Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

47. TÖRTÉNET

Tolvaj Izraelben

Tolvaj Izraelben

NÉZD csak, mit ás el ez a férfi a sátrában! Egy szép köntöst, egy aranyrudat és néhány ezüstpénzt. Jerikóban szerezte őket. De mit kellett volna tenni a Jerikóban talált holmikkal? Emlékszel még rá?

Meg kellett volna semmisíteni őket, az aranyat és ezüstöt pedig Jehova hajlékának kincsei közé kellett volna vinni. Ezek az emberek tehát nem fogadtak szót Istennek. Ellopták azt, ami Istené. A férfit Ákánnak hívják, és akik vele vannak, a családtagjai. Nézzük, mi történik ezután.

Miután Ákán ellopja ezeket a tárgyakat, Józsué embereket küld, hogy harcoljanak Ai városa ellen. Ők azonban vereséget szenvednek. Némelyiküket megölik, a többiek pedig megfutamodnak. Józsué nagyon el van keseredve. Arccal a földre borul, és így imádkozik Jehovához:

– Miért engedted meg, hogy ilyesmi történjen velünk?

– Kelj fel! – válaszol Jehova. – Izrael vétkezett. Elvettek azokból, amiket el kellett volna pusztítaniuk, vagy Jehova hajlékának kellett volna adniuk. Elloptak egy szép köntöst, és eltitkolták. Nem áldalak meg titeket mindaddig, amíg meg nem semmisítitek a köntöst azzal együtt, aki elvette.

Jehova megígéri, hogy megmutatja Józsuénak, ki ez a gonosz ember.

Józsué ekkor összehívja az egész népet, és Jehova kiválasztja közülük a gonosz Ákánt. Ákán így szól:

– Vétkeztem. Megpillantottam egy gyönyörű köntöst, az aranyrudat és az ezüstöket. Annyira megkívántam, hogy elvettem őket. A sátramban megtalálhatjátok ezeket, ott vannak elásva.

Amikor megtalálják és Józsué elé viszik ezeket a tárgyakat, ő így szól Ákánhoz:

– Miért hoztál szerencsétlenséget ránk? Most majd Jehova hoz szerencsétlenséget terád!

Erre az egész nép megkövezi Ákánt és családját. Nem azt mutatja-e mindez, hogy soha ne vegyünk el olyasmit, ami nem a miénk?

Később Izrael ismét kivonul, hogy Ai ellen hadakozzon. Jehova ezúttal megsegíti népét, így az megnyeri a csatát.