Isten törvényei az alapelveire épülnek. Az alapelvei olyan alapvető igazságok, melyeket a Bibliában találhatunk meg. Segítenek megérteni, hogy mit gondol és érez Isten bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Az alapelveknek köszönhetően jó döntéseket tudunk hozni, és azt tudjuk tenni, ami helyes. Különösen olyan helyzetekben hasznosak, melyekre nincsenek konkrét bibliai törvények.

▸ 1. fejezet, 8. bekezdés

Akkor engedelmeskedünk Jehovának, ha készségesen eleget teszünk a kéréseinek. Azt szeretné, ha szeretetből engedelmeskednénk neki (1János 5:3). Ha szeretjük Istent, és bízunk benne, akkor mindig megfogadjuk a tanácsát, még akkor is, ha ez nem könnyű. A javunkra válik, ha engedelmeskedünk Jehovának, mivel megtanítja, hogyan lehet már most jó az életünk, továbbá megígéri, hogy sok áldásban lesz részünk a jövőben (Ézsaiás 48:17).

▸ 1. fejezet, 10. bekezdés

Jehova minden embernek szabad akaratot adott, vagyis hozhatunk döntéseket. Nem robotoknak teremtett minket (5Mózes 30:19; Józsué 24:15). Hozhatunk jó döntéseket, de ha nem vigyázunk, rosszul is dönthetünk. Mivel szabad akaratunk van, eldönthetjük, hogy szeretnénk-e hűségesek lenni Jehovához, és meg akarjuk-e mutatni az életünkkel, hogy tényleg szeretjük őt.

▸ 1. fejezet, 12. bekezdés

Jehova erkölcsi irányadó mértékeket, vagyis irányelveket fektetett le, melyek a viselkedésünket és a tetteinket érintik. A Bibliából  ismerhetjük meg ezeket, és azt, hogy hogyan tehetik jobbá az életünket (Példabeszédek 6:16–19; 1Korintusz 6:9–11). Ezekből az irányelvekből megtudhatjuk, hogy Isten mit tekint helyesnek és helytelennek. Azt is megmutatják, hogy hogyan tudunk szeretettel és kedvesen bánni másokkal, és hogyan hozhatunk jó döntéseket. Noha a világ normái egyre engedékenyebbek, Jehova irányelvei nem változnak (5Mózes 32:4–6; Malakiás 3:6). Ha követjük Jehova erkölcsi irányadó mértékeit, az fizikailag és érzelmileg is megóv minket.

▸ 1. fejezet, 17. bekezdés

A lelkiismeret egy belső érzékelőképesség, mellyel különbséget tudunk tenni a jó és a rossz között. Jehova mindenkinek adott lelkiismeretet (Róma 2:14, 15). Hogy jól működjön, képeznünk kell Jehova erkölcsi irányelvei alapján. Így olyan döntéseket tudunk majd hozni, melyek Isten kedvére vannak (1Péter 3:16). A lelkiismeretünk figyelmeztethet, hogy ne hozzunk ostoba döntést, vagy gyötörhet, miután valami rosszat tettünk. A lelkiismeretünk meggyengülhet, de Jehova támogatásával meg tudjuk erősíteni. A jól képzett lelkiismeret belső békét és önbecsülést ad.

▸ 2. fejezet, 3. bekezdés

Az istenfélelem azt jelenti, hogy annyira szeretjük és tiszteljük Istent, hogy semmi olyat sem akarunk tenni, amivel megbántanánk. Segít a jót tennünk, és kerülnünk a rosszat (Zsoltárok 111:10, lábjegyzet). Arra indít, hogy gondosan figyeljünk arra, amit Jehova mond. Abban is szerepe van, hogy megtartsuk a neki tett ígéreteinket, hiszen mélységesen tiszteljük őt. Az istenfélelem hatással van a gondolkodásunkra, a mindennapi döntéseinkre és arra, hogy hogyan bánunk másokkal.

▸ 2. fejezet, 9. bekezdés

A megbánás azt jelenti, hogy egy személy nagyon szomorú, mert rosszat tett. Akik szeretik Istent, mély bánatot éreznek, amikor rájönnek, hogy megsértették Isten alapelveit. Ha rosszat tettünk, könyörögnünk kell Jehovához, hogy Jézus váltságáldozata alapján bocsásson meg nekünk (Máté 26:28; 1János 2:1, 2). Ha őszintén megbánjuk a tettünket, és felhagyunk vele, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova megbocsát nekünk. Nem kell tovább rágódnunk azon, amit elkövettünk (Zsoltárok 103:10–14; 1János 1:9; 3:19–22). Tanulnunk kell a hibáinkból, ki kell igazítanunk a helytelen gondolkodásunkat, és Jehova alapelveivel összhangban kell élnünk.

▸ 2. fejezet, 18. bekezdés

Ha valaki súlyos bűnt követ el, de nem bánja meg a tettét, és nem hajlandó követni Jehova irányelveit, nem maradhat a gyülekezet tagja, ki kell közösíteni. Többé nem tartunk kapcsolatot az ilyen személlyel, és nem is beszélünk vele (1Korintusz 5:11; 2János 9–11). A kiközösítésnek köszönhetően nem esik csorba Jehova nevén, és a gyülekezet tiszta marad (1Korintusz 5:6). A kiközösítés egyúttal fegyelmezés is, ami segíthet a vétkesnek megbánni a tettét, hogy aztán visszatérhessen Jehovához (Lukács 15:17).

▸ 3. fejezet, 19. bekezdés

Jehova szeret minket, és segíteni akar nekünk. Ezért útmutatást ad és tanácsokkal lát el a Biblia és olyan emberek által, akik szeretik Istent. Tökéletlen emberekként egyáltalán nem boldogulnánk a segítsége nélkül (Jeremiás 17:9). Ha tiszteletteljesen hallgatunk azokra, akik által Jehova vezet minket, akkor kimutatjuk, hogy tiszteljük őt, és hogy engedelmeskedni akarunk neki (Héberek 13:7).

▸ 4. fejezet, 2. bekezdés

Mivel nem vagyunk tökéletesek, könnyen önzővé és büszkévé válhatunk. Jehova viszont azt várja el tőlünk, hogy alázatosak legyünk. Gyakran az az első lépés, hogy elsajátítsuk az alázatot, ha felismerjük, hogy Jehovához viszonyítva milyen parányiak vagyunk (Jób 38:1–4). Az alázathoz még az is kell, hogy megtanuljunk másokat többre tartani magunknál, illetve hogy fontosabb legyen az, hogy nekik mi a jó, nem pedig nekünk. A büszkeség sokszor elhiteti velünk, hogy jobbak vagyunk másoknál. Egy alázatos személy őszinte magához, és az erősségei mellett a gyengeségeit is látja. Nem fél beismerni a hibáit, bocsánatot kérni, vagy elfogadni egy javaslatot vagy tanácsot. Jehovára támaszkodik, és követi az útmutatásait (1Péter 5:5).

▸ 4. fejezet, 4. bekezdés

Akinek hatalma van, annak joga van utasításokat adni és döntéseket hozni. Jehovának van a legnagyobb hatalma az égben és a földön. Mivel mindent ő teremtett, ő a leghatalmasabb személy a világegyetemben. A hatalmát mindig mások érdekében használja fel. Jehova megbízott néhány embert, hogy gondoskodjanak rólunk. A szülőknek, a gyülekezeti véneknek és a kormányzatoknak például van némi hatalmuk. Jehova azt szeretné, hogy együttműködjünk velük (Róma 13:1–5; 1Timóteusz 5:17). Viszont amikor az emberek által hozott törvények ellenkeznek Isten törvényeivel, akkor inkább Istennek engedelmeskedünk (Cselekedetek 5:29). Ha elismerjük azokat, akiket Jehova hatalommal ruházott fel, azzal azt bizonyítjuk, hogy tiszteletben tartjuk a döntéseit.

▸ 4. fejezet, 7. bekezdés

Jehova a vének, vagyis tapasztalt testvérek által gondoskodik a gyülekezetről (5Mózes 1:13; Cselekedetek 20:28). Ezek a férfiak segítenek, hogy erős maradjon a kapcsolatunk Jehovával, és hogy békésen és  szervezetten tudjuk imádni őt (1Korintusz 14:33, 40). Ahhoz, hogy a szent szellem kinevezzen valakit felvigyázónak, meg kell felelnie a Bibliában található feltételeknek (1Timóteusz 3:1–7; Titusz 1:5–9; 1Péter 5:2, 3). Bízunk Isten szervezetében, és támogatjuk azt, ezért boldogan együttműködünk a felvigyázókkal (Zsoltárok 138:6; Héberek 13:17).

▸ 4. fejezet, 8. bekezdés

Jehova azt a felelősséget bízta a szülőkre, hogy gondoskodjanak a gyerekeikről és az otthonukról. A Bibliából megtudjuk, hogy az apa a családfő. Ám ha egy családban nincs apa, akkor az anya tölti be ezt a szerepet. A családfő többek között élelemről, ruháról és lakóhelyről gondoskodik. Rendkívül fontos, hogy segítsen a családjának abban, hogy részt vegyenek Jehova imádatában. Például mindent megtesz azért, hogy rendszeresen ott legyenek a gyülekezeti összejöveteleken, végezzék a szántóföldi szolgálatot, és együtt tanulmányozzák a Bibliát. Továbbá a családfő mondja ki a végső szót egy döntésnél. Mindig igyekszik utánozni Jézust, ezért kedves és észszerű, nem pedig kegyetlen vagy durva. Ez hozzájárul ahhoz, hogy szeretetteljes légkör uralkodjon a családban, és így mindenki biztonságban érezze magát, és egyre közelebb kerülhessen Jehovához.

▸ 4. fejezet, 12. bekezdés

A vezetőtestület egy férfiakból álló csoport, akiknek égi reménységük van, és akiket Isten azzal bízott meg, hogy irányítsák a népét. Az első században Jehova a vezetőtestület által nyújtott irányítást a keresztény gyülekezetnek az imádatot és a prédikálást érintő kérdésekben (Cselekedetek 15:2). Napjainkban a vezetőtestületben szolgáló testvérek csoportja élen jár abban, hogy vezesse, irányítsa és megvédje Isten népét. Isten Szavának és a szent szellemének a segítségével hoznak döntéseket. Jézus úgy utalt erre a felkent férfiakból álló csoportra, mint „a hű és értelmes rabszolga” (Máté 24:45–47).

▸ 4. fejezet, 15. bekezdés

Időnként előfordulhat, hogy egy testvérnőnek olyan feladatokat kell ellátnia a gyülekezetben, melyeket rendszerint testvérek végeznek. Ilyenkor befedi a fejét valamivel, hogy kifejezze, tiszteletben tartja azt, hogy kire bízott Jehova hatalmat. Ám csak bizonyos helyzetekben kell így tennie. Például akkor kell befednie a fejét, ha a férje vagy egy megkeresztelt testvér jelenlétében vezet le egy bibliatanulmányozást (1Korintusz 11:11–15).

▸ 4. fejezet, 17. bekezdés

Ha semlegesek vagyunk, akkor nem foglalunk állást politikai kérdésekben (János 17:16). Jehova népe Isten királyságát támogatja. Jézushoz hasonlóan mi is semlegesek vagyunk a világ ügyeiben.

Jehova azt parancsolta nekünk, hogy engedelmeskedjünk a kormányzatoknak és a hatalmaknak (Titusz 3:1, 2; Róma 13:1–7). Ám Isten törvénye azt is kijelenti, hogy nem gyilkolhatunk. Ezért egy kereszténynek nem engedi meg a lelkiismerete, hogy részt vegyen egy háborúban. Ha egy kereszténynek lehetősége van arra, hogy a katonai szolgálat helyett polgári szolgálatot végezzen, akkor a lelkiismerete alapján kell döntést hoznia.

Csak Jehovát imádjuk, mivel ő a Teremtőnk. Bár tiszteletben tartjuk a nemzeti jelképeket, nem tisztelgünk a zászló előtt, és nem énekeljük el a nemzeti himnuszt (Ézsaiás 43:11; Dániel 3:1–30; 1Korintusz 10:14). Továbbá Jehova szolgái egyénenként úgy döntenek, hogy nem szavaznak egyetlen politikai pártra vagy jelöltre sem. Ennek az az oka, hogy már állást foglaltunk Isten kormányzata mellett (Máté 22:21; János 15:19; 18:36).

▸ 5. fejezet, 2. bekezdés

A világ Sátán gondolkodásmódját tükrözi vissza. Ez teljesen megszokott azoknál, akik nem szeretik Jehovát, és nem utánozzák őt, illetve  figyelmen kívül hagyják az irányadói mértékeit (1János 5:19). Ezt a gondolkodást és az ebből fakadó tetteket nevezi a Biblia a világ szellemének (Efézus 2:2). Jehova népe mindent megtesz azért, hogy ne uralja őket a világ szelleme (Efézus 6:10–18). Ehelyett szeretjük Jehova gondolkodásmódját, és keményen dolgozunk azon, hogy elsajátítsuk azt.

▸ 5. fejezet, 7. bekezdés

A hitehagyás azt jelenti, hogy valaki szembehelyezkedik a Biblia igazságával. A hitehagyottak fellázadnak Jehova, valamint királyságának a királya, Jézus ellen, és másokat is megpróbálnak maguk mellé állítani (Róma 1:25). Kétségeket akarnak ébreszteni azokban, akik Jehovát imádják. Néhányan hitehagyottá váltak az első századi keresztény gyülekezetben, és nincs ez másképp napjainkban sem (2Tesszalonika 2:3). Akik hűségesek Jehovához, azoknak semmi közük sincs a hitehagyottakhoz. Nem engedjük, hogy kíváncsiságból vagy mások nyomására olyasmit olvassunk vagy hallgassunk meg, ami hitehagyott gondolatokat tartalmaz. Hűségesek vagyunk Jehovához, és csak őt imádjuk.

▸ 5. fejezet, 9. bekezdés

A mózesi törvény hatálya alatt Izrael nemzete kérhette, hogy Jehova bocsássa meg a bűneiket. Gabonát, olajat és állatokat vittek engesztelő áldozatul a templomba. Ez arra emlékeztette őket, hogy Jehova kész megbocsátani nekik, mint nemzetnek, és mint egyéneknek is. Később, miután Jézus az életét adta a bűneink megbocsátásáért, már nem volt szükség ilyen áldozatokra. Jézus „egyszer s mindenkorra” feláldozta tökéletes életét (Héberek 10:1, 4, 10).

▸ 7. fejezet, 6. bekezdés

A mózesi törvény értelmében a nép megehette az állatok húsát. Továbbá parancsot kaptak arra, hogy mutassanak be állatáldozatokat (3Mózes 1:5, 6). De azt Jehova sosem engedélyezte, hogy kegyetlenkedjenek az állatokkal (Példabeszédek 12:10). Sőt, a törvény olyan rendelkezéseket tartalmazott, melyek az állatok védelmét szolgálták. Az izraelitáknak jól kellett bánniuk az állataikkal (5Mózes 22:6, 7).

▸ 7. fejezet, 6. bekezdés

Vérfrakciók. A vérnek négy elsődleges alkotóeleme van: a vörösvértestek, a fehérvérsejtek, a vérlemezkék és a plazma. Ezeket kisebb részekre, úgynevezett vérfrakciókra lehet bontani. *

A keresztények nem fogadják el sem a teljes vérnek, sem a négy fő alkotóelemének a transzfúzióját. De vajon elfogadhatnak vérfrakciókat? A Biblia nem ad egyértelmű útmutatást erre vonatkozóan. Ezért minden kereszténynek magának kell döntenie ebben a kérdésben a Biblia alapján képzett lelkiismeretét figyelembe véve.

Egyes keresztények semelyik vérfrakciót sem fogadják el. Ők talán úgy érvelnek, hogy Isten Izraelnek adott törvénye szerint az állatok vérét egy az egyben ki kellett önteni a földre (5Mózes 12:22–24).

Vannak, akik másképp gondolkodnak. Az ő lelkiismeretük megengedi, hogy elfogadjanak bizonyos vérfrakciókat. Azzal érvelhetnek, hogy a kisebb frakciók már nem jelképezik annak a teremtménynek az életét, melytől a vér származik.

Mielőtt a vérfrakciókról döntenél, gondold át a következő kérdéseket:

• Tisztában vagyok vele, hogy ha minden vérfrakciót elutasítok, akkor olyan gyógykészítményeket sem fogadok el, melyek felveszik a harcot a betegségekkel, vagy megállítják a vérzést?

•   Hogyan magyaráznám el egy orvosnak, hogy miért utasítok vagy fogadok el egy vagy több vérfrakciót?

Orvosi kezelések. Keresztényekként nem adunk vért, és nem engedjük, hogy hetekkel a műtét előtt tárolják a vérünket. Azonban vannak még más kezelések is, melyek során a beteg saját vérét használják fel. Minden kereszténynek döntenie kell arról, hogy hogyan használják fel a vérét egy sebészeti eljárás, orvosi vizsgálat vagy általánosan elfogadott gyógymód során. Az ilyen kezelések során a beteg vérét talán egy időre teljesen elkülönítik a betegtől. (Bővebben olvashatsz erről az Őrtorony 2000. október 15-ei számának 30–31. oldalán.)

Például ott van a hemodilúciónak nevezett eljárás. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül a műtét előtt a betegtől levesznek valamennyi vért, és helyette térfogatnövelőt (volumenexpandert) adnak neki. Aztán a műtét során vagy röviddel a műtét után a vért visszajuttatják a betegbe.

 Egy másik eljárás a vérmentés. Ennek során összegyűjtik a beteg vérét, melyet a műtét közben elveszített, megtisztítják, majd a műtét alatt vagy röviddel utána visszavezetik a betegbe.

Lehetnek kisebb eltérések aközött, hogy hogyan végzik az orvosok ezeket az eljárásokat. Ezért mielőtt egy keresztény beleegyezne egy sebészeti eljárásba, orvosi vizsgálatba vagy általánosan elfogadott gyógymódba, pontosan meg kell tudnia, hogy mi fog történni a vérével.

Mielőtt olyan orvosi kezelésekről döntenél, melyek során felhasználják a saját véredet, gondold át az alábbi kérdéseket:

• Ha a vérem egy részét kivezetik a testemből, és így talán egy időre kikerül a véráramból, megengedné a lelkiismeretem, hogy ezt a vért továbbra is a testem részének tekintsem? Vagy úgy tekinteném, mint amit a földre kell önteni? (5Mózes 12:23, 24).

• Zavarná a Biblia alapján képzett lelkiismeretemet, ha egy orvosi kezelés során a vérem egy részét elvezetnék, módosítanák és visszajuttatnák a testembe (vagy a testemre)?

• Tisztában vagyok vele, hogy ha elutasítok minden olyan orvosi kezelést, melynek során felhasználják a saját véremet, akkor az azt jelenti, hogy elutasítom a vérvizsgálatot, a művesekezelést (hemodialízist) vagy a szív-tüdő készülék használatát?

 Mielőtt döntést hoznánk a vérfrakciókról és az olyan orvosi kezelésekről, melyek során a saját vérünket használják fel, imádkozzunk Jehovához útmutatásért, és kutassunk (Jakab 1:5, 6). Ezután a Biblia alapján képzett lelkiismeretünket kövessük. Ne kérdezzünk meg másokat, hogy ők mit tennének a helyünkben, és azt se hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak a döntésünkben (Róma 14:12; Galácia 6:5).

▸ 7. fejezet, 11. bekezdés

Ha erkölcsileg tiszták vagyunk, akkor Isten szemében tiszta a viselkedésünk. Az erkölcsi tisztaság magában foglalja a gondolatainkat, a szavainkat és a tetteinket. Jehova parancsával összhangban a szexuális tisztátalanság és erkölcstelenség minden fajtáját kerülnünk kell (Példabeszédek 1:10; 3:1). Már azelőtt határozzuk el, hogy Jehova tiszta erkölcsi irányadó mértékeit fogjuk követni, mielőtt olyan helyzetbe kerülnénk, ami helytelenségre csábítana. Szüntelenül imádkoznunk kell Isten segítségéért, hogy tiszták maradjanak a gondolataink, továbbá eltökéltnek kell lennünk, hogy nem engedünk az erkölcstelen kísértéseknek (1Korintusz 6:9, 10, 18; Efézus 5:5).

▸ 8. fejezet, 11. bekezdés

Ha valaki gátlástalanul viselkedik, akkor a szavaival vagy a tetteivel durván megszegi Isten irányadó mértékeit. Ez szégyentelen viselkedés. Az ilyen személy azt fejezi ki, hogy nem tiszteli Isten törvényeit. Aki gátlástalanul viselkedik, annak az ügyével egy bírói bizottság fog foglalkozni. A tisztátalanság többféle helytelenséget ölel fel. A helyzet súlyosságától függően néhány ezzel kapcsolatos ügyet talán bírói bizottságnak kell tárgyalnia a gyülekezetben (Galácia 5:19–21; Efézus 4:19; további információért lásd az „Olvasók kérdései” rovatot az Őrtorony 2006. július 15-ei számában).

▸ 9. fejezet, 7. bekezdés; 12. fejezet, 10. bekezdés

Jehova azt akarta, hogy a szexuális kapcsolat által a férj és a feleség helyénvaló módon tudja kifejezni egymás iránt a szeretetét. Viszont amikor valaki maszturbál, vagyis arra használja a nemi szerveit, hogy szexuálisan kielégüljön, akkor az a szexualitás tisztátalan formája. Ez a szokás árthat egy személy Jehovával ápolt kapcsolatának. Perverz vágyakat kelthet benne, és torz képet alakíthat ki a szexualitásról (Kolosszé 3:5). Ha valakinek ilyen tisztátalan szokása van, és nehéznek találja, hogy felhagyjon vele, nem szabad feladnia (Zsoltárok 86:5; 1János 3:20). Hogyha veled is ez a helyzet, őszintén imádkozz Jehovához, és kérj tőle segítséget! Kerülj olyan dolgokat, mint például a pornográfia, ami tisztátalan gondolatokat ébreszthet benned! Beszélj az egyik keresztény szülőddel vagy egy érett barátoddal, aki tiszteli Jehova törvényeit! (Példabeszédek 1:8, 9; 1Tesszalonika 5:14; Titusz 2:3–5). Biztos lehetsz benne, hogy Jehova látja az erőfeszítéseidet, és értékeli, hogy megpróbálsz erkölcsileg tiszta maradni (Zsoltárok 51:17; Ézsaiás 1:18).

▸ 9. fejezet, 9. bekezdés

Ha valakinek több házastársa is van, azt poligámiának nevezzük. Jehova azt akarta, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jöjjön létre. Bár az ókori Izraelben megengedte, hogy a férfiaknak több feleségük is legyen, nem ez volt az eredeti szándéka. Ma nem engedi meg a poligámiát a népének. Egy férjnek csak egy felesége lehet, és egy feleségnek csak egy férje (Máté 19:9; 1Timóteusz 3:2).

▸ 10. fejezet, 12. bekezdés

Jehova azt akarta, hogy a férj és a feleség együtt maradjanak, ameddig csak élnek (1Mózes 2:24; Malakiás 2:15, 16; Máté 19:3–6; 1Korintusz 7:39). Csak akkor engedi meg a válást, ha valamelyik fél  házasságtörést követett el. Ebben az esetben Jehova megadja a jogot az ártatlan félnek, hogy eldöntse, elválik-e, vagy sem (Máté 19:9).

Előfordul, hogy egy keresztény úgy dönt, hogy különköltözik a házastársától annak ellenére, hogy nem történt házasságtörés (1Korintusz 7:11). Egy keresztény talán a következő helyzetekben veszi fontolóra, hogy különköltözik-e:

• A támogatás szándékos megtagadása: a férj szándékosan nem akar gondoskodni a családja fizikai szükségleteiről, és emiatt a családnak nincs pénze vagy ennivalója (1Timóteusz 5:8).

• Súlyos fizikai bántalmazás: a fizikai bántalmazás olyan mértékű, hogy a házastárs úgy érzi, veszélyben van az egészsége vagy az élete (Galácia 5:19–21).

• Annak teljes veszélyeztetése, hogy az egyik fél kapcsolatot tudjon ápolni Jehovával: egy férj vagy egy feleség a házastársa miatt egyáltalán nem tudja Jehovát szolgálni (Cselekedetek 5:29).

▸ 11. fejezet, 19. bekezdés

Mindannyiunknak szüksége van dicséretre és bátorításra (Példabeszédek 12:25; 16:24). A szeretetteljes és kedves szavainkkal erősíteni és vigasztalni tudjuk egymást. Továbbá segíthetünk a testvéreinknek, hogy kitartsanak, és a komoly nehézségek ellenére is tovább szolgálják Jehovát (Példabeszédek 12:18; Filippi 2:1–4). Ha valaki nagyon el van keseredve, tisztelettel hallgassuk meg, és igyekezzünk megérteni az érzéseit. Ennek köszönhetően felismerhetjük, hogy mit mondjunk és tegyünk, hogy segíteni tudjunk neki (Jakab 1:19). Tűzd ki célul, hogy jól megismered a hittársaidat, hogy meglásd, mire van igazán szükségük. Ezáltal segíthetsz nekik, hogy Istenhez forduljanak, aki minden helyzetben vigaszt nyújt nekik, és igazán felüdíti őket (2Korintusz 1:3, 4; 1Tesszalonika 5:11).

▸ 12. fejezet, 16. bekezdés

A Biblia nem állít fel konkrét szabályokat az esküvőkre vonatkozóan. Mindenhol mások a szokások és a jogi követelmények (1Mózes 24:67; Máté 1:24; 25:10; Lukács 14:8). Az esküvő legfontosabb része az, amikor a pár fogadalmat tesz Jehova előtt. Sok pár dönt úgy, hogy a családjuk és a közeli barátaik jelenlétében tesznek fogadalmat, és megkérnek egy vént egy Biblián alapuló előadás megtartására. Azt is ők döntik el, hogy adnak-e fogadást az esküvő után, és ha igen, milyet (Lukács 14:28; János 2:1–11). Bárhogy is szervezik meg az esküvőjüket, meg kell győződniük arról, hogy jó fényt fog-e vetni Jehovára (1Mózes 2:18–24; Máté 19:5, 6). A bibliai alapelvek segíthetnek jó döntéseket hozniuk (1János 2:16, 17). Ha a pár úgy dönt, hogy a fogadáson lehet alkoholt is fogyasztani, gondoskodniuk kell megfelelő felügyeletről (Példabeszédek 20:1; Efézus 5:18). Arra is oda kell figyelniük, hogy ne legyen olyan zene vagy szórakoztató program, amely szégyent hozna Jehovára. Egy keresztény párnak az Istennel és az egymással ápolt kapcsolatára kell összpontosítania, nem pusztán az esküvő napjára (Példabeszédek 18:22; további javaslatok találhatók az Őrtorony 2006. október 15-ei számának 18–31. oldalán).

▸ 13. fejezet, 18. bekezdés

Szeretnénk jó döntéseket hozni, melyek Isten Szavának alapelveire épülnek. Például lehet, hogy egy keresztényt megkér a házastársa, aki nem Jehova Tanúja, hogy menjen el vele egy étkezésre a rokonokhoz egy világi ünnepnapon. Mit teszel, ha ilyen helyzetbe kerülsz? Ha a lelkiismereted megengedi, hogy elmenj, elmagyarázhatnád a házastársadnak, hogy ha pogány szokások is lesznek az étkezésen, nem fogsz részt venni azokban. Azt is át kell gondolnod, vajon megbotránkozik-e valaki azon, ha elmész az étkezésre (1Korintusz 8:9; 10:23, 24).

Vagy előfordulhat, hogy a munkáltatód jutalékot szeretne adni neked az ünnepi időszakban. Vajon vissza kellene utasítanod ezt?  Nem feltétlen. A döntésed részben azon is múlhat, hogy a munkaadód minek tekinti a jutalékot. Az ünnep alkalmából adja neked? Vagy csak az értékelését szeretné kifejezni a munkád iránt? Gondolkodj el ezeken és más szempontokon, hogy el tudd dönteni, elfogadod-e a jutalékot.

Olyan helyzet is adódhat, hogy valaki ajándékot akar adni neked az ünnepek alatt, és ezt mondja: „Tudom, hogy te nem tartod ezt az ünnepet, de szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem.” Lehet, hogy pusztán kedvességből tesz így. Vagy esetleg van okod azt feltételezni, hogy próbára akarja tenni a hitedet, és be akar vonni valamilyen ünnepbe? Miután mérlegelted ezt, neked kell döntened, hogy elfogadod-e az ajándékot. Minden egyes döntésünknél az a célunk, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretünk, és hűségesek legyünk Jehovához (Cselekedetek 23:1).

▸ 13. fejezet, 22. bekezdés

Ha egy nézeteltérést azonnal és békésen rendeznek, akkor általában nem lesz belőle komolyabb ügy (Máté 5:23–26). Minden kereszténynek az kell hogy legyen a legfontosabb, hogy dicsőséget hozzon Jehovára, és vigyázzon a gyülekezet egységére (János 13:34, 35; 1Korintusz 13:4, 5).

Ha nézeteltérés támad keresztények között egy üzleti ügyben, igyekezniük kell úgy rendezni azt, hogy nem fordulnak bírósághoz. Az 1Korintusz 6:1–8-ban arról olvashatunk, hogy mit tanácsol Pál apostol, ha a keresztényeknek vitás ügyük támad egymással. Ha bíróságra vinnék az ügyet, az rossz fényt vetne Jehovára és a gyülekezetre. A Máté 18:15–17 három lépést vázol, melyet akkor kell követniük a keresztényeknek, ha olyan súlyos vádakról van szó, mint a rágalmazás vagy a csalás: 1. Meg kell próbálniuk négyszemközt rendezni az ügyet. 2. Ha ez nem vezet sikerre, megkérhetnek egy vagy két érett keresztényt a gyülekezetből, hogy segítsen nekik. 3. Ha ezután még szükséges, segítséget kérhetnek a vének testületétől. Ebben az esetben a vének azon lesznek, hogy a bibliai  alapelveket figyelembe véve az érintettek békés megegyezésre jussanak. Ha az érintettek valamelyike nem hajlandó követni a bibliai alapelveket, a véneknek talán bírói eljárást kell indítaniuk.

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor törvény írja elő, hogy jogi eljárás induljon, például ilyen lehet a válás, a gyermekelhelyezés, a tartásdíj, a biztosítási kártérítés, a csődeljárás vagy a végrendelet. Ha egy keresztény jogi úton – és amennyire csak lehet, békésen – rendez ilyen helyzeteket, nem megy szembe Pál tanácsával.

Ha súlyos bűncselekmény történt, például nemi erőszak, gyermekbántalmazás, testi sértés, nagy összegű lopás, esetleg gyilkosság, és egy keresztény jelenti az esetet a hatóságoknak, ezzel még nem hagyja figyelmen kívül Pál tanácsát.

▸ 14. fejezet, 14. bekezdés

Sátán már az Éden kertjében történtek óta próbálja félrevezetni az embereket (1Mózes 3:1–6; Jelenések 12:9). Tisztában van vele, hogy ha hatással tud lenni a gondolkodásunkra, akkor el tudja érni, hogy rosszat tegyünk (2Korintusz 4:4; Jakab 1:14, 15). A politikát, a vallást, a kereskedelmet, a szórakozást, az oktatást és sok minden mást használ fel arra, hogy népszerűsítse, illetve elfogadhatónak állítsa be a gondolkodását (János 14:30; 1János 5:19).

Sátán tudja, hogy már nincs sok ideje arra, hogy becsapja az embereket. Ezért mindent bevet, hogy annyi embert vezessen félre, amennyit csak tud. Különösképpen azokat akarja rászedni, akik Jehovát szolgálják (Jelenések 12:12). Ha nem vigyázunk, az Ördög fokozatosan megfertőzheti a gondolkodásunkat (1Korintusz 10:12). Például Jehova azt szeretné, ha a házasságunk tartós lenne (Máté 19:5, 6, 9). Sokan viszont csak ideiglenes megállapodásnak tekintik a házasságot, melyet könnyen fel lehet bontani. Ez a szemléletmód mutatkozik meg sok filmben és tévéműsorban is. Ne engedjük, hogy hatással legyen ránk az, ahogyan a világ a házasságról gondolkodik!

 Sátán egy másik módszere az, hogy a függetlenségre biztat (2Timóteusz 3:4). Ha nem vagyunk résen, tiszteletlenekké válhatunk azokkal szemben, akiknek Jehova hatalmat adott. Egy testvér egy idő után talán már nem fogadja el a gyülekezeti vénektől jövő irányítást (Héberek 12:5). Vagy egy testvérnő kezdheti megkérdőjelezni Jehovának azt az irányelvét, hogy a férj a családfő (1Korintusz 11:3).

Határozzuk el, hogy nem hagyjuk, hogy az Ördög befolyásolja a gondolkodásunkat! Inkább sajátítsuk el Jehova gondolkodásmódját, és „mindig az odafent levőkre” összpontosítsunk (Kolosszé 3:2; 2Korintusz 2:11).

▸ 16. fejezet, 9. bekezdés

Mindannyian szeretnénk egészségesek lenni, és a lehető legjobb kezelésben részesülni, ha betegek vagyunk (Ézsaiás 38:21; Márk 5:25, 26; Lukács 10:34). Ma az orvosok és mások sokféle eljárásmódot és kezelést ajánlhatnak nekünk. Amikor eldöntjük, hogy melyiket szeretnénk igénybe venni, fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a bibliai alapelveket. Ne felejtsük el, hogy egyedül Isten királysága tud véglegesen meggyógyítani minket. Nem szeretnénk olyan sokat foglalkozni az egészségünkkel, hogy közben elhanyagoljuk Jehova imádatát (Ézsaiás 33:24; 1Timóteusz 4:16).

Nem fogadunk el olyan kezeléseket, melyek során talán démoni erőket használnak (5Mózes 18:10–12; Ézsaiás 1:13). Mielőtt tehát elfogadnánk egy kezelést, vagy elkezdenénk használni egy gyógykészítményt, gondosan utána kell járnunk, hogy mi áll a háttérben, és milyen gondolkodásmódot népszerűsít (Példabeszédek 14:15). Mindig észben kell tartanunk, hogy Sátán rá akar venni minket arra, hogy belefolyjunk a démonizmusba. Ha fennáll a gyanúja, hogy egy orvosi kezelés a démonizmushoz kötődik, az a legjobb, ha nem vesszük igénybe (1Péter 5:8).

▸ 16. fejezet, 18. bekezdés