Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

7. RÉSZ

Miért oly elérhetetlen a kielégítő élet?

Miért oly elérhetetlen a kielégítő élet?

MIÉRT küszködnek annyira sokan, anélkül hogy valódi értelmét látnák az életüknek? „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó” (Jób 14:1, 2). A Paradicsomban élő első emberpárral történt valami, ami tönkretette az emberiség ragyogó kilátásait.

2 Az emberi családnak, ahhoz hogy igazán boldog legyen, jó kapcsolatban kell állnia Istennel; olyan kapcsolatban, amely önként választott, nem pedig kikényszerített (5Mózes 30:15–20; Józsué 24:15). Jehova szívből jövő és szeretetből fakadó engedelmességet és imádatot vár el (5Mózes 6:5). Ezért Jehova hozott egy korlátozást az Éden-kertben, mely módot adott az első embernek arra, hogy bebizonyítsa szívből fakadó lojalitását. „A kert minden fájáról bátran egyél – mondta Isten Ádámnak. – De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ez egyszerű próbatétel volt. Jehova megtiltotta Ádámnak, hogy a kert összes fái közül egy bizonyos fának a gyümölcséből egyen. Ez a fa a végtelenül bölcs Teremtő azon jogát jelképezte, hogy ő döntse el, mi a jó, és mi a rossz. Az első férfi továbbadta ezt az Istentől kapott parancsot a feleségének, akit Jehova mint „hozzá illő” társat adott Ádámnak (1Mózes 2:18). Mindketten elégedettek voltak azzal az elrendezéssel, hogy Isten uralma alatt éljenek, és értékeléssel vetették alá magukat az ő akaratának, ezáltal kifejezve Teremtőjük és Életadójuk iránti szeretetüket.

3 Majd egy napon kígyó szólította meg Évát, és ezt kérdezte: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Éva azt felelte, hogy csakis „annak a fának gyümölcséből” nem ehetnek, „mely a kertnek közepette van”, a jó és gonosz tudásának fájáról, ’hogy meg ne haljanak’ (1Mózes 3:1–3).

4 Ki volt ez a kígyó? A bibliai Jelenések könyve úgy azonosítja „az őskígyót”, mint „akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Vajon Isten teremtette Sátánt, az Ördögöt? Nem, Jehova tettei jók és tökéletesek (5Mózes 32:4). Ez a szellemteremtmény önmagát tette Ördöggé, ami ’rágalmazót’ jelent, ezenkívül pedig Sátánná, melynek a jelentése: ’ellenálló’. A ’saját kívánsága vonzotta és csábította’, az a kívánság, hogy elfoglalja Isten helyét, ezért elindult a Teremtő elleni lázadás útján (Jakab 1:14).

5 Sátán, az Ördög Évához szólva a következőkkel folytatta: „Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (1Mózes 3:4, 5). Sátán kívánatosnak tüntette fel a jó és gonosz tudásának fájáról való evést. Lényegében így érvelt: „Isten valami jót tart vissza tőletek. Egyetek csak a fáról, és olyanok lesztek, mint Isten, és ti magatok dönthetitek majd el, mi a jó, és mi a rossz.” Napjainkban Sátán még mindig ezt az érvelési menetet használja fel, hogy sokakat visszatartson Isten szolgálatától. „Tedd azt, amit akarsz! – mondja. – Ne is vegyél tudomást arról, mivel tartozol Annak, aki életet adott neked” (Jelenések 4:11).

6 A fa gyümölcse egyszerre csak annyira kívánatos, annyira ellenállhatatlan lett! Éva szakított a gyümölcsből, evett, majd pedig adott belőle a férjének is. Bár Ádám teljesen tudatában volt annak, milyen következményei lesznek tettüknek, mégis hallgatott a felesége szavára, és evett a gyümölcsből. Mi lett az eredmény? Az asszonyra Jehova ezt az ítéletet mondta ki: „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” És a férfinak mit mondott? „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” Most már Ádám és Éva a maga módján kereshette a boldogságot és a megelégedést. Vajon sikeres lesz az emberek törekvése, hogy az isteni szándéktól függetlenül éljenek kielégítő életet? Azt az örömteli munkát, hogy gondozzák a kertszerű Paradicsomot, és kiterjesszék egészen a föld széléig, az életben maradásért folyó keserves robotolás váltotta fel, miközben semmit sem tettek a Teremtőjük dicsőségére (1Mózes 3:6–19).

7 Azon a napon, amikor evett a jó és gonosz tudásának fájáról, az első emberpár meghalt Isten szemében, és megkezdődött a fizikai halálhoz vezető hanyatlásuk. Mi történt velük, amikor végül meghaltak? A Biblia betekintést ad abba, milyen állapotban vannak a halottak. „Az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett” (Prédikátor 9:7; Zsoltárok 146:4). A halált semmiféle „lélek” nem éli túl. A bűn büntetése a halál, nem pedig örökké tartó gyötrelem a tüzes pokolban. Továbbá a halál nem vezet örök mennyei üdvösséghez sem. *

8 Ahogyan egy behorpadt sütőformával is csak olyan süteményeket lehet sütni, melyeken látszik a horpadás nyoma, az immár tökéletlen férfi és nő is csak tökéletlen utódokat hozhatott létre. A Biblia elmagyarázza ezt a folyamatot: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). Így hát mindannyian bűnben születtünk, és hiábavalóságnak vettettünk alá. Ádám leszármazottainak élete hasztalan robotolássá vált. De hát nincs valami kiút?

^ 7. bek. Érdekes részleteket találsz majd a halottak állapotáról a Mi történik velünk, amikor meghalunk? című füzetben; Jehova Tanúi kiadványa.