Úgy tekinthetünk a Biblia egészére, mint Istentől jövő üzenetre, melyről azért gondoskodott égi Atyánk, hogy útmutatásul szolgáljon. Vizsgáljunk most meg két különleges üzenetet, melyek több mint 2000 évvel ezelőtt hangzottak el. Egy Gábriel nevű angyal adta át őket, aki „Isten előtt” áll (Lukács 1:19). Vajon milyen körülmények között hangzottak el ezek a fontos üzenetek?

I. e. 3-ban járunk. Hol mondja el Gábriel az első üzenetet? Nos, él Jehovának egy papja Júdea hegyvidékén, valószínűleg nem messze Jeruzsálemtől. Zakariásnak hívják, a feleségét pedig Erzsébetnek. Mindketten idősek már, és nem született gyermekük. Éppen Zakariásra kerül a sor, hogy papként szolgáljon a jeruzsálemi templomnál. Amikor a templomban van, Gábriel egyszer csak megjelenik a füstölőoltárnál.

Érthető, hogy Zakariás megrémül. De az angyal megnyugtatva őt, ezt mondja: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.” Gábriel még azt is mondja neki, hogy János „nagy lesz. . . Jehova szemében”, és egy felkészített népet állít majd Jehova elé (Lukács 1:13–17).

Zakariás ezt képtelen elhinni, hiszen sem ő, sem a felesége nem fiatal már. Ezért Gábriel ezt mondja neki: „mivel nem hittél a szavaimnak. . ., megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek” (Lukács 1:20).

Eközben az emberek azon tanakodnak odakint, hogy miért van bent Zakariás ilyen sokáig. Amikor végül kijön, nem tud megszólalni. Csak mutogat, és ebből nyilvánvaló, hogy valami természetfölöttit láthatott a templomban.

Templomi szolgálata után Zakariás hazamegy. Nem sokkal ezután Erzsébet teherbe esik. Öt hónapon át otthon él visszavonultan, távol az emberektől.

Ezután Gábriel másodszor is megjelenik. Kinek? Egy fiatal hajadonnak, Máriának, aki északon, Galilea területén, Názáret városában lakik. Mit mond neki az angyal? Így szól hozzá: „kegyet találtál Isten előtt.” Majd ezzel folytatja: „Teherbe esel, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Ő nagy lesz, és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni. . ., és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:30–33).

El tudjuk képzelni, micsoda megtiszteltetés Gábrielnek, hogy ő adhatja át ezeket az üzeneteket. Minél többet olvasunk majd Jánosról és Jézusról, annál világosabb lesz, hogy miért olyan fontosak ezek az üzenetek.