Péter és János már megérkeztek Jeruzsálembe, hogy elkészítsék a pászkát, ahogyan azt Jézus kérte. Később Jézus és a többi tíz apostol is elindul a város felé. A nap lenyugvóban van a nyugati égbolton, miközben Jézus és a tanítványai lefelé haladnak az Olajfák hegyéről. Jézus most látja innen utoljára nappali fényben a várost a feltámadása előtt.

Nemsokára megérkeznek Jeruzsálembe, és megkeresik a házat, ahol majd elfogyasztják a pászkát. Egy lépcső vezet fel a tágas felső szobába, ahol mindent elkészítve találnak a pászka megünnepléséhez. Jézus igazán örül, hogy elérkezett ez az alkalom, mert így szól: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek” (Lukács 22:15).

Már sok évvel ezelőtt szokássá vált, hogy borral teli poharakat adnak körbe a pászka résztvevőinek. Jézus elveszi az egyik poharat, hálát ad, és ezt mondja: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között, mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága” (Lukács 22:17, 18). Nyilvánvaló, hogy nagyon közel van már a halála.

A pászka fogyasztása közben szokatlan dolog történik. Jézus feláll, leveszi a felsőruháját, a derekára köt egy törülközőt, és vizet önt egy mosdótálba. Általában a vendéglátó gondoskodik arról, hogy a vendégek lábát megmossa valaki, talán egy szolga (Lukács 7:44). Most nincs jelen vendéglátó, ezért maga Jézus végzi el ezt a feladatot. Bármelyik apostol magára vállalhatná, de egyikük sem teszi meg. Vajon azért, mert még mindig van némi versengés köztük? Bármi legyen is az oka, zavarban vannak amiatt, hogy Jézus mossa meg a lábukat.

Péter tiltakozik, amikor rá kerül a sor: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg!” Jézus ezt mondja neki: „Ha nem mosom meg, semmi közünk sincs egymáshoz.” Péter lelkesen így felel: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!” Mennyire meglepheti Jézus válasza: „Aki megfürdött, annak elég csak a lábát megmosni, hiszen egyébként teljesen tiszta. És ti tiszták vagytok, de nem mindannyian” (János 13:8–10).

Jézus mind a 12 apostola lábát megmossa, Iskariót Júdásét is. Felveszi a felsőruháját, ismét letelepszik az asztalhoz, és ezt mondja:  „Értitek, mit tettem veletek? Ti »Tanítónak« és »Úrnak« szólítotok engem, és igazatok van, mert az vagyok. Ezért ha én Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát mutattam nektek, hogy ti is tegyétek meg egymással, amit én megtettem veletek. Higgyétek el nekem, hogy a rabszolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt. Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok, ha meg is teszitek” (János 13:12–17).

Micsoda szép lecke az alázatos szolgálatból! Jézus követői ne törekedjenek arra, hogy elsők legyenek, azt gondolva, hogy ők fontosak, és ki kell őket szolgálni. Ehelyett Jézus példáját kell követniük. Ám nem szertartásszerű lábmosással, hanem készségesen, alázatosan és részrehajlás nélkül szolgálva másokat.