De miért fáradozik olyan keményen Sátán a démonaival együtt azon, hogy félrevezesse az embereket? Azért, mert azt akarják, hogy csatlakozzunk a lázadásukhoz. Azt akarják, hogy őket imádjuk. Azt akarják, hogy elhiggyük a hazugságaikat, és olyan dolgokat műveljünk, amelyek nem tetszenek Jehovának. Ezek közül jó néhány halottakkal kapcsolatos szokásokat foglal magában.

Érzelmileg fájdalmas élmény egy szeretett személy halála, természetes és helyénvaló a szomorúság kifejezése. Jézus „könnyekre fakadt”, amikor barátja, Lázár meghalt (János 11:35).

A halállal kapcsolatban számos szokás létezik, és ezek igen nagy mértékben különböznek egymástól világszerte. Bizonyos szokások nincsenek ellentmondásban a Biblia alapelveivel. Egyes szokások azonban azon az elgondoláson alapulnak, hogy a halottak élnek és láthatják az élőket. Halottvirrasztás, túlzásba vitt gyászolás, mesterkélten bonyolult temetési szertartások, ezek mind a halott szellemének a nemtetszésétől való félelemben gyökereznek. Mivel azonban a halottak „semminek nincsenek tudatában”, Sátán hazugságát segítik elő mindazok, akik ilyen szokásokat gyakorolnak (Prédikátor 9:5 [9:7, Károli]).

 Más szokások vagy szertartások abból a hiedelemből erednek, hogy a halottaknak szükségük van az élőktől jövő segítségre és kárt okoznak az élőknek, ha nem engesztelik ki őket. Néhány országban lakomát és áldozatokat tartanak a személy halálát követően 40 napon vagy egy éven át. Azt feltételezik, hogy így segítenek az elhunytnak ’átjutni’ a szellembirodalomba. Egy másik általános szokás a halottat étellel és itallal ellátni.

Ezek helytelen szokások, mert Sátánnak a halottakra vonatkozó hazugságát segítik elő. Vajon helyeselné-e Jehova, ha közünk lenne bármely olyan szokáshoz, amely a démonok tanításain alapszik? Soha! (2Korinthus 6:14–18).

Az igaz Isten szolgái nem vesznek részt semmi olyan gyakorlatban, amely Sátán hazugságát támogatná. Ehelyett szerető módon arra összpontosítják figyelmüket, hogy segítsenek az élőknek és megvigasztalják őket. Tudják, ha valaki eltávozott az élők sorából, azon a személyen csak Jehova segíthet (Jób 14:14, 15).

Egyesek közvetlenül vagy emberi médiumon keresztül kerülnek kapcsolatba a démonokkal. Ezt spiritizmusnak hívják. A vuduizmus, a boszorkányság, a mágia, a jövendőmondás és a halottaktól való tudakozódás mind-mind a spiritizmus válfajai közé tartozik.

A Biblia elítéli ezeket a dolgokat és ezt mondja: „Ne találjanak közöttetek olyat . . . aki jóslással foglalkozik, mágiát gyakorol, vagy aki előjelek után kutat, vagy aki varázsló, vagy olyan, aki másokat megigéz, vagy aki spiritiszta médiumtól tudakozódik vagy az események hivatásos jövendőmondójától, vagy aki halottaktól kérdezősködik. Mert utálatos Jehova előtt mindaz, aki ezeket cselekszi” (5Mózes 18:10–12).

Miért int óva bennünket Jehova ezektől a gyakorlatoktól oly erőteljesen?

 Jehova a saját jólétünk érdekében óva int bennünket a spiritizmus minden válfaja ellen. Jehova szereti az embereket, törődik velük és tudja, hogy akik démonokkal kerülnek kapcsolatba, azok elkerülhetetlenül szenvedni fognak.

Ilyen személy volt Nilda, aki Brazíliában volt spiritiszta médium. A démonok gyötrelemmé tették az életét. Így szól róla: „A szellemek . . . tartottak hatalmukban, ők irányítottak engem. Váltakozva hol öntudatomnál voltam, hol pedig az öntudatvesztés állapotába kerültem, végül elmegyógyászati betegségem miatt felügyelet alá helyeztek. A démonok oly mértékben zaklattak, hogy az idegállapotom is megromlott. Nyugtatókat szedtem, inni kezdtem és állandóan dohányoztam. Ez évekig így ment.”

Idővel Jehovának és földi Tanúinak segítségével Nilda megszabadult a démoni befolyástól, és most már értelmes, egészséges életet folytat. Ezt mondja: „Mindenkit arra buzdítok, hogy soha, egyetlen pillanatra se lépjen kapcsolatba a [gonosz] szellemekkel.”