1–3. a) Hogyan éreznek sokan a munkájukat illetően? b) Milyen nézőpont elsajátítására buzdít a Biblia a munkával kapcsolatban, és milyen kérdéseket vizsgálunk meg ebben a fejezetben?

A MAI világban sokaknak egyáltalán nem öröm a munka. Irtóznak attól, hogy mindennap munkába járjanak, mivel hosszú órákon át robotolnak, olyan munkát végezve, melyet nem igazán élveznek. Mi ösztönözheti az ilyen személyeket, hogy érdekelje őket a munkájuk, arról nem is beszélve, hogy megelégedést találjanak benne?

² A Biblia arra buzdít, hogy legyen helyes a nézőpontunk a kemény munkáról. Kijelenti, hogy a munka és annak gyümölcse áldás. Salamon ezt írta: „minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez” (Prédikátor 3:13). Jehova, aki szeret minket, és mindig a lehető legjobbat akarja nekünk, szeretné, hogy megelégedést találjunk a munkánkban, és élvezzük annak gyümölcsét. Azért, hogy megmaradjunk Isten szeretetében, összhangban kell élnünk a munkára vonatkozó nézőpontjával és alapelveivel (Prédikátor 2:24; 5:18).

³ Ebben a fejezetben négy kérdést vizsgálunk meg: Hogyan élvezhetjük a fáradságos munkánkból fakadó jót? Milyen munka nem elfogadható egy igaz kereszténynek? Hogyan tarthatjuk egyensúlyban a világi munkát a szellemi tevékenységekkel? És mi a legfontosabb munka, melyet végezhetünk?  Először azonban lássuk annak a két személynek a példáját, akik a világegyetem legnagyszerűbb munkásai: Jehova Isten és Jézus Krisztus.

4–5. Hogyan világít rá a Biblia, hogy Jehova eredményes a munkájában?

⁴ Jehova a legfőbb Munkás. Az 1Mózes 1:1-ben ez olvasható: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Amikor Isten befejezte a földet érintő teremtési munkáját, kijelentette, hogy az eredmény „nagyon jó” (1Mózes 1:31). Más szavakkal, teljesen elégedett volt minden földi munkájával. Jehovának, ’a boldog Istennek’ kétségtelenül nagy örömet szerzett, hogy eredményes a munkájában (1Timóteusz 1:11).

⁵ Szorgalmas Istenünk folyton munkálkodik. Hosszú idővel a földdel kapcsolatos fizikai teremtés befejezése után Jézus ezt mondta: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik” (János 5:17). Mi mindent tesz az Atya? Természetesen továbbra is irányítja az emberiséget égi birodalmából, és törődik az emberekkel. Létrehozza az ’új teremtést’, a szellem által született keresztényeket, akik végül majd Jézussal uralkodnak az égben (2Korintusz 5:17). Munkálkodik az emberiséget érintő szándéka megvalósításán, azon, hogy akik szeretik őt, örök életet nyerjenek az új világban (Róma 6:23). Kétségtelen, hogy Jehova nagyon örül a munkája eredményeinek. Milliók válaszolnak a Királyság-üzenetre, akiket Isten vonz, és kiigazításokat tesznek az életükben, hogy megmaradjanak a szeretetében (János 6:44).

6–7. Miért mondhatjuk, hogy Jézus hosszú ideje szorgalmas munkás hírében áll?

⁶ Jézus hosszú ideje szorgalmas munkás hírében áll. Emberi léte előtt Isten ’mestermunkásaként’ részt vett „az egekben és a földön” lévő minden dolog megteremtésében (Példabeszédek 8:22–31; Kolosszé 1:15–17). Amikor a földön élt, akkor is szorgalmas munkás volt. Fiatalon jártasságra tett szert az  építkezésben, úgy vált ismertté, mint „az ács” * (Márk 6:3). E szakma kimerítő munkával jár, és széleskörű szakismeretet igényel. Ez különösen igaz volt abban a korban, amikor még nem voltak fűrésztelepek, áruraktárak és elektromos szerszámok. El tudod képzelni, amint Jézus elmegy faanyagért? Talán a fát is ő vágja ki, és elvontatja oda, ahol éppen dolgozik. Látod magad előtt, ahogy házakat épít? Elkészíti és a helyükre teszi a tetőgerendákat, valamint ajtókat, sőt bútorokat is készít. Nem kétséges, hogy Jézus átélte azt a megelégedettséget, mely a szakszerűen végzett, kemény munkából származik.

⁷ Jézus nagyon szorgalmasan végezte a szolgálatát. Három és fél éven keresztül ennek a létfontosságú munkának szentelte magát. Annyi embert akart elérni, amennyit csak lehetett, ezért nem vesztegette az idejét. Korán kelt, és éjszakába nyúlóan végezte a munkáját (Lukács 21:37, 38; János 3:2). „Városról városra és faluról falura [járt], prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét” (Lukács 8:1). Jézus szó szerint több száz kilométert gyalogolt a poros utakon, hogy elvigye a jó hír üzenetét az emberekhez.

8–9. Milyen módon élvezte Jézus a fáradságos munkájából fakadó jót?

⁸ Vajon Jézus élvezte a szolgálatban végzett fáradságos munkájából fakadó jót? Igen! Vetette a Királysággal kapcsolatos igazság magvait, így aratásra érett szántóföldeket hagyott maga után. Isten munkájának a végzése olyan erőt adott neki, és olyan eledel volt számára, hogy kész volt lemondani az ennivalóról annak érdekében, hogy a munka el legyen végezve (János 4:31–38). Gondolj arra, hogy milyen megelégedést érezhetett, amikor a földi szolgálata végén joggal mondhatta ezt Atyjának: „megdicsőítettelek a földön, és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy végezzem” (János 17:4).

 ⁹ Minden bizonnyal Jehova és Jézus a legjobb példa arra, hogy valaki élvezi a fáradságos munkájából fakadó jót. A Jehova iránti szeretetünk arra indít minket, hogy „Isten utánzóivá” legyünk (Efézus 5:1). A Jézus iránti szeretetünk pedig arra ösztönöz, hogy ’szorosan kövessük a nyomdokait’ (1Péter 2:21). Vizsgáljuk hát meg, hogyan élvezhetjük mi is a fáradságos munkánkból fakadó jót.

10–11. Mi segíthet, hogy pozitív legyen a szemléletmódunk a munkánkról?

¹⁰ A világi munkának megvan a maga helye az igaz keresztények életében. Szeretnénk bizonyos mértékű megelégedést találni a munkánkban, ám ez nagyon nehéz lehet, ha olyan munkát végzünk, melyet nem igazán szeretünk. Ilyen helyzetben hogyan élvezhetjük a munkánkból fakadó jót?

¹¹ Legyen pozitív a szemléletmódunk. A körülményeinket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de a szemléletmódunkat igen. Ha elmélkedünk Isten nézőpontján, az segíthet, hogy pozitívan tekintsük a munkát. Például ha családfő vagy, gondolkodj el azon, hogy a munkád – függetlenül attól, hogy mennyire alantasnak tűnik – lehetővé teszi, hogy gondoskodni tudj a családod anyagi szükségleteiről. Tehát ha gondoskodsz a szeretteidről, az egyáltalán nem jelentéktelen Isten szemében. Szava kijelenti, hogy az a személy, aki nem gondoskodik a családjáról, „rosszabb annál, aki megtagadta Jehovát” (1Timóteusz 5:8, A Szentírás új világ fordítása jegyzetekkel, lábjegyzet). Ha felismered, hogy a munkád eszköz egy cél eléréséhez – lehetővé teszi, hogy eleget tegyél az Istentől kapott felelősségednek –, akkor bizonyos mértékű megelégedést és értelmet találhatsz a munkádban, ellentétben a munkatársaiddal, akik talán ezt nem tapasztalják.

12. Milyen jutalommal jár, ha szorgalmasan és becsületesen dolgozunk?

 ¹² Legyünk szorgalmasak és becsületesek. Ha keményen dolgozunk, és megtanuljuk jól végezni a munkánkat, az áldásokhoz vezethet. A munkaadók sokszor nagyra becsülik a szorgalmas, hozzáértő munkásokat (Példabeszédek 12:24; 22:29). Emellett becsületesen kell dolgoznunk, mivel igaz keresztények vagyunk: nem lopunk pénzt, eszközöket vagy időt a munkáltatónktól (Efézus 4:28). Ahogy láttuk az előző fejezetben, a becsületesség jutalommal jár. Az olyan munkavállalóban, aki becsületes ember hírében áll, valószínűleg megbíznak.  És akár észreveszi a munkáltatónk, hogy példamutató, szorgalmas munkások vagyunk, akár nem, megelégedéssel tölthet el bennünket az, hogy „tiszta lelkiismeretünk van”, és az hogy örömet szerzünk annak az Istennek, akit szeretünk (Héberek 13:18; Kolosszé 3:22–24).

13. Mit eredményezhet a munkahelyen mutatott jó példánk?

¹³ Ismerjük fel, hogy a viselkedésünk dicsőséget szerezhet Istennek. Ha megőrizzük a keresztény magatartásra vonatkozó magas irányadó mértékeket a munkahelyünkön, azt mások bizonyára észreveszik. Mi lesz ennek az eredménye? ’Megmentőnknek, Istennek a tanítását ékesíthetjük’ (Titusz 2:9, 10). Igen, kiváló viselkedésünk révén mások megláthatják a szépséget abban, ahogyan imádjuk Istent, és így az imádat vonzóbb lesz nekik. Gondolj csak bele, mit éreznél, ha az egyik munkatársad elfogadná az igazságot a munkahelyen mutatott jó példádnak köszönhetően! A legfontosabb viszont az, hogy fontolóra vedd a következőt: Mi lehetne nagyobb jutalom, mint az, hogy tudod, kiváló viselkedésed dicsőséget szerez Jehovának, és megörvendezteti a szívét? (Példabeszédek 27:11; 1Péter 2:12).

14–16. Milyen fontos kérdéseket kell átgondolnunk, amikor döntést hozunk a munkavállalást illetően?

¹⁴ A Biblia nem ad részletes útmutatást arra vonatkozóan, hogy melyik világi munka elfogadható, és melyik nem. Ez nem jelenti azt, hogy bármilyen munkát elfogadhatunk, függetlenül attól, hogy az milyen jellegű. A Szentírás segíthet, hogy olyan hasznos és tisztességes munkát válasszunk, amely Isten tetszésére van, és kerüljük az olyan munkát, amely nem tetszik neki (Példabeszédek 2:6). Amikor döntést hozunk a munkavállalást illetően, két fontos kérdést kell átgondolnunk.

¹⁵ Vajon az adott munka olyan tevékenységnek minősül, melyet elítél a Biblia? Isten Szava egyértelműen elítéli a lopást,  a hazugságot és a bálványok készítését (2Mózes 20:4; Cselekedetek 15:29; Efézus 4:28; Jelenések 21:8). Elutasítunk minden ilyen jellegű munkát. A Jehova iránti szeretetünk soha nem engedné meg, hogy olyan munkát vállaljunk, amely Isten parancsait sértő tevékenységeket foglal magában (1János 5:3).

¹⁶ Vajon az adott munka végzésével bűnrészessé válnánk, vagy elősegítenénk, hogy más váljon azzá? Vegyünk egy példát:  Ha valaki recepciósként dolgozik, az önmagában nem helytelen. De mi a helyzet akkor, ha ezt az állást egy abortuszklinikán ajánlják fel egy kereszténynek? Persze recepciósként nem járulna hozzá közvetlenül az abortuszokhoz. Ám a klinika olyasmivel foglalkozik, ami ellentétben áll Isten Szavával: abortuszokat hajt végre. Vajon az ottani rendszeres munkája nem támogatná a klinika működését? (2Mózes 21:22–24). Mi, akik szeretjük Jehovát, nem szeretnénk a részesei lenni semmilyen Írás-ellenes tevékenységnek.

17. a) Mit mérlegeljünk, amikor a munkavállalásról döntünk? (Lásd az „ Elfogadjak egy bizonyos munkát?” című kiemelt részt.) b) Miként segíthet a lelkiismeretünk, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek tetszenek Istennek?

¹⁷ Számos kérdés tisztázható a munkavállalással kapcsolatban, ha gondosan elemezzük a 15. és 16. bekezdésben felvetett két fontos kérdésre adható válaszokat. Ezenkívül néhány más dolgot is alaposan mérlegelnünk kell, amikor a munkavállalásról  döntünk. * Nem várhatjuk el, hogy a hű rabszolga osztály minden lehetséges helyzetre hozzon egy szabályt. Ilyenkor van szükség arra, hogy tisztánlátással éljünk. Ahogy a 2. fejezetben láttuk, szükséges kiiskoláznunk és edzenünk a lelkiismeretünket azáltal, hogy tanulmányozzuk, miként alkalmazzuk Isten Szavát a mindennapjainkban. Mivel tehát ’a használat folytán edzett az érzékelőképességünk’, a lelkiismeretünk segíthet, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek tetszenek Istennek, és hozzájárulhat, hogy megmaradjunk a szeretetében (Héberek 5:14).

18. Miért nem könnyű megőriznünk a szellemi egyensúlyunkat?

¹⁸ Ezekben „az utolsó napokban”, melyek „nehezen elviselhető, válságos idők”, nem könnyű megőriznünk a szellemi egyensúlyunkat (2Timóteusz 3:1). Igazán küzdelmes lehet munkát találni és megtartani. Igaz keresztényekként tisztában vagyunk azzal, hogy fontos keményen dolgoznunk a családunkért. Ám ha nem vagyunk elővigyázatosak, a munkahelyi nyomás, illetve a világ anyagias gondolkodása, mely ragályos, gátolhat minket a szellemi törekvéseinkben (1Timóteusz 6:9, 10). Lássuk, hogyan őrizhetjük meg a kiegyensúlyozottságunkat azáltal, hogy megbizonyosodunk „a fontosabb dolgokról” (Filippi 1:10).

19. Miért érdemli meg Jehova, hogy teljesen bízzunk benne, és miben segít ez a bizalom?

¹⁹ Teljesen bízz Jehovában (Példabeszédek 3:5, 6). Ő megérdemli a bizalmat, nem igaz? Hiszen törődik velünk (1Péter 5:7). Jobban ismeri a szükségleteinket, mint mi magunk, és a karja soha nem rövid (Zsoltárok 37:25). Jól tesszük tehát, ha figyelünk, amikor a Szava erre emlékeztet minket:  „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert [Isten] megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen«” (Héberek 13:5). Sok teljes idejű szolga tanúsíthatja, hogy Isten képes gondoskodni a létfenntartáshoz szükséges dolgokról. Ha teljesen bízunk abban, hogy Jehova törődik velünk, nem fogunk túlzottan aggódni amiatt, hogy miként gondoskodjunk a családunkról (Máté 6:25–32). Nem engedjük majd, hogy a világi munka miatt háttérbe szoruljanak  a szellemi tevékenységek, köztük a jó hír prédikálása és az összejövetelek látogatása (Máté 24:14; Héberek 10:24, 25).

20. Mit jelent az, hogy egyszerű a szemünk, és hogyan őrizhetjük meg ilyennek?

²⁰ Őrizd meg egyszerűnek a szemedet (Máté 6:22, 23). Ha egyszerű a szemünk, az azt jelenti, hogy nem bonyolítjuk az életünket. Egy keresztény egyszerű szeme egyetlen célra összpontosít: Isten akaratának cselekvésére. Ha a megfelelő célra összpontosít a szemünk, akkor nem fogunk megszállottan arra törekedni, hogy jól fizető állásunk és bonyolultabb életvitelünk legyen. Azonkívül nem fogunk belemerülni egy véget nem érő hajszába, hogy megszerezzük a legújabb és a legjobb dolgokat, amelyekről a reklámozók el akarják hitetni velünk, hogy szükségesek a boldogságunkhoz. Hogyan őrizheted meg egyszerűnek a szemedet? Ne verd magad adósságba. Ne zsúfold tele az életedet javakkal, melyek túlzottan lekötnék az idődet és a figyelmedet. Fogadd meg a Biblia azon tanácsát, hogy legyünk elégedettek, ha van „élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk” (1Timóteusz 6:8). Próbáld egyszerűsíteni az életedet, amennyire csak lehet.

21. Miért szükséges felállítanunk fontossági sorrendet, és minek kell az első helyre kerülnie az életünkben?

²¹ Állíts fel fontossági sorrendet szellemi téren, és ragaszkodj hozzá. Az időnk és az energiánk korlátozott, ezért szükséges fontossági sorrendet felállítanunk. Máskülönben a kevésbé fontos dolgok felemészthetik a drága időnket, kiszorítva a fontosabb dolgokat. Mi legyen az első helyen az életünkben? A világban sokan elsődlegesen a felsőoktatásra helyezik a hangsúlyt, azért hogy olyan karriert fussanak be ebben a rendszerben, mely jól jövedelmez. Jézus ellenben arra buzdította a követőit, hogy ’továbbra is a királyságot keressék először’ (Máté 6:33). Igen, igaz keresztényekként Isten Királyságát tesszük az első helyre az életünkben. Az életvitelünknek – a döntéseinknek, a céljainknak és a tevékenységeinknek –  mutatnia kell, hogy a Királyság-érdekeket és Isten akaratát fontosabbnak tartjuk az anyagiaknál és a világi törekvéseknél.

22–23. a) Mi az igaz keresztények fő munkája, és hogyan mutathatjuk ki, hogy ez a munka fontos nekünk? (Lásd „ A döntésem örömteli és megelégedettséget nyújtó élethez vezetett” című kiemelt részt.) b) Mi az elhatározásod a világi munkát illetően?

²² Tudjuk, hogy mélyen a végidőben járunk, ezért az igaz keresztények fő munkájára összpontosítunk: a prédikálásra és a tanítványképzésre (Máté 24:14; 28:19, 20). A Példaképünkhöz, Jézushoz hasonlóan mi is szeretnénk ennek az életmentő munkának szentelni magunkat. Hogyan mutathatjuk ki, hogy ez a munka fontos nekünk? Isten népének tagjai közül a többség gyülekezeti hírnökként teljes szívvel a prédikálómunkának szenteli magát. Néhányan úgy szervezték az életüket, hogy úttörőkként vagy misszionáriusokként szolgálhassanak. Sok szülő, felismerve a szellemi célok fontosságát, arra buzdítja a gyermekeit, hogy törekedjenek a teljes idejű szolgálatra. Vajon a buzgó Királyság-hírnökök élvezik a szolgálatban végzett fáradságos munkájukból fakadó jót? Igen, élvezik! A Jehovának végzett teljes lelkű szolgálat biztos út az örömteli és megelégedéssel járó élethez, valamint számos áldáshoz (Példabeszédek 10:22).

²³ Sokunknak hosszú órákat kell világi munkával töltenünk, hogy gondoskodjunk anyagilag a családunkról. Ne felejtsük el, hogy Jehova azt szeretné, ha élveznénk a fáradságos munkánkból fakadó jót. Ha összhangba hozzuk a szemléletmódunkat és a tetteinket az ő nézőpontjával és alapelveivel, akkor megelégedést találhatunk a munkánkban. Ugyanakkor határozzuk el, hogy sohasem engedjük, hogy a világi munka elvonja a figyelmünket a fő munkánkról, ami nem más, mint az Isten Királyságáról szóló jó hír hirdetése. Ha elsőbbséget biztosítunk ennek a munkának az életünkben, akkor kimutatjuk a Jehova iránti szeretetünket, és így megmaradunk a szeretetében.