Jézus még mindig Perea vidékén utazik, és Jeruzsálem felé tart. Egy fiatal gazdag férfi fut oda hozzá, és térdre borul előtte. Ez a férfi talán az egyik zsinagóga vezetője vagy a szanhedrin egyik tagja. „Jó Tanító – szól Jézushoz –, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?” (Lukács 8:41; 18:18; 24:20).

„Miért nevezel engem jónak? – kérdezi Jézus. – Senki sem jó, egyedül Isten” (Lukács 18:19). Azzal, hogy a fiatalember „jó”-nak nevezi Jézust, valószínűleg egy formális címet használ, ahogyan azt a rabbik is szokták. Bár Jézus nagyon jól tanít, elmondja a férfinak, hogy a „jó” megszólítás csak Istent illeti meg.

„Ha pedig szeretnéd elnyerni az örök életet, mindig tartsd meg a parancsolatokat” – tanácsolja a férfinak. A fiatalember ezt kérdezi: „Melyeket?” Jézus öt parancsot idéz a tízparancsolatból. Ezek a gyilkolással, a házasságtöréssel, a lopással, a hamis tanúskodással és a szülők tiszteletével foglalkoznak. Végül hozzátesz még egyet, amely különösen fontos: „szeresd embertársadat, mint önmagadat” (Máté 19:17–19).

„Mindezeket megtartottam – feleli a férfi. – Milyen hiányosságom van még?” (Máté 19:20). Talán úgy gondolja, hogy még szüksége lenne valamilyen jó cselekedetre, hősies tettre, hogy alkalmas legyen az örök életre. Jézus szeretetet érez a fiatalember iránt, mert látja, hogy komolyan foglalkoztatja ez a kérdés (Márk 10:21). Ám a férfit akadályozza valami.

Mivel ragaszkodik az anyagi javaihoz, Jézus ezt mondja neki: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!” Igen, a férfinak szét kellene osztania a pénzét a szegények közt, akik nem tudják neki viszonozni, és Jézus tanítványává kellene válnia. De Jézus szomorúan látja, hogy a férfi felkel,  és bánatosan elmegy. A férfi ragaszkodása a gazdagságához, a nagy vagyonához, megvakítja őt, és nem látja az igazi értéket (Márk 10:21, 22). Jézus ezt mondja: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!” (Lukács 18:24).

Ezen megdöbbennek a tanítványok, és azon is, amit Jézus ezután mond: „Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.” Ez a következő kérdést váltja ki a tanítványokból: „Akkor hát ki menekülhet meg?” Vajon annyira nehéz megmenekülni, hogy ember nem is képes rá? Jézus a tanítványok szemébe nézve ezt mondja: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:25–27).

Péter rámutatva, hogy ők máshogy döntöttek, mint a gazdag férfi, ezt mondja: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Mit fogunk akkor kapni?” Jézus elmondja nekik, hogy mi lesz a gyümölcse a helyes döntésüknek: „az újjáteremtéskor, amikor az Emberfia leül az ő dicsőséges trónjára, ti, akik követtetek engem, ti is ülni fogtok 12 trónon, és ítélni fogjátok Izrael 12 törzsét” (Máté 19:27, 28).

Jézus nyilván a jövőre gondol, amikor a földön újra olyan állapotok lesznek, mint amilyen az Éden-kertben volt. Péter és a többi tanítvány jutalma az lesz, hogy Jézussal együtt uralkodnak a földi paradicsom felett. Ez a jutalom minden áldozatot megér!

De nem csak a jövőben kapnak jutalmat. A tanítványainak már most is sok jutalomban van részük. „Senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért, és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet” – állítja Jézus (Lukács 18:29, 30).

Igen, bárhová menjenek is a tanítványai, mindenütt élvezhetik a hittársaik közösségét, vagyis olyan kapcsolatnak örvendhetnek, amely szorosabb és értékesebb, mint amilyet a test szerinti családtagjaikkal ápolnak. Sajnos úgy tűnik, hogy a fiatal gazdag férfi elveszíti ezt az áldást, és azt a jutalmat is, hogy Isten égi királyságában nyerjen életet.

Jézus még hozzáteszi: „Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első” (Máté 19:30). Mit jelent ez?

A fiatal gazdag férfi az „elsők” közt van, ugyanis a zsidó vezetők közé tartozik. Mivel megtartja Isten parancsolatait, ígéretes tanítvány lehetne, akitől sokat lehet elvárni. Ám ő a javait és a gazdagságát minden más elé helyezi az életében. Vele ellentétben az átlagemberek felismerik, hogy Jézus az igazságot tanítja, valamint az élethez vezető utat kínálja fel nekik. Mondhatni, ők az „utolsók”, de most ők lesznek az „elsők”. Arra az időre tekinthetnek előre, amikor trónokon ülnek majd az égben Jézussal, és a paradicsomi föld felett uralkodnak.