Kétségkívül nagy az izgatottság Názáretben. Jézust még csak ácsként ismerték az emberek, amikor elment Názáretből, hogy János megkeresztelje őt. De az elmúlt egy év alatt arról lett ismert, hogy hatalmas cselekedeteket hajt végre. A helyiek alig várják, hogy Jézus velük is tegyen csodákat.

Amikor Jézus a szokása szerint belép a helyi zsinagógába, mindenki tele van várakozással. A szertartás része az imádkozás, és az is, hogy felolvasnak Mózes könyveiből, ahogy az szokás „a zsinagógákban minden sabbaton” (Cselekedetek 15:21). Prófétai könyvekből is szoktak felolvasni részleteket. Amikor Jézus feláll, hogy olvasson, valószínűleg sok olyan személyt lát a hallgatóság között, akiket már évek óta ismer ebből a zsinagógából. Odaadják neki Ézsaiás próféta tekercsét. Megkeresi benne azt a részt, amelyik megjövendöli, hogy Jehova kiválaszt majd valakit, akit felken a szellemével. Ez a rész ma az Ézsaiás 61:1, 2-ben olvasható.

Jézus felolvassa, hogy a próféciában szereplő felkent szabadságot hirdet majd a foglyoknak, a vakoknak azt hirdeti, hogy visszanyerik a látásukat, valamint arról fog prédikálni, hogy közeledik a Jehovának elfogadható év. Jézus visszaadja a tekercset a szolgának, és leül. Minden szem rászegeződik. Ezután beszélni kezd, és többek között a következő fontos kijelentést teszi: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok” (Lukács 4:21).

Az emberek elálmélkodnak „megnyerő szavain”, és ezt kérdezik egymástól: „Hát nem Józsefnek a fia ez?” De mivel Jézus tudja, hogy hasonló csodákat akarnak látni, mint amelyeknek a híre eljutott hozzájuk, így folytatja: „Kétségtelenül ezt a mondást fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad! Hallottuk, hogy miket tettél Kapernaumban. Tedd meg hát itt, a hazádban is azokat!«” (Lukács 4:22, 23). Jézus korábbi szomszédai talán úgy gondolják, hogy a csodákat először otthon kellene megtennie, hogy ők élvezhessék leghamarabb az előnyeit. De úgy érzik, hogy Jézus semmibe veszi őket.

Jézus tudja, hogyan gondolkodnak, ezért megemlít néhány esetet Izrael történelméből. Beszél például Illés idejéről, amikor sok özvegy élt Izraelben, Isten mégsem hozzájuk küldte el Illést. Ehelyett a próféta egy nem izraelita özvegynél tett csodát, aki Sareptában élt, közel Szidónhoz (1Királyok 17:8–16). Jézus arról is beszél, hogy Elizeus napjaiban sok leprás volt Izraelben, de a próféta csak a szíriai Naámánt gyógyította meg (2Királyok 5:1, 8–14).

Ezek cseppet sem hízelgő hasonlatok, mert rávilágítanak, hogy a názáretiek mennyire önzőek és hitetlenek. Vajon hogyan reagálnak? Azok, akik a zsinagógában vannak, haragra gerjednek, és kiűzik Jézust a városon kívülre. Elvezetik annak a hegynek a kiugró szélére, amelyre a városuk épült, hogy letaszítsák. De Jézus kiszabadul a kezeik közül, és épségben megmenekül. Ezután a Galileai-tenger északnyugati partján fekvő Kapernaumba indul.