Az emberek nem egyformán reagálnak arra, amit Jézus mond és tesz. A hozzáállásuk attól függ, hogy mennyire őszinte a szívük. Ennek ékes példáját láthatjuk egy galileai házban, amikor Simon, egy farizeus meghívja Jézust vendégségbe. Talán az a célja, hogy jobban megismerhesse azt az embert, aki ilyen figyelemreméltó tetteket visz véghez. Jézus valószínűleg azért fogadja el a meghívást, mert jó alkalmat lát arra, hogy prédikáljon a jelenlevőknek. Máskor is elfogadott ilyen meghívásokat, ahol adószedőkkel és bűnösökkel evett együtt.

Ám Jézust most nem részesítik abban a szívélyes fogadtatásban, ami általában a vendégeknek jár. Palesztinában az emberek sarut hordanak, és a poros utakon hamar piszkos lesz az ember lába. Ezért a vendégszeretet jeleként friss, hűsítő vízzel mossák meg a vendégek lábát. Ezt most nem teszik meg Jézussal. Az érkező vendéget csókkal szokták üdvözölni, és Jézus ebben sem részesül. Az is szokás, hogy a vendég hajára olajat öntenek, amit szintén nem tesznek meg Jézussal. Vajon mennyire látják őt szívesen?

Elkezdődik a vacsora, a vendégek az asztalhoz telepednek. Mialatt esznek, egy asszony lép halkan a szobába. Őt nem hívták meg, sőt bűnösnek ismerik a városban (Lukács 7:37). Minden tökéletlen ember bűnös, de ez az asszony alighanem erkölcstelen életet él, lehet, hogy prostituált. Talán hallott Jézus tanításairól, például arról, hogy meghívta mindazokat, akik súlyos terheket cipelnek, hogy jöjjenek hozzá, és frissüljenek fel (Máté 11:28, 29). Kétségtelenül hatással voltak rá Jézus szavai és tettei, és most ezért kereste meg őt.

Odamegy Jézushoz, és letérdel a lábához. Sírni kezd, és hulló könnyeit a hajával törli le Jézus lábáról. Gyengéden csókolgatja Jézus lábát, és illatos olajat önt rá. Simon megrökönyödve nézi, és ezt gondolja: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös” (Lukács 7:39).

Jézus tudja, hogy min gondolkodik Simon, ezért ezt mondja neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Simon így válaszol: „Tanító, mondjad!” Jézus így folytatja: „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel. Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” Simon arckifejezése talán közömbösséget tükröz, amikor így felel: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el” (Lukács 7:40–43).

Jézus egyetért vele. Majd az asszonyra nézve ezt mondja Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat, és hajával törölte meg. Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat. Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra.” Jézus tudja, hogy az asszony ezzel a tettével azt bizonyítja, hogy őszintén megbánta az erkölcstelen életét. Jézus így folytatja: „azt mondom neked, hogy bár sok bűne van, meg van bocsátva, mert nagyon szeretett. Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret” (Lukács 7:44–47).

Jézus nem nézi el az erkölcstelenséget. Ám könyörületes, és megérti azokat, akik súlyos bűnöket követnek el, de megbánják, és nála keresnek enyhülést. Micsoda megkönnyebbülést érezhet az asszony, amikor Jézus ezt mondja neki: „A bűneid meg vannak bocsátva . . . A hited megmentett téged; menj békével!” (Lukács 7:48, 50).