1–2. a) Mit nem értenek a tanítványok? b) Milyenfajta aratásról beszél Jézus?

 A TANÍTVÁNYOK nem tudják mire vélni Jézus következő szavait: „emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.” Abba az irányba néznek, amerre Jézus mutat, de nem azt látják, hogy a földek fehérek, hanem azt, hogy zöldek az újonnan kihajtott árpa miatt. A tanítványok valószínűleg nem értik, mire gondol Jézus, hiszen még hónapok vannak hátra az aratásig (Ján 4:35).

² Jézus azonban nem szó szerinti aratásról beszél. Ehelyett a jelképes aratásnak, vagyis az emberek begyűjtésének két fontos jellemzőjére hívja fel a tanítványai figyelmét. Melyek ezek? Megtudhatjuk, ha részletesebben megvizsgáljuk az erről szóló beszámolót.

3. a) Miért mondta azt Jézus, hogy a szántóföldek fehérek az aratásra? (Lásd a széljegyzetet.) b) Hogyan tette Jézus egyértelművé a kijelentését?

³ Jézus i. sz. 30 végén mondta a korábban említett szavakat a tanítványainak az egyik szamáriai város, Sikár közelében. Míg a tanítványok elmentek a városba, Jézus a kútnál maradt, és Istentől származó igazságokat osztott meg egy asszonnyal. Az asszony hamar megértette Jézus szavainak súlyát. Amikor a tanítványok visszatértek Jézushoz, az asszony sietve elment Sikárba elújságolni az embereknek, hogy milyen nagyszerű ismeretnek jutott a birtokába. A szavai felcsigázták az emberek érdeklődését, és sokan a kúthoz siettek, hogy találkozzanak Jézussal. Talán amikor Jézus a földeken túlra, a távolba nézett, és megpillantotta a közeledő szamáriaiakat, akkor mondta ezt: „nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.” a Majd, hogy egyértelmű legyen, hogy nem szó szerinti aratásra gondolt, hozzátette: „az arató. . . örök életre gyűjt termést” (Ján 4:5–30, 36).

4. a) A jelképes aratásnak melyik két jellemzőjére utalt Jézus? b) Milyen kérdésekre fogunk választ kapni?

⁴ A jelképes aratásnak melyik két fontos jellemzőjére utalt Jézus? Az egyik az, hogy sürgős a munka. Azzal a kijelentésével, hogy a szántóföldek már „fehérek az aratásra”,  tettekre ösztönözte a tanítványait. Azért, hogy megértesse velük, mennyire sürgős a munka, ezt mondta: „Már megkapja az arató a bérét”. Tehát az aratás már elkezdődött, és nem volt idő a halogatásra! A jelképes aratás másik jellemzője az, hogy a munkások örömmel végzik az aratást. Jézus arra utalt, hogy a magvetők és az aratók együtt fognak örvendezni (Ján 4:35b, 36). Jézus kétségkívül örült annak, hogy „sokan hittek benne a szamáriaiak közül”, és később a tanítványok is boldogok voltak, mialatt teljes lélekkel végezték az aratómunkát (Ján 4:39–42). Ennek az első századi beszámolónak különleges jelentősége van számunkra, mivel jól tükrözi, hogy mi jellemzi minden idők legnagyobb aratómunkáját. Mikor kezdődött a modern kori aratás? Kik vesznek részt benne? És milyen eredményei vannak?

5. Ki áll a világméretű aratómunka élén, és hogyan mutat rá János látomása, hogy sürgős a munka?

⁵ A János apostolnak adott látomásban Jehova feltárta, hogy Jézust bízta meg azzal, hogy élen járjon az egész világra kiterjedő aratómunkában. (Olvassátok fel: Jelenések 14:14–16.) A látomásban Jézus úgy jelenik meg, mint akinek koronája és sarlója van. A „fején [levő] aranykorona” arra utal, hogy királyként uralkodik. A „kezében [levő] éles sarló” pedig azt mutatja, hogy az aratás élén áll. Amikor Jehova egy angyal által közli, hogy „teljesen érett a föld aratnivalója”, akkor ezzel azt hangsúlyozza, hogy sürgős a munka. Nos, „eljött az óra az aratásra”, ezért nincs idő a halogatásra! Isten ezt parancsolja Jézusnak: „Ereszd neki a sarlódat”! A parancsnak eleget téve Jézus az egész földet learatja, vagyis mindenhonnan begyűjti az embereket. Ez az izgalmas látomás arra emlékeztet minket, hogy a szántóföldek ismét „fehérek az aratásra”. Vajon segít nekünk a látomás megállapítani, hogy mikor kezdődött el a világméretű aratás? Mindenképpen!

6. a) Mikor kezdődött el az aratási időszak? b) Hogyan magyaráznád el, hogy mikor kezdődött el a föld aratása?

⁶ János látomása a Jelenések könyve 14. fejezetében úgy mutatja be Jézust, mint aki élen jár az aratásban, és koronát visel (14. vers). Jézust 1914-ben nevezték ki királynak (Dán 7:13, 14). Röviddel ezután azt a parancsot kapta, hogy kezdje el az aratást (15. vers). Az eseményeknek ezt a sorrendjét támasztja alá Jézusnak a búza aratásáról szóló példázata is. Ezt olvashatjuk benne: „Az aratás egy világrendszer befejezése”. Tehát az aratási időszak és a „világrendszer befejezése” ugyanabban az évben, 1914-ben kezdődött el. A tényleges aratás az aratási időszak későbbi részében vette kezdetét (Máté 13:30, 39). Napjainkból visszatekintve már értjük, hogy az aratás néhány évvel azután kezdődött, hogy Jézus király lett.  Először 1914-től 1919 elejéig megtisztította a felkent követőit (Mal 3:1–3; 1Pét 4:17). Azután – még szintén 1919-ben – elkezdődött a föld aratása. Jézus rögtön felhasználta az újonnan kinevezett hű rabszolgát, hogy segítsen a testvéreinknek felismerni, hogy sürgős a prédikálómunka. Nézzük meg, mi történt.

7. a) Mi segített a testvéreinknek felismerni, hogy sürgős a prédikálómunka? b) Mire éreztek ösztönzést a testvérek?

⁷ Az Őrtorony 1920. júliusi angol száma kijelentette: „A Szentírás vizsgálata alapján egyértelműnek tűnik, hogy az egyháznak abban a megtiszteltetésben van része, hogy megoszthatja a Királysággal kapcsolatos üzenetet másokkal.” Egyebek közt Ézsaiás prófétai szavai segítettek felismerni a testvéreknek azt, hogy a Királyságról szóló jó hírt a világon mindenütt hirdetni kell (Ézs 49:6; 52:7; 61:1–3). A testvérek még nem tudták, hogyan lesz elvégezve ez a munka, de bíztak benne, hogy Jehova támogatni fogja őket. (Olvassátok fel: Ézsaiás 59:1.) Mivel megértették, milyen sürgős a prédikálómunka, arra éreztek ösztönzést, hogy fokozottabban vegyenek részt benne. Miben nyilvánult ez meg?

8. Mit ismertek fel 1921-ben a testvéreink a prédikálómunkával kapcsolatban?

⁸ Az Őrtorony 1921. decemberi angol számában ez olvasható: „Ez volt minden idők legjobb éve; 1921-ben sokkal több ember hallott az igazság üzenetéről, mint a korábbi években”. A folyóirat hozzáfűzte: „Még sok a tennivaló. . . .végezzük örömteli szívvel [a prédikálómunkát].” Figyeljük meg, hogy a testvérek felismerték a prédikálómunka két fontos jellemzőjét, melyre Jézus is felhívta az apostolai figyelmét: sürgős a munka, és a munkások örömmel végzik az aratást.

9. a) Mit írt Az Őrtorony 1954-ben az aratómunkáról, és miért? b) Hogyan növekedett a hírnökök száma az elmúlt 50 évben? (Lásd a „ Világméretű növekedés” című ábrát.)

⁹ Miután az 1930-as években a testvérek megértették, hogy egy más juhokból álló nagy sokaság is elfogadja majd a Királyság jó hírét, a prédikálómunka még nagyobb lendületet kapott (Ézs 55:5; Ján 10:16; Jel 7:9). Milyen eredménye  lett ennek? Míg a Királyság prédikálóinak a száma 1934-ben 41 000 volt, 1953-ban már 500 000-re nőtt! Az Őrtorony 1954. december 1-jei angol száma joggal jelentette ki a következőt: „Jehova szelleme és Szavának ereje segít, hogy ez az egész világra kiterjedő aratás el legyen végezve” (Zak 4:6). b

10–11. A mag növekedésének mely jellegzetességeit emeli ki a mustármagról szóló példázat?

¹⁰ Jézus a Királyságról szóló példázataiban élénk nyelvezettel jövendölte meg, hogy milyen eredménye lesz az aratómunkának. Vizsgáljuk meg a mustármagról, illetve a kovászról szóló példázatait. Főként arra összpontosítunk, hogy hogyan teljesednek a vég idején.

¹¹ A mustármagról szóló példázat. Egy ember elültet egy mustármagot. Majd fa lesz belőle, melyen a madarak helyet találnak. (Olvassátok fel: Máté 13:31, 32.) A mag növekedésének mely jellegzetességeit emeli ki a példázat? 1. A növekedés mértéke bámulatba ejtő. Bár a mustármag „a legapróbb. . . minden mag közül”, fa lesz belőle, „és nagy ágakat hajt” (Márk 4:31, 32). 2. A növekedés biztos. „Miután elvetették [a magot], felnő”. Jézus nem azt mondta, hogy „talán felnő”, hanem hogy „felnő”. A növekedés tehát megállíthatatlan. 3. Amikor a fa felnő, vonzza a madarakat, és helyet ad nekik. „Az ég madarai eljönnek”, és „az árnyéka alatt helyet [találnak]”. A modern kori aratás során hogyan figyelhető meg ez a három jellegzetesség?

12. Hogyan alkalmazható a mustármagról szóló példázat napjaink aratómunkájára? (Lásd „ A bibliatanulmányozások számának növekedése” című grafikont is.)

¹² 1. A növekedés mértéke: A példázat a Királyság-üzenet terjedésére és a keresztény gyülekezet növekedésére mutat rá. A buzgó aratómunkásokat 1919 óta gyűjtik be a megtisztított keresztény gyülekezetbe. Kezdetben még csak kevés munkás volt, de hihetetlen gyorsasággal nőtt a számuk. Valóban lenyűgöző növekedés ment végbe az 1900-as évek elejétől napjainkig (Ézs 60:22). 2. A növekedés biztos: A keresztény gyülekezet növekedése megállíthatatlan. Függetlenül attól, hogy Isten ellenségei mennyire voltak elszántak, ez az apró mag folyamatosan nőtt, félrelökve minden sziklaszerű akadályt (Ézs 54:17). 3. Helyet ad: „Az ég madarai”, melyek helyet találnak a fán, a világ minden tájáról származó, több millió helyes szívállapotú embert jelképezik. Ők kedvezően fogadták a Királyság jó hírét, és a keresztény gyülekezet tagjai lettek (Ez 17:23). A gyülekezetben szellemi táplálékot kapnak, felfrissülnek, és védelemben van részük (Ézs 32:1, 2; 54:13).

13. A növekedésnek mely jellegzetességeit emeli ki a kovászról szóló példázat?

¹³ A kovászról szóló példázat. Miután egy asszony kovászt tesz a lisztbe, az egész tészta megkel. (Olvassátok fel: Máté 13:33.) A növekedés mely jellegzetességeit emeli ki a  példázat? Nézzünk meg kettőt. 1. A növekedés átalakulással jár. A kovász hatására „az egész tészta megkelt”. 2. A növekedés mindent áthat. A kovász a „három nagy mérce [lisztet]”, vagyis az egész tésztát megkeleszti. A modern kori aratás során hogyan figyelhető meg ez a két jellegzetesség?

14. Hogyan alkalmazható a kovászról szóló példázat napjaink aratómunkájára?

¹⁴ 1. Átalakulással jár: A kovász a Királyságról szóló üzenetet, a liszt pedig az emberiséget jelképezi. Miután a kovászt belekeverik a lisztbe, változást idéz elő benne. Ehhez hasonlóan, miután az emberek elfogadják a Királyság jó hírét, az változást idéz elő bennük, hatással van a szívükre (Róma 12:2). 2. Mindent áthat: Ahogy a kovász az egész tésztát átjárja, úgy a Királyság jó híre is eljut „a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). A példázatnak ez a jellegzetessége arra is utal, hogy a Királyságról szóló üzenet még olyan területekre is eljut, ahol a munkánk be van tiltva, jóllehet a föld ezen részein nagyrészt észrevétlenül zajlik a prédikálás.

15. Hogyan teljesednek az Ézsaiás 60:5, 22 szavai? (Lásd még a „ Jehova tette lehetővé” és „ »A kicsiny. . . hatalmas nemzetté« lett” című kiemelt részeket.)

 ¹⁵ Körülbelül 800 évvel azelőtt, hogy Jézus elmondta ezeket a példázatokat, Jehova Ézsaiás által, felejthetetlen szóképeket használva, megjövendölte, milyen méreteket fog ölteni a modern kori jelképes aratás, és hogy örömmel jár majd. c Jehova leírja, hogy a „messzi távolból” emberek fognak özönleni a szervezetéhez. Egy asszonyhoz szólva, akit a földön élő felkentek maradéka képvisel napjainkban, kijelenti: „meglátod, és ragyogni fogsz. Remegni fog szíved, és kiszélesedik, mert feléd áramlik a tenger gazdagsága, hozzád jönnek a nemzetek javai” (Ézs 60:1, 4, 5, 9). Mennyire igazak ezek a szavak! Napjainkban azok, akik régóta hűségesen szolgálják Jehovát, ragyognak az örömtől, mert látják, hogy a Királyság-hírnökök száma kevésről több ezerre nőtt az országukban.

16–17. Mi az egyik oka annak, hogy a magvető és az arató együtt örvendezik? (Lásd a „ Két tájékoztatólap megérinti két ember szívét az Amazonas vidékén” című kiemelt részt is.)

¹⁶ Biztosan emlékszel arra, mit mondott Jézus az apostolainak: „az arató. . . örök életre gyűjt termést, hogy együtt örvendezzen a magvető és az arató” (Ján 4:36). Milyen okaink vannak arra, hogy együtt örvendezzünk az egész világra kiterjedő aratásban? Nézzünk meg három ilyen okot.

¹⁷ Először is, tudjuk, mi a szerepe Jehovának az aratómunkában. Amikor a Királyság jó híréről prédikálunk, elvetjük a magot (Máté 13:18, 19). És amikor segítünk valakinek Krisztus tanítványává válni, learatjuk a termést. Mindannyian nagy örömet érzünk, és ámulatba ejtő, ahogy Jehovának köszönhetően a Királyság-mag „kisarjad, és magasra nő” (Márk 4:27, 28). Sok mag, melyet elvetünk, csak később sarjad ki, és mások aratják le. Talán már neked is volt hasonló élményben részed, mint Joannak, egy Nagy-Britanniában élő keresztény testvérnőnek, aki 60 évvel ezelőtt keresztelkedett meg. Ezt mondta: „Találkoztam olyanokkal, akik elmondták, hogy én ültettem el a magot a szívükbe, amikor évekkel korábban prédikáltam nekik. Én nem tudtam róla, de más Tanúk később tanulmányozták velük a Bibliát, és segítettek nekik Jehova szolgáivá válni. Örülök, hogy a mag, melyet elvetettem, kinőtt, és mások learatták.” (Olvassátok fel: 1Korintusz 3:6, 7.)

18. Milyen okunk van az örömre az 1Korintusz 3:8 szerint?

¹⁸ Másodszor, azért örvendezünk, mert elménkben tartjuk Pál szavait: „[mindenki] a maga jutalmát fogja megkapni a maga fáradozása szerint” (1Kor 3:8). A jutalom az elvégzett munkáért jár, nem pedig az elért eredményért. Ez minden bizonnyal vigasztaló azoknak, akik olyan területen szolgálnak, ahol csak kevesen fogadják kedvezően a jó hírt. Minden Tanú, aki teljes szívvel végzi a magvető munkát, joggal örvendezhet, mivel Isten úgy tekint rá, mint aki „sok gyümölcsöt [terem]” (Ján 15:8; Máté 13:23).

19. a) Milyen kapcsolat van a Máté 24:14-ben feljegyzett prófécia és az öröm között? b) Mit ne felejtsünk el, még ha nem is sikerül tanítványokat képeznünk?

 ¹⁹ Harmadszor pedig azért örvendezünk, mert a munkánk próféciát teljesít be. Figyeljük meg, mit válaszolt Jézus arra a kérdésre, melyet az apostolai tettek fel neki: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” A válaszában azt mondta, hogy a jel egyik vonása egy világméretű prédikálómunka lesz. Vajon a tanítványképző munkáról beszélt? Nem. Ezt mondta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul” (Máté 24:3, 14). Tehát a jel egyik vonása a Királyság jó hírének prédikálása, vagyis a mag vetése. Ezért ne felejtsük el, hogy még ha nem is sikerül tanítványokat képeznünk, a prédikálásunkkal akkor is tanúskodunk. d Az emberek reagálásától függetlenül hozzájárulunk Jézus próféciájának a beteljesítéséhez, és abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy „Isten munkatársai” lehetünk (1Kor 3:9). Ez valóban jó ok az örömre!

20–21. a) Hogyan teljesednek a Malakiás 1:11 szavai? b) Mi az elhatározásod az aratómunkával kapcsolatban, és miért?

²⁰ Jézus az első században segített felismerni az apostolainak, hogy sürgős az aratómunka. 1919-től pedig a modern kori tanítványainak segít ugyanebben. Ennek hatására Isten népe fokozza a munkáját. Az aratómunkát semmi sem tudja leállítani. Malakiás próféta jövendölésével összhangban a prédikálómunkát napjainkban „napkelettől napnyugatig” végzik (Mal 1:11). Tehát kelettől nyugatig, a föld minden részén a magvetők és az aratók együtt dolgoznak és együtt örvendeznek. Napkeltétől napnyugtáig, reggeltől estig prédikálunk, annak tudatában, hogy sürgős a munkánk.

²¹ Mintegy 100 év távlatából visszatekintve láthatjuk, hogy Isten szolgáinak kicsiny csoportja „hatalmas nemzetté” lett, ezért repes a szívünk, és túlcsordul az örömtől (Ézs 60:5, 22). Bárcsak arra indítana minket az öröm, illetve a szeretet, melyet az aratás Ura, Jehova iránt érzünk, hogy továbbra is részt vegyünk minden idők legnagyobb aratómunkájában! (Luk 10:2).