„Az északi tartomány egyik kis falujában nőttem fel – beszéli el Dauda Sierra Leonéból. – Egyszer, amikor még kisgyermek voltam, telekvita támadt az én családom és egy másik család között. Mindkét család ugyanazt a telket vallotta magáénak. A vita eldöntésére kuruzslót hívtak, aki egy másik férfinak tükröt adott, azután fehér lepellel letakarta őt. A lepel alatt levő férfi hamarosan remegni és izzadni kezdett. A tükörbe pillantva így kiáltott: ’Egy öregembert látok közeledni! Fehér ruhát visel. Magas és öreg, ősz hajú és kissé görnyedten jár.’

A nagyapa leírását adta meg! Azután hisztérikussá vált és így kiáltott: ’Ha nem hiszitek el azt, amit mondok, gyertek és győződjetek meg róla magatok!’ Persze egyikünknek sem volt bátorsága megtenni ezt! A kuruzsló úgy csendesítette le a férfit, hogy egy lopótökből meghintette őt levelekből és vízből készült varázskeverékkel.

A tükrös embert felhasználva a ’nagyapa’ közölte, hogy a telek a mi családunké. Az mondta a nagyanyámnak, hogy művelje csak nyugodtan a telket. A másik család elfogadta az ítéletet. A vitakérdés ezzel lezárult.”

 Nyugat-Afrikában gyakoriak az ilyen esetek. Ahogyan a világ többi részén, itt is megszámlálhatatlan milliók hisznek abban, hogy a halottak a szellemvilágba jutnak, ahonnan képesek figyelemmel kísérni és befolyásolni a földön élő emberek életét. Vajon megfelel a valóságnak ez a hiedelem? Élnek-e valóban a halottak? Ha nem így van, akkor kik azok, akik a halottak szellemének adják ki magukat? Létfontosságú e kérdésekre adott helyes válaszok ismerete. Élet-halál kérdése.