1–2. a) Kinek az irányítását kell követnünk? b) Melyik kérdésekre kapunk választ ebben a fejezetben?

 GYEREKKORODBAN biztos veled is nemegyszer előfordult, hogy a szüleid olyasmire kértek, amit nem akartál megtenni. Szeretted őket, és tudtad, hogy engedelmességgel tartozol nekik. Ám ennek ellenére sem akartál mindig szót fogadni.

² Tudjuk, hogy Jehova, az Atyánk szeret minket. Gondoskodik rólunk, és mindent megad ahhoz, hogy élvezzük az életet. Emellett útmutatást ad arra, hogy hogyan lehetünk boldogok. Időnként mások által nyújt irányítást. Tisztelnünk kell Jehovát és azokat, akiknek hatalmat adott (Példabeszédek 24:21). De miért nehéz időnként elfogadnunk az irányítást? Miért kér Jehova arra, hogy kövessük az irányítását? És hogyan fejezhetjük ki, hogy elismerjük a hatalmát? (Lásd: Melléklet, 9. pont.)

3–4. Hogyan lettek tökéletlenek az emberek? Miért nehéz elfogadnunk a másoktól jövő irányítást?

³ Emberekként megvan bennünk a lázadásra való hajlam. Ez azóta van így, mióta az első férfi és nő,  Ádám és Éva vétkezett. Noha tökéletesnek lettek megteremtve, fellázadtak Isten hatalma ellen. Azóta minden ember tökéletlen. Ez az egyik oka annak, amiért nehéz elfogadnunk a Jehovától és a másoktól jövő irányítást. Másrészt azért nehéz, mert azok az emberek, akiket Jehova megbíz a vezetéssel, szintén tökéletlenek (1Mózes 2:15–17; 3:1–7; Zsoltárok 51:5; Róma 5:12).

⁴ Mivel nem vagyunk tökéletesek, hajlunk arra, hogy büszkék legyünk. Ez a tulajdonság megnehezíti, hogy elfogadjuk a vezetést. Az ókori Izraelben például Jehova Mózest bízta meg a nép irányításával. Egy Kórah nevű férfi, aki már sok éve szolgálta Jehovát, büszkévé vált, és nagyon tiszteletlen volt Mózessel. Noha Mózes vezette Isten népét, nem volt büszke. Sőt, a Biblia azt mondja róla, hogy akkoriban ő volt a legalázatosabb ember. Ám Kórah nem tudta elfogadni, hogy Mózes felette áll. Még egy nagy tömeget is maga mellé állított, és rávette őket, hogy lázadjanak fel Mózes ellen. Mi történt Kórahhal és a lázadókkal? Meg kellett halniuk (4Mózes 12:3; 16:1–3, 31–35). A Bibliában több példát is találhatunk arra, hogy a büszkeség veszélyes (2Krónikák 26:16–21; lásd: Melléklet, 10. pont).

5. Hogyan éltek vissza néhányan a hatalmukkal?

⁵ Biztos hallottad már a következő mondást: „A hatalom megront”. A történelem során sok ember élt vissza a hatalmával. (Olvassátok fel: Prédikátor 8:9.) Saul például jó és alázatos ember volt, amikor Jehova kiválasztotta, hogy Izrael királya legyen. Ám engedte, hogy büszkeség és irigység fejlődjön ki a szívében. Ez ahhoz vezetett, hogy üldözni kezdett egy ártatlan embert, Dávidot (1Sámuel 9:20, 21; 10:20–22; 18:7–11).  Később Dávid lett a király, és ő volt Izrael egyik legjobb királya. Viszont idővel még ő is visszaélt a hatalmával. Lefeküdt Betsabéval, egy Uriás nevű férfi feleségével, majd pedig megpróbálta eltitkolni a bűnét azzal, hogy Uriást a csatába küldte, hogy ott megöljék (2Sámuel 11:1–17).

6–7. a) Mire indít minket a Jehova iránti szeretetünk? b) Mi segít, hogy akkor is engedelmesek legyünk, ha az nem könnyű?

⁶ Azért tartjuk tiszteletben a Jehovától jövő irányítást, mert szeretjük őt. Mivel mindennél és mindenkinél jobban szeretjük őt, igyekszünk boldoggá tenni. (Olvassátok fel: Példabeszédek 27:11; Márk 12:29, 30.) Azóta, hogy az első emberpár az Éden kertjében élt, Sátán mást sem akar, mint hogy az emberek kétségbe vonják, hogy Jehova helyesen él a hatalmával. Azt akarja elhitetni velünk, hogy Jehovának nincs joga megmondani nekünk, mit tegyünk. De tisztában vagyunk vele, hogy ez hazugság. Egyetértünk a Biblia következő szavaival: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent” (Jelenések 4:11).

⁷ Amikor gyermek voltál, valószínűleg megtanítottak arra, hogy akkor is szót kell fogadnod a szüleidnek, ha nincs hozzá kedved. Előfordulhat, hogy időnként Jehova szolgáinak sem könnyű engedelmeskedniük. Ám szeretjük és tiszteljük Jehovát, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy engedelmeskedjünk neki. Jézus jó példát mutatott ebben. Akkor is  engedelmeskedett, amikor az nem volt könnyű, vagy kényelmetlenséggel járt. Ezért mondhatta ezt az Atyjának: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42; lásd: Melléklet, 11. pont).

8. Milyen módokon nyújt nekünk útmutatást Jehova? (Lásd a „ Fogadd meg a tanácsot!” című kiemelt részt.)

⁸ Jehova ma különféle módokon nyújt nekünk útmutatást. Például nekünk adta a Bibliát. Tőle kaptuk a gyülekezeti véneket is. Jehova hatalma iránt mutatunk tiszteletet, ha tiszteljük azokat, akikre hatalmat ruházott. Ha viszont nem fogadjuk el a segítségüket, tulajdonképpen Jehovát utasítjuk el. Jehova nagyon komoly dolognak tartotta, hogy az izraeliták elfordultak Mózestől. Úgy tekintette ezt, mintha őt vetették volna el (4Mózes 14:26, 27; lásd: Melléklet, 12. pont).

9. Hogyan járul hozzá a szeretet ahhoz, hogy kövessük az útmutatásokat?

⁹ A testvéreink iránti szeretetünket bizonyítjuk azzal, ha tiszteljük azokat, akiknek hatalmuk van felettünk. Miért mondhatjuk ezt? Gondolj bele: Egy természeti katasztrófa esetén a mentőcsoportnak általában együtt kell működnie, hogy minél több ember életét megmenthesse. Akkor lesz hatékony a csoport, ha van valaki, aki megszervezi a teendőket, a csoport tagjai pedig követik az utasításait. De mi történik, ha valaki egyszerűen figyelmen kívül hagyja az utasításokat, és a saját feje után megy? Még ha jót akar is, ezzel problémát okoz a csoportnak, és valószínűleg csak azt éri el, hogy valamelyikük súlyosan megsérül. Ehhez hasonlóan, ha nem fogadjuk meg a Jehovától vagy az azoktól jövő útmutatásokat, akiknek  hatalmat adott, az mások kárára lehet. Ellenben ha engedelmeskedünk Jehovának, kifejezzük, hogy szeretjük a testvéreinket, valamint hogy tiszteljük Jehovát és azokat, akikre hatalmat ruházott (1Korintusz 12:14, 25, 26).

10–11. Miről lesz szó a következőkben?

¹⁰ Bármire kérjen is minket Jehova, az a javunkra van. Ha tisztelettel bánunk azokkal, akiknek Jehova hatalmat adott a családban vagy a gyülekezetben, illetve a köztisztviselőkkel, az minden érintettnek a javára válik (5Mózes 5:16; Róma 13:4; Efézus 6:2, 3; Héberek 13:17).

¹¹ Ezt könnyebb megtennünk, ha értjük, miért kéri tőlünk Jehova. Nézzük most meg részletesebben, hogyan mutathatunk tiszteletet három területen.

12. Mivel fejezheti ki egy férj, hogy tiszteli Jehovát?

¹² Jehova hozta létre a családot, és ő határozta meg, hogy kinek mi a szerepe a családban. Ha minden egyes családtag megérti, hogy mit vár el tőle Jehova, akkor jól fog működni a család, és mindenki jól fogja érezni magát (1Korintusz 14:33). Jehova a férjet jelölte ki családfőnek. Ez azt jelenti, hogy elvárja tőle, hogy gondoskodjon a feleségéről és a gyermekeiről, illetve szeretettel vezesse őket. A férjnek tehát számot kell adnia Jehovának arról, hogyan bánik a szeretteivel. Egy keresztény férj kedves, és szereti a családját. Úgy bánik velük, ahogy Jézus a gyülekezettel. Ezzel azt fejezi ki, hogy tiszteli Jehovát (Efézus 5:23; lásd: Melléklet, 13. pont).

13. Hogyan mutathatja ki a feleség, hogy tiszteli a Jehova által kinevezett hatalmat?

 ¹³ A keresztény feleségnek is fontos és méltóságteljes szerepe van a családban. Támogatja a férjét, aki keményen dolgozik azon, hogy jó családfő legyen. A férjével együtt neki is feladata, hogy nevelje a gyermekeiket. A feleség többek közt a saját példájával taníthatja meg őket arra, hogy bánjanak tisztelettel másokkal (Példabeszédek 1:8). Tiszteli a férjét, és támogatja a döntéseit. Még ha nem is ért egyet valamiben a férjével, kedvesen és tisztelettel mondja el neki az érzéseit. Ha a férje nem Tanú, sajátos nehézségekkel néz szembe. De ha mindig szeretettel és tisztelettel bánik a férjével, egyszer talán ő is meg szeretné ismerni Jehovát, és imádni akarja őt. (Olvassátok fel: 1Péter 3:1.)

14. Hogyan mutathatnak tiszteletet a gyermekek a családban?

¹⁴ A gyermekek nagyon kedvesek Jehovának. Nekik különösen fontos, hogy irányítsák és megvédjék őket. Ha szót fogadnak, boldoggá teszik a szüleiket. Ami pedig még fontosabb, az engedelmességükkel azt is kifejezik, hogy tisztelik Jehovát, ezzel pedig őt is boldoggá teszik (Példabeszédek 10:1). Ám sok egyszülős család van. Ez a helyzet nem könnyű sem a szülőnek, sem a gyermekeknek. Sokkal könnyebb egy ilyen családban élni, ha a gyermekek szót fogadnak az anyukájuknak vagy az apukájuknak, és együttműködnek vele. Bárhogy legyen is, egyetlen család sem tökéletes. Viszont ha minden családtag követi Jehova útmutatásait, az biztosan boldogabbá teszi a családot. Ez pedig jó fényt vet Jehovára, a családok létrehozójára (Efézus 3:14, 15).

15. Hogyan mutathatunk tiszteletet a gyülekezetben azok iránt, akik hatalmat kaptak?

¹⁵ Jehova a keresztény gyülekezet által vezet bennünket, és Jézusnak teljhatalmat adott felette (Kolosszé 1:18). Jézus pedig a „hű és értelmes” rabszolgát bízta meg azzal, hogy gondoskodjon Isten földön élő népéről (Máté 24:45–47). Napjainkban „a hű és értelmes rabszolga” a vezetőtestület. Ők a megfelelő időben megadják nekünk azt, amire szükségünk van, hogy erős legyen a hitünk. A vének, kisegítőszolgák és a körzetfelvigyázók az egész világon támogatják a gyülekezeteket, és a vezetőtestülettől kapnak irányítást. Mindannyiuk felelőssége, hogy a gondunkat viseljék. Számot kell adniuk erről Jehovának. Tehát amikor őket tiszteljük, magát Jehovát is tiszteljük (olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:12; Héberek 13:17; lásd: Melléklet, 14. pont).

16. Miért mondhatjuk, hogy a kisegítőszolgákat és a véneket a szent szellem nevezi ki?

¹⁶ A vének és a kisegítőszolgák segítenek, hogy a gyülekezetet hűség és egység jellemezze. Persze, hozzánk hasonlóan, ők is tökéletlenek. Mi alapján nevezik ki őket? Meg kell felelniük a Bibliában található feltételeknek (1Timóteusz 3:1–7, 12; Titusz 1:5–9). Jehova a szent szellemet használta fel arra, hogy segítsen a Biblia íróinak megfogalmazni ezeket a feltételeket. Amikor a felvigyázók megbeszélik, hogy kit lehetne kinevezni vénnek vagy kisegítőszolgának, akkor Jehovához imádkoznak a szent szelleme támogatásáért. Egyértelmű, hogy a gyülekezeteket Jézus és Jehova irányítja (Cselekedetek 20:28). Azok a férfiak, akiket kineveznek,  hogy támogassanak minket, ajándékok Istentől (Efézus 4:8).

17. Mit kell tennie időnként egy testvérnőnek, hogy bizonyítsa, tiszteli a hatalmat a gyülekezetben?

¹⁷ Időnként előfordulhat, hogy nincsenek vének vagy kisegítőszolgák, akik elláthatnák a gyülekezeti feladatokat. Ilyenkor általában más megkeresztelt testvérek segíthetnek, de ha ők sem állnak rendelkezésre, akkor egy testvérnőnek kell ellátnia egy olyan feladatot, melyet rendszerint megkeresztelt testvérek végeznek el. Ha ez a helyzet, akkor a testvérnőnek be kell fednie a fejét valamivel, például egy kendővel vagy kalappal (1Korintusz 11:3–10). Így fejezi ki, hogy tiszteletben tartja azt, akire Jehova hatalmat ruházott a családban és a gyülekezetben. (Lásd: Melléklet, 15. pont.)

18–19. a) Mit tanulunk a Róma 13:1–7-ből? b) Hogyan tudjuk kimutatni a kormányzatok iránti tiszteletünket?

¹⁸ Jehova most megengedi, hogy a kormányzatoknak legyen némi hatalmuk, nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk őket. Megszervezik, hogy az egyes országok és közösségek jól működjenek, illetve biztosítják az alapvető szolgáltatásokat. A keresztények engedelmeskednek a Róma 13:1–7-ben található útmutatásnak. (Olvassátok fel!) Tiszteletben tartjuk a felsőbb hatalmakat, és betartjuk az országunk vagy közösségünk törvényeit. Ezek a törvények érinthetik a családunkat, a munkánkat és a javainkat. Például befizetjük a kormány által kiszabott adókat, és megadjuk nekik a kért információkat. De mit tegyünk, ha olyasmit kérnek tőlünk,  ami ellenkezik Isten törvényével? Péter apostol ezt mondta: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:28, 29).

¹⁹ Ha egy köztisztviselővel, például egy bíróval vagy rendőrrel kerülünk kapcsolatba, akkor mindig legyünk tiszteletteljesek. A fiatal keresztények tisztelik a tanáraikat és az iskola többi alkalmazottját is. A munkahelyünkön tiszteletben kell tartanunk a munkaadónkat, még ha mások nem is tesznek így. Ezzel Pál apostol példáját követjük, aki még akkor is tisztelte a hivatalnokokat, ha az nem volt könnyű (Cselekedetek 26:2, 25). Még abban az esetben is elismerjük mások hatalmát, ha nem bánnak velünk jól (olvassátok fel: Róma 12:17, 18; 1Péter 3:15).

20–21. Mit eredményez, ha tisztelünk másokat?

²⁰ A világon mindenütt az tapasztalható, hogy az emberek egyre kevésbé tisztelik egymást. Viszont Jehova népére nem ez a jellemző. Az a célunk, hogy mindenkit tiszteljünk. Figyelembe vesszük Péter apostol tanácsát: „Mindenfajta embert tiszteljetek” (1Péter 2:17). Ez nem marad észrevétlen. Jézus ezt mondta: „engedjétek fényleni a világosságotokat az emberek előtt, hogy lássák a jó cselekedeteiteket, és dicsőséget adjanak égi Atyátoknak” (Máté 5:16).

²¹ Amikor tisztelettel bánunk azokkal, akiknek Jehova hatalmat adott a családban, a gyülekezetben, illetve az élet más területein, akkor a jó példánk arra indíthat másokat, hogy jobban meg akarják ismerni Jehovát. Ha tisztelünk másokat, akkor Jehovát is tiszteljük. Ez boldoggá teszi, és látja, hogy szeretjük őt.