Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

13. FEJEZET

„Az Úrnak törvénye tökéletes”

„Az Úrnak törvénye tökéletes”

1—2. Miért nem tisztelik sokan a törvényt, de milyen érzések alakulhatnak ki bennünk Isten törvényei iránt?

„A TÖRVÉNY feneketlen verem, amely . . . mindent elnyel” — olvasható egy 1712-es kiadású könyvben. Szerzője azt a jogi rendszert szidta, amelyben a perek különböző bíróságokon évekig elhúzódtak, miközben teljesen tönkrementek azok, akik az igazságszolgáltatásra vártak. A jogrendszerek sok országban olyan bonyolultak, és annyira át vannak itatva igazságtalansággal, előítéletekkel és következetlenségekkel, hogy az emberek többsége semmibe veszi a törvényt.

2 Milyen másképp hangzanak a következő szavak, melyek mintegy 2700 évvel ezelőtt íródtak: „Mely igen szeretem a te törvényedet” (Zsoltárok 119:97). Hogy lehet az, hogy a zsoltáríróban ilyen erőteljes érzések éltek? Ennek az volt az oka, hogy az általa dicsért törvény Jehova Istentől származott, nem világi kormányzatoktól. Jehova törvényének a tanulmányozása közben talán benned is egyre inkább hasonló érzések alakulnak ki, mint a zsoltáríróban. Ez a tanulmányozás betekintést enged a világegyetem legkiválóbb jogászának a gondolkodásába.

A legfőbb Törvényadó

3—4. Hogyan bizonyult Jehova Törvényadónak több ízben is?

3 „E g y van, aki törvényadó és bíró” — szögezi le a Biblia (Jakab 4:12). Igen, Jehova az egyetlen igazi Törvényadó. Még az égitestek mozgását is az „ég törvényei” irányítják, melyek Tőle származnak (Jób 38:33). Jehova szent angyalainak sokaságát is isteni törvény irányítja, hiszen konkrét rangjaik vannak, és Jehova parancsnoksága alatt állnak mint az ő szolgái (Zsoltárok 104:4; Héberek 1:7, 14).

4 Jehova az embereknek is adott törvényeket. Mindannyiunknak van lelkiismerete, amely Jehova igazságérzetét tükrözi vissza. Mint egy belső törvény, a lelkiismeret segít nekünk megkülönböztetni a helyeset a helytelentől (Róma 2:14). Ősszüleink tökéletes lelkiismerettel áldattak meg, úgyhogy nekik csupán néhány törvényre volt szükségük (1Mózes 2:15–17). A tökéletlen embereknek viszont több törvényre van szükségük ahhoz, hogy Isten akaratát tudják tenni. A patriarchák, például Noé, Ábrahám és Jákob kaptak bizonyos törvényeket Jehova Istentől, majd közölték azokat a családjukkal (1Mózes 6:22; 9:3–6; 18:19; 26:4, 5). Jehova páratlan módon lett Törvényadóvá, amikor Izrael nemzetének törvénygyűjteményt adott Mózes által. Ennek a jogszabálygyűjteménynek a segítségével sokkal jobban megérthetjük Jehova igazságérzetét.

A Mózesi Törvényről röviden

5. Vajon törvények nehézkes, kibogozhatatlan összessége volt a Mózesi Törvény? Indokold meg a válaszodat!

5 Sokan talán úgy vélik, hogy a Mózesi Törvény nem volt más, mint törvények nehézkes, kibogozhatatlan összessége. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Az egész gyűjtemény több mint 600 törvényből áll. Lehet, hogy ez első hallásra soknak tűnik, de gondolj bele, hogy Magyarországon csupán hét év alatt, 1995—2001-ig a kormány 1786 rendeletet hozott, és kétévente ezen időszak alatt átlagosan úgy 130 új törvény született. Lám, ha pusztán a mennyiséget nézzük, a Mózesi Törvény eltörpül az ember alkotta törvények hegye mellett. Isten Törvénye viszont az életnek olyan területein nyújtott vezetést az izraelitáknak, amelyeket a mai törvények még csak nem is érintenek. Tekintsük át most a Mózesi Törvényt röviden!

6—7. a) Miben tér el a Mózesi Törvény az összes többi törvénygyűjteménytől, és melyik az első számú parancsolat a Törvényben? b) Mivel bizonyították az izraeliták, hogy elfogadják Jehova szuverenitását?

6 A Törvény magasztalta Jehova szuverenitását. Ennélfogva a Mózesi Törvényt nem lehet egy napon említeni egyetlen más törvénygyűjteménnyel sem. Az első számú törvény így hangzott: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Hogyan fejezhette ki Isten népe az Isten iránti szeretetét? Szolgálniuk kellett őt, alávetve magukat Jehova szuverenitásának (5Mózes 6:4, 5; 11:13).

7 Egy izraelita azzal bizonyította, hogy elfogadja Jehova szuverenitását, hogy alárendelte magát azoknak, akik hatalmat kaptak fölötte. A szülők, a fejedelmek, a bírák, a papok és később a királyok mindannyian Isten hatalmát képviselték. Amikor valaki fellázadt a hatalmon levők ellen, azt Jehova a saját személye elleni lázadásként értékelte. Másrészt, a hatalom gyakorlói Jehova haragjával találták szembe magukat, ha igazságtalanul vagy fölényesen bántak a népével (2Mózes 20:12; 22:28; 5Mózes 1:16, 17; 17:8–20; 19:16, 17). Így mindkét oldal képviselőin az a felelősség nyugodott, hogy támogassák Isten szuverenitását.

8. Hogyan támogatta a Törvény Jehovának a szentségre vonatkozó mércéjét?

8 A Törvény támogatta Jehovának a szentségre vonatkozó mércéjét. A „szent” és a „szentség” szavak több mint 280-szor fordulnak elő a Mózesi Törvény szövegében. A Törvény segített Isten népének, hogy különbséget tudjon tenni a tiszta és a tisztátalan között — mintegy 70 olyan okot sorolt fel, amely miatt egy izraelita szertartásilag tisztátalanná válhat. Ezek a törvények érintették a higiéniát, az étkezést, sőt a hulladék eltávolítását is. Az ilyen rendelkezések jelentősen hozzájárultak a jó egészséghez. * De volt egy magasztosabb céljuk is, méghozzá az, hogy a nép megmaradhasson Jehova kegyében, és elkülönüljön a körülöttük élő erkölcstelen nemzetek bűnös szokásaitól. Nézzünk erre egy példát!

9—10. Milyen jogszabályokat tartalmazott a Törvényszövetség a szexuális érintkezést és a gyermekszülést illetően, és milyen hasznuk volt ezeknek a törvényeknek?

9 A Törvényszövetség jogszabályai értelmében a szexuális érintkezést és a gyermekszülést követően egy ideig tisztátalannak számított az ember, még a házasságban élők is (3Mózes 12:2–4; 15:16–18). Az ilyen törvényeknek nem az volt a céljuk, hogy rossz színben tüntessék fel ezeket az Istentől származó, tiszta ajándékokat (1Mózes 1:28; 2:18–25). Sőt, inkább Jehova szentségét emelték ki, és megóvták imádóit a beszennyeződéstől. Meg kell jegyeznünk, hogy az Izraelt körülvevő nemzetek általában szexszel és termékenységi rítusokkal keverték az imádatot. A kánaáni valláshoz hozzátartozott a férfi- és a női prostitúció. Ez hallatlan mértékű zülléshez vezetett. A Törvény ezzel szemben teljesen különválasztotta Jehova imádatát a szexualitástól. * De volt még más haszna is.

10 Ezek a törvények egy létfontosságú igazságot tanítottak. * Hiszen tulajdonképpen hogyan adták át egymásnak a nemzedékek Ádám bűnének szennyfoltját? Hát nem a szexuális érintkezés és a gyermekszülés által? (Róma 5:12). Igen, Isten Törvénye arra emlékeztette a népet, hogy mindig számolniuk kell a bűn valóságával. Igazából mindannyian bűnben születtünk (Zsoltárok 51:7). Megbocsátásra és megváltásra van szükségünk ahhoz, hogy szent Istenünkhöz közeledhessünk.

11—12. a) Milyen lényeges elvet hirdetett a Törvény az igazságszolgáltatásban? b) Milyen biztosítékokat tartalmazott a Törvény a visszaélésekkel szemben?

11 A Törvény támogatta Jehova tökéletes igazságosságát. A Mózesi Törvény az egyenértékűség elvét hirdette az igazságszolgáltatásban. Kimondta: „lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5Mózes 19:21). A büntetőjogi ügyekben tehát a büntetést az elkövetett bűncselekménynek megfelelően kellett kiszabni. Az isteni igazságosságnak ez a vonása az egész Törvényen érződik, és a mai napig is lényeges szerepe van abban, hogy megértsük Krisztus Jézus váltságáldozatát. Erről még fogunk beszélni a 14. fejezetben (1Timóteus 2:5, 6).

12 A Törvény biztosítékokat is tartalmazott a visszaélésekkel szemben. Például egy vád csak úgy minősült hitelesnek, ha legalább két tanú állította. A hamis tanúzásért súlyos büntetés járt (5Mózes 19:15, 18, 19). A Törvény szigorúan tiltotta a korrupciót és a megvesztegetést is (2Mózes 23:8; 5Mózes 27:25). Isten népének még az üzleti ügyeiben is igazodnia kellett Jehovának az igazságosságra vonatkozó magas mércéjéhez (3Mózes 19:35, 36; 5Mózes 23:19, 20). Ez a magasztos és pártatlan törvénygyűjtemény igazi áldás volt Izraelnek!

Irgalom és méltányos eljárásmód a bírói ügyekben

13—14. Hogyan mozdította elő a Törvény a tolvajjal és az áldozatával szembeni méltányos eljárásmódot?

13 Vajon a Mózesi Törvény csupán szabályok rideg, irgalom nélküli együttese volt? Távolról sem! Dávid király ihletés alatt ezt írta: „Az Úrnak törvénye tökéletes” (Zsoltárok 19:8). Jól tudta, hogy a Törvény előmozdította az irgalmat és a méltányos eljárásmódot. Hogyan?

14 Ma egyes országokban olyan a törvény, hogy látszólag nagyobb megbocsátást mutat a bűnözők iránt, mint amennyi törődést az áldozatok iránt. Például sok esetben a tolvajok börtönbe kerülnek. Eközben az áldozatok, akik a javaikat ugyan nem kapták vissza, fizethetik az adót, hogy a bűnözőknek legyen fedél a fejük fölött, és legyen mit enniük. Az ókori Izraelben nem voltak börtönök olyan értelemben, mint ma. A büntetések súlyosságát szigorú korlátok szabályozták (5Mózes 25:1–3). A tolvajnak jóvá kellett tennie a kárt, amelyet áldozatának okozott, és ezen felül is kellett fizetnie valamekkora összeget. Mégis mekkorát? Ez változó volt. A bírák nyilvánvalóan számos szempontot figyelembe vehettek, például azt, hogy a vétkes megbánta-e a bűnét. Ez magyarázatot ad arra, hogy a 3Mózes 6:1–7 miért említ sokkal kisebb kártérítési összeget, mint a 2Mózes 22:7.

15. Hogyan nyilvánult meg a Törvényben mind az irgalom, mind az igazságosság abban az esetben, ha valaki véletlenül ölt embert?

15 A Törvény irgalmasan elismerte, hogy nem minden vétek szándékos. Amikor például valaki véletlenül ölt embert, nem kellett a lelkével fizetnie a lélekért, ha megtette a megfelelő lépést, és elmenekült valamelyik menedékvárosba, amilyenből több is volt Izrael egész területén. Miután hozzáértő bírák megvizsgálták az ügyét, a menedékvárosban kellett maradnia a főpap haláláig. Ezután szabadon élhetett, ahol csak akart. Így fordíthatta javára Isten irgalmát. Ez a törvény továbbá az emberi élet értékességét is hangsúlyozta (4Mózes 15:30, 31; 35:12–25).

16. Hogyan védte a Törvény a személyes jogokat?

16 A Törvény védte a személyes jogokat. Nézzük meg, hogyan nyújtott védelmet azoknak, akik adósságba keveredtek. A Törvény megtiltotta, hogy a kölcsönadó belépjen adósának az otthonába, és a kölcsön zálogául elvegye a javait. A hitelezőnek a házon kívül kellett megvárnia, míg az adós kihozza neki a zálogot. Így maga az otthon sértetlen maradt. Ha a hitelező az adós felsőruháját vitte el zálogul, estig vissza kellett azt adnia, hogy az adós ne fázzon éjszaka (5Mózes 24:10–14).

17—18. A hadviselést illetően miben különböztek az izraeliták a többi nemzettől, és miért?

17 A Törvény még a hadviselést is szabályozta. Isten népe nem viselhetett háborút pusztán a hatalom vagy a győzelem utáni vágy kielégítésére, csakis Isten felhatalmazásával „az Úr háborúiban” (4Mózes 21:14Kat.). Sok esetben Izraelnek először meg kellett szabnia a megadás feltételeit. Ha az adott város elutasította az ajánlatot, akkor az izraeliták megostromolhatták, de csak az Isten által meghatározott szabályok betartásával. A történelem sok katonájától eltérően az Izrael seregében szolgáló férfiaknak tilos volt nőket megerőszakolniuk, vagy féktelen öldöklést véghezvinniük. Még a természetben sem tehettek kárt: nem vághatták ki az ellenség gyümölcsfáit. * Más hadseregeket nem kötöttek ilyen jellegű korlátozások (5Mózes 20:10–15, 19, 20; 21:10–13).

18 Összeborzadsz, amikor arról hallasz, hogy némely országokban kisgyermekeket képeznek ki katonának? Az ókori Izraelben 20 éves kor alatt senkit sem hívtak be katonának (4Mózes 1:2, 3). Sőt, azt a felnőttet is felmentették, aki túlságosan félt. A frissen nősült férfiakat egy teljes évre felmentették, hogy mielőtt ilyen kockázatos szolgálatot vállalnának, legyen esélyük meglátni örökösük megszületését. A Törvény azt a magyarázatot fűzi ehhez a ponthoz, hogy így a fiatal férj ’vidámíthatta’ feleségét, akit nemrég vett el (5Mózes 20:5, 6, 8; 24:5).

19. Hogyan biztosított védelmet a Törvény a nőknek, gyermekeknek, családoknak, özvegyeknek és árváknak?

19 A Törvény védelmet biztosított a nőknek, a gyermekeknek és a családoknak is, és gondoskodott róluk. A szülők azt a parancsot kapták, hogy állandóan figyeljenek gyermekeikre, és oktassák őket szellemi témákban (5Mózes 6:6, 7). A vérfertőzés minden formája halálbüntetést vont maga után (3Mózes 18. fejezet). Ugyanígy tilos volt a házasságtörés, amely olyan gyakran szétzilálja a családokat, és lerombolja a biztonság és a méltóság érzését. A Törvény gondoskodott az özvegyekről és az árvákról; ellentmondást nem tűrő hangon tiltotta a bántalmazásukat (2Mózes 20:14; 22:22–24).

20—21. a) Miért engedte meg a Mózesi Törvény a többnejűséget az izraeliták körében? b) Miért volt más a Törvény álláspontja a válás dolgában, mint az a mérce, amelyet Jézus később újra kötelezővé tett?

20 Ezzel kapcsolatban azonban némelyek talán eltűnődnek azon, hogy miért engedte meg a Törvény a többnejűséget (5Mózes 21:15–17). Az ilyen jellegű törvényeket csak akkor érthetjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, milyen korban születtek. Aki a Mózesi Törvényt a mai ember szemével, a mai kultúra fényében nézi, biztos, hogy félre fogja érteni (Példabeszédek 18:13). Jehova az Édenben azt a mércét állította fel, hogy a házasság egy férj és egy feleség tartós egysége legyen (1Mózes 2:18, 20–24). Ám mire Jehova Izraelnek adta a Törvényt, a többnejűség más szokásokkal együtt már évszázados hagyománnyá vált. Jehova nagyon jól tudta, hogy ’keménynyakú népe’ még a legalapvetőbb parancsokat, például a bálványimádást tiltó törvényeket is gyakran meg fogja szegni (2Mózes 32:9). Ezért hát bölcsen úgy döntött, hogy nem abban a korban alakítja át a házassággal kapcsolatos összes szokásukat. De ne felejtsük el, hogy nem Jehova vezette be a többnejűséget. Arra azonban felhasználta a Mózesi Törvényt, hogy szabályozza a többnejűséget a népe között, és megelőzze a szokásból eredő visszaéléseket.

21 A Mózesi Törvény azt is megengedte, hogy egy férfi elváljon a feleségétől, és ezt elég sokféle indokkal megtehette, ha komoly volt az indok (5Mózes 24:1–4). Jézus ezt a rendelkezést engedménynek nevezte, melyet Isten ’a keményszívűségükre való tekintettel’ tett a zsidó népnek. Az ilyen engedmények azonban csak ideiglenesek voltak. Jézus a követői számára újra Jehova házasságra vonatkozó eredeti mércéjét tette kötelezővé (Máté 19:8).

A Törvény erősítette a szeretetet

22. Hogyan és kik iránt ösztönzött szeretetre a Mózesi Törvény?

22 El tudsz képzelni egy olyan jogrendszert ma, amely szeretetre ösztönöz? A Mózesi Törvény mindennél jobban előtérbe helyezte a szeretetet. Például csak a Mózes 5. könyvében több mint hússzor fordulnak elő a „szeretetnek” megfelelő héber szó különböző formái. A Törvény második legfontosabb parancsolata így szólt: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18; Máté 22:37–40). Isten népe tagjainak nemcsak egymás iránt kellett szeretetet tanúsítaniuk, hanem a közöttük élő jövevények iránt is, emlékezve arra, hogy ők maguk is jövevények voltak valamikor. Szeretettel kellett bánniuk a szegényekkel és a lesújtottakkal, segíteniük kellett őket anyagilag, és nem használhatták ki az elesettségüket. Azt az utasítást kapták, hogy még a teherhordó állataikkal is bánjanak kedvesen, figyelmesen (2Mózes 23:6; 3Mózes 19:14, 33, 34; 5Mózes 22:4, 10; 24:17, 18).

23. Mire érzett indíttatást a 119. zsoltár írója, és mit határozhatunk el?

23 Melyik másik nemzet az, amelyik ilyen törvénygyűjteménnyel lett megáldva? Nem csodálkozunk, hogy a zsoltáríró így kiáltott fel: „Mely igen szeretem a te törvényedet!” Ez a szeretet nem csupán egy tétlen érzés volt benne. Tettekre indította, hiszen igyekezett engedelmeskedni a törvénynek, és ahhoz igazítani az életét. Ezt is mondta: „egész napestig [törvényedről] gondolkodom!” (Zsoltárok 119:11, 97). Igen, rendszeresen időt töltött Jehova törvényeinek a tanulmányozásával. Közben e törvények iránti szeretete kétségtelenül megerősödött, és ugyanakkor a Törvényadót, Jehova Istent is egyre jobban megszerette. Kívánjuk, hogy mialatt tovább tanulmányozod Isten törvényét, te is kerülj egyre közelebb Jehovához, a nagy Törvényadóhoz és az igazságosság Istenéhez.

^ 8. bek. Azok a törvények például, amelyek megkövetelték az emberi ürülék elásását, a betegek elkülönítését, és azt, hogy ha valaki holttesttel érintkezett, mosakodjon meg, évszázadokkal megelőzték korukat (3Mózes 13:4–8; 4Mózes 19:11–13, 17–19; 5Mózes 23:13, 14).

^ 9. bek. A kánaáni templomokban voltak olyan helyiségek, amelyeket szexuális tevékenységek céljára különítettek el. A Mózesi Törvény viszont kimondta, hogy akik tisztátalan állapotban vannak, azok nem léphetnek be a templomba. Így, mivel a szexuális érintkezés után egy ideig tisztátalannak számított az ember, senki sem tehette törvényesen az imádat részévé a szexet Jehova házában.

^ 10. bek. A tanítás a Törvény egyik legfontosabb célja volt. Az Encyclopaedia Judaica felvilágosítása szerint a „törvény” szó héber megfelelője, a tó·rahʹ azt jelenti: ’oktatás’.

^ 17. bek. A Törvényben ez a félreérthetetlen kérdés áll: „ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?” (5Mózes 20:19). Philón, az első századi zsidó tudós idézte ezt a törvényt, és úgy magyarázta, hogy Isten szerint „igazságtalan dolog az emberek ellen felgerjedt haragot olyasmin kitölteni, ami ártatlan”.