TUDOD-E, mit szednek fel az emberek a földről? Olyasmit, mint a zúzmara: fehér, könnyű és pelyhes. Mégsem zúzmara ez, hanem olyan valami, amit meg lehet enni.

Körülbelül egy hónapja csak, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot. A pusztában vannak, ahol alig terem valami ehető. A nép ezért így panaszkodik:

– Bárcsak megölt volna minket Jehova Egyiptomban! Ott legalább ehettünk, amit csak akartunk!

Jehova erre így szól:

– Ennivalót hullatok nektek az égből.

Így is tesz. Másnap reggel, amikor az izraeliták meglátják a lehullott, fehér valamit, ezt kérdezgetik egymástól:

– Mi ez?

– Ez az az ennivaló, amelyet Jehova adott nektek – mondja Mózes.

A nép MANNÁNAK nevezi. Olyan íze van, mint a mézeslepénynek.

– Annyit szedjetek, amennyit ki-ki meg tud enni – mondja Mózes a népnek.

Ettől kezdve minden reggel szednek mannát. Aztán, amikor a nap már melegebben kezd sütni, a földön maradt manna elolvad.

Mózes még ezt is mondja:

– Senki se tegyen el a mannából másnapra.

De némelyek nem hallgatnak rá. Tudod, mi történik? Másnap reggelre a félretett manna tele van féreggel, és bűzlik!

Jehova azonban azt mondja, hogy a hét egy bizonyos napján, a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, és egy részét tegyék el másnapra, mivel a hetedik napon nem küld nekik mannát. A hetedik napra félretett manna nem lesz tele féreggel, és nem büdösödik meg! Ez egy újabb csoda!

A pusztában töltött évek alatt Jehova végig mannával táplálta az izraelitákat.