A farizeusok képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy Jézus megnyitotta a szemét egy vakon született férfinak, ezért hívatják a férfi szüleit. A szülők félnek, mert tudják, hogy kizárhatják őket a zsinagógából (János 9:22). A kizárás pedig hátrányosan érintheti a családot anyagilag és egyéb szempontból is.

A farizeusok két kérdést tesznek fel: „Ő a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor hogyhogy most lát?” A szülők ezt mondják: „Azt tudjuk, hogy ő a mi fiunk, és hogy vakon született. De azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát, vagy hogy ki gyógyította meg a szemét.” Még ha a fiuk elmondta is nekik, hogy mi történt, meggondoltan így válaszolnak: „Tőle kérdezzétek meg, hiszen nagykorú. Beszéljen ő a maga nevében” (János 9:19–21).

A farizeusok újra hívatják a férfit, és megfélemlítik őt. Azt mondják neki, hogy bizonyítékuk van Jézus ellen. „Adj dicsőséget az Istennek! – parancsolnak rá. – Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Figyelmen kívül hagyva a vádjukat, a férfi ezt mondja: „Hogy bűnös-e, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy noha vak voltam, most látok” (János 9:24, 25).

Nem hagyván ennyiben a dolgot, a farizeusok így folytatják: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemed?” A férfi bátran így felel: „Már elmondtam, de nem figyeltetek. Miért akarjátok ismét hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” A feldühödött farizeusok ezzel vádolják őt: „Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való” (János 9:26–29).

A koldus csodálkozva megjegyzi: „Igencsak meglepő, hogy nem tudjátok, honnan való, és mégis meggyógyította a szememet.” Ezután logikusan érvel amellett, hogy Isten kit hallgat meg, és kit ismer el: „Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket, de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Soha senki nem hallott még olyat, hogy valaki meggyógyította volna egy vakon született embernek a szemét.” Majd levonja a következtetést: „Ha ez az ember nem Istentől volna, semmit sem tehetne” (János 9:30–33).

A farizeusok képtelenek megcáfolni a koldus érvelését, ezért így szitkozódnak: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” Majd kidobják őt (János 9:34).

Jézus megtudja, mi történt a koldussal, ezért megkeresi, és ezt kérdezi tőle: „Hiszel az Emberfiában?” A férfi így válaszol: „Ki az, uram, hogy higgyek benne?” Jézus nem hagyja őt kétségek között, ezért így felel: „Már láttad őt. Aki veled beszél, ő az” (János 9:35–37).

Erre a koldus ezt mondja: „Hiszek benne, Uram.” Tiszteletét és hitét kifejezve meghajol Jézus előtt, aki ezt a mély értelmű kijelentést teszi: „Azért jöttem a világba, hogy meg lehessen ítélni az embereket, és hogy akik nem látnak, lássanak, akik pedig látnak, vakká legyenek” (János 9:38, 39).

A farizeusok, akik hallják ezt a beszélgetést, tudják magukról, hogy ők nem vakok. De mennyire látnak tisztán mint vallási vezetők? Így védekeznek: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus ezt válaszolja: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Ámde most azt mondjátok: »Látunk«, ezért nem bocsátják meg a bűnötöket” (János 9:40, 41). Ha nem ők lennének Izrael tanítói, akkor könnyebben érthető lenne, hogy elvetik Jézust mint Messiást. De mivel nagyon is jól ismerik a törvényt, súlyos bűnt követnek el azzal, hogy elvetik őt.