Jézus egy ideje Júdeában és Jeruzsálemben tanítja és gyógyítja az embereket. Ezután átkel a Jordánon, hogy városról városra járva tanítson Perea vidékén. Ám nemsokára vissza fog térni Jeruzsálembe.

Mialatt Jézus Pereában van, egy férfi ezt kérdezi tőle: „Uram, kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?” A férfi talán hallotta, amint a vallási vezetők arról vitatkoznak, hogy vajon sokan menekülnek-e meg vagy csak kevesen. Jézus nem arra válaszol, hogy hányan menekülnek meg, hanem azt mondja el, hogy mit kell tenni a megmenekülésért. „Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón” – mondja. Igen, erőfeszítésre, küzdelemre van szükség. Miért? Jézus kifejti: „sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak” (Lukács 13:23, 24).

Jézus így szemlélteti, hogy óriási erőfeszítésre van szükség: „Amikor a házigazda felkel, és bezárja az ajtót, ti kívül fogtok állni, és zörgettek az ajtón, ezt mondva: »Uram, nyisd ki nekünk!« . . . Ő azonban így szól majd hozzátok: »Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!«” (Lukács 13:25–27).

Ez jól mutatja, milyen szánalmas helyzetbe kerül az, aki későn jön. Nyilvánvalóan olyankor jön, amikor kényelmes neki, de akkor már zárva van az ajtó. Korábban kellett volna jönnie, még ha ez kényelmetlenséggel jár is. Sokan hasonló helyzetben vannak, hiszen a javukra kellett volna fordítaniuk azt, hogy Jézus ott van velük, és tanítja őket. Elmulasztották megragadni a lehetőséget, hogy az igaz imádatot az életcéljukká tegyék. A legtöbben nem fogadták el, hogy Isten Jézus által gondoskodott a megmentésükről. Jézus azt mondja, hogy amikor kidobják őket, sírni fognak, és csikorgatják majd a fogukat. Mégis, minden nemzetből, „keletről és nyugatról, északról és délről” jönnek majd emberek, „és asztalhoz telepednek Isten királyságában” (Lukács 13:28, 29).

Jézus ezt mondja: „Vannak utolsók [mint például a nem zsidók és az elnyomott zsidók], akik elsők lesznek, és vannak elsők [a vallási vezetők, akik büszkék rá, hogy Ábrahám leszármazottai], akik utolsók lesznek” (Lukács 13:30). Az, hogy „utolsók”, azt jelenti, hogy ezek a hálátlan személyek egyáltalán nem jutnak be Isten királyságába.

Néhány farizeus most odamegy Jézushoz, és ezt tanácsolja neki: „Menj ki, távozz innen, mert Heródes [Antipasz] meg akar ölni!” Lehet, hogy maga Heródes indította útjára ezt a kósza hírt, azt remélve, hogy Jézus majd elmenekül a környékről. Talán attól fél, hogy valahogy köze lesz egy másik próféta halálához is, ahogyan Keresztelő  János megöléséhez is köze volt. De Jézus ezt mondja a farizeusoknak: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: »Ma és holnap démonokat űzök ki, és embereket gyógyítok, a harmadik napon pedig készen leszek«” (Lukács 13:31, 32). Jézus talán a rókák ravaszságára utal azzal, hogy Heródest „rókának” nevezi. De sem Heródes, sem senki más nem tudja őt befolyásolni vagy sürgetni. Atyja időterve szerint fogja végrehajtani a megbízatását, és nem az emberek elképzelése szerint.

Jézus folytatja útját Jeruzsálembe, ugyanis, ahogy mondja, „nem lehet, hogy egy prófétát Jeruzsálemen kívül öljenek meg” (Lukács 13:33). A Bibliában nincs olyan prófécia, hogy a Messiásnak ott kell meghalnia. De akkor miért mondja Jézus, hogy ott fogják megölni? Mert Jeruzsálem a főváros, ahol a 71 tagú szanhedrinnek, a legfelsőbb bíróságnak van a székhelye, és ahol azokat hallgatják ki, akiket azzal vádolnak, hogy hamis próféták. Továbbá itt mutatják be az állatáldozatokat. Ezért Jézus tudja, hogy elfogadhatatlan, hogy máshol öljék meg őt.

„Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! – kesereg Jézus. – Milyen gyakran akartam egybegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit! De ti nem akartátok. Isten ezért elhagyja a házatokat” (Lukács 13:34, 35). A nemzet elveti Isten Fiát, és szembe kell majd néznie ennek következményeivel!

Mielőtt Jézus Jeruzsálembe ér, a farizeusok egyik vezetője meghívja magához egy étkezésre sabbaton. A meghívottak feszülten figyelnek, hogy mit fog tenni Jézus, ugyanis jelen van egy ember, aki vízkóros (súlyos folyadékfelhalmozódás, legtöbbször a lábban). Jézus megkérdezi a farizeusokat és a törvénytudókat: „Szabad gyógyítani sabbaton, vagy nem?” (Lukács 14:3).

Senki sem válaszol. Jézus meggyógyítja a férfit, majd ezt kérdezi: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?” (Lukács 14:5). Ismét nem válaszolnak a megcáfolhatatlan érvelésére.