1—3. Egyebek között miért mondhatjuk, hogy Jézus halála a történelemben senki máséhoz nem volt fogható?

EGY tavaszi napon, csaknem 2000 évvel ezelőtt egy ártatlan férfi pere folyt. Olyan bűntettekkel vádolták, amelyeket soha nem követett el, azután pedig halálra kínozták. Nem ez volt a történelem első kegyetlen és igazságtalan kivégzése, és sajnos nem is az utolsó. Ennek az embernek a halála azonban senki máséhoz nem volt fogható.

² Miközben utolsó, gyötrő óráit élte át, maga az ég is jelezte az esemény jelentőségét. Bár dél körül járt az idő, hirtelen sötétség szállt a vidékre. Egy történetíró leírása szerint „kihunyt a napfény” (Lukács 23:44, 45). Akkor, mielőtt a férfi kilehelte utolsó leheletét, ajkát a következő felejthetetlen szavak hagyták el: „Elvégeztetett!” És valóban, életének odaadásával csodálatos dolgot vitt véghez. Áldozata a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt, amelyet ember valaha is meghozott (János 15:13; 19:30).

³ A férfi természetesen Jézus Krisztus volt. Sokan ismerik, milyen szenvedéseket állt ki, és hogyan halt meg ezen a sötét napon, i. sz. 33. niszán 14-én. Ám az emberek gyakran megfeledkeznek egy fontos tényről. Igaz, hogy Jézus nagyon szenvedett, de valaki más nála is jobban szenvedett. Valaki más nála is nagyobb áldozatot hozott azon a napon — a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt ez az egész világegyetemben. Miről van szó? A válasz találó bevezetése a legfontosabb témának, Jehova szeretetének.

4. Miből ismerte fel egy római katona, hogy Jézus nem hétköznapi ember volt, és milyen következtetésre jutott ez a katona?

⁴ A római századoson, aki Jézus kivégzését irányította,  döbbenet lett úrrá a Jézus halálát megelőző sötétség és az utána bekövetkező heves földrengés miatt. „Bizony, Isten Fia volt ez” — mondta (Máté 27:54). Nyilvánvaló, hogy Jézus nem hétköznapi ember volt. Az előbb említett katona a Legfelségesebb Isten egyetlen-nemzett Fiának a kivégzésénél segédkezett! De pontosan mennyire szerette az Atya a Fiát?

5. Hogyan szemléltethetnénk azt a mérhetetlenül sok időt, amelyet Jehova és a Fia együtt töltöttek az égben?

⁵ A Biblia „az egész teremtés elsőszülöttének” nevezi Jézust (Kolosszé 1:15). Gondolj bele! Jehova Fia már a fizikai világegyetem létrejötte előtt is létezett. Mennyi időt töltött akkor együtt az Atya és a Fia? Némelyik tudós 13 milliárd évre becsüli a világegyetem korát. El tudsz egyáltalán képzelni ilyen hosszú időszakot? Az egyik planetáriumban látható egy 110 méteres idővonal, melynek segítségével az emberek elképzelhetik a világegyetem tudósok által megbecsült korát. Amint egy látogató végigsétál a vonal mellett, minden lépése körülbelül 75 millió évet jelent a világegyetem létében. Az idővonal végén az egész emberi történelmet egyetlen hajszálvékony vonal jelzi! Tegyük fel, hogy a becslés megfelel a valóságnak. Akkor az egész idővonal rövid lenne ahhoz, hogy Jehova Fiának az élettartamát ábrázolja! Mivel foglalatoskodott a Fiú ez alatt a roppant hosszú idő alatt?

6. a) Mivel foglalatoskodott Jehova Fia, mielőtt emberként megszületett? b) Milyen kötelék fűzi Jehovát a Fiához?

⁶ A Fiú boldogan szolgált Atyja ’mestermunkásaként’ (Példabeszédek 8:30, NW). A Biblia kijelenti, hogy a Fiútól „függetlenül semmi sem jött létre” (János 1:3). Ezek szerint Jehova és a Fia együtt hoztak létre minden mást. Milyen izgalmas és örömteli élményeik lehettek! Nos, sokan egyetértenek abban, hogy egy szülőt rendkívül erős szeretet fűz a gyermekéhez. A szeretet ezenkívül „tökéletes köteléke az egységnek” (Kolosszé 3:14). Ennek fényében melyikünk lenne képes akár csak töredékében is felfogni, hogy milyen erős kötelék alakulhat ki ennyire hosszú idő alatt? Egyértelmű, hogy Jehova  Istent a valaha létezett legerősebb szeretet köteléke egyesíti a Fiával.

7. Hogyan fejezte ki Jehova a Fia iránti érzéseit, amikor Jézus megkeresztelkedett?

⁷ Az Atya mégis a földre küldte a Fiát, hogy mint ember megszülessen. Ez azt jelentette, hogy Jehovának az égben néhány évtizedre le kellett mondania szeretett Fiának a közvetlen társaságáról. Jehova élénk érdeklődéssel figyelte az égből Jézust, ahogy felnőtt, és tökéletes emberré vált. Jézus körülbelül harmincéves korában megkeresztelkedett. Nem kell találgatnunk, hogy mit érzett iránta Jehova. Az Atya maga szólt az égből: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit helyeslek” (Máté 3:17). Az Atya nagyon boldog lehetett, amikor azt látta, hogy Jézus hűségesen betölti az összes, rá vonatkozó próféciát, és mindent teljesít, amit megkívánt tőle (János 5:36; 17:4).

8—9. a) Min ment keresztül Jézus i. sz. 33. niszán 14-én, és hogyan érintette ez égi Atyját? b) Miért engedte meg Jehova, hogy a Fia szenvedjen és meghaljon?

⁸ De vajon mit érzett Jehova i. sz. 33. niszán 14-én? Milyen érzés lehetett neki látni, hogy Jézust elárulják, majd egy csőcselék éjszaka elfogja? Hogy Jézust elhagyják a barátai, aztán ellenségei törvénytelen pernek vetik alá? Hogy gúnyolják, leköpik és öklükkel verik? Hogy megkorbácsolják, húsfoszlányokat szakítva ki a hátából? Hogy faoszlopra szegezik a kezénél és a lábánál, hagyják, hogy ott függjön, és közben az emberek gyalázzák? Mit érezhetett az Atya, amikor szeretett Fia a haláltusájában hozzá kiáltott? Milyen érzéseket keltett benne az, amikor Jézus kilehelte utolsó leheletét, és az egész teremtés kezdete óta először fordult elő, hogy drága Fia nem létezett? (Máté 26:14–16, 46, 47, 56, 59, 67; 27:38–44, 46; János 19:1).

⁹ Nem találunk szavakat. Mivel Jehova érző lény, a Fia halála miatti fájdalmának a kifejezésére nincsenek elég erőteljes szavaink. Azt viszont ki tudjuk fejezni, hogy mi indította Jehovát arra, hogy engedje meghalni a Fiát. Miért vállalta az Atya, hogy ilyen érzéseket kelljen átélnie? Jehova csodálatos  igazságot tár fel a János 3:16-ban. Ez a bibliavers annyira fontos, hogy az evangélium kicsinyített változatának is nevezték már. Így szól: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.” Jehovát tehát a szeretet ösztönözte. Jehova ajándéka — az, hogy elküldte a Fiát, hogy szenvedjen és meghaljon értünk — a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt az egész történelem folyamán.

10. Mire van szükségük az embereknek, és mi a helyzet a „szeretet” szó jelentésével?

¹⁰ Mit jelent az a szó, hogy „szeretet”? Elmondhatjuk, hogy a szeretet a legfontosabb emberi szükséglet. A bölcsőtől a sírig mindenki szeretetre vágyik, és ha megkapja, kivirul a melegénél, de ha nem, akkor elsorvad és meghal. Ennek ellenére meglepően nehéz meghatározni a szeretet fogalmát. Az emberek persze sokat beszélnek róla; számtalan könyv, dal és költemény témája a szeretet. De végül nem mindig kristályosodik ki, hogy mit is jelent a szeretet. Igazából túl gyakran használják ezt a szót, a valódi jelentése viszont egyre megfoghatatlanabb.

11—12. a) Honnan tudhatunk meg sok mindent a szeretetről, és miért éppen onnan? b) A szeretetnek milyen fajtáit határozták meg különböző ógörög szavakkal, és a ’szeretet’ jelentésű szavak közül melyiket használják leggyakrabban a Keresztény Görög Iratokban? (Lásd a lábjegyzetet is.) c) Mi az a·gaʹpé?

¹¹ A Biblia ellenben világos képet fest a szeretetről. Egy bibliai szavakat magyarázó szótár megjegyzi: „A szeretetet csak azokból a tettekből lehet megismerni, amelyekre ösztönöz” (Vine: Expository Dictionary of New Testament Words). A Jehova tetteiről szóló bibliai feljegyzés sok mindent tanít nekünk Jehova szeretetéről, más szavakkal a teremtményei iránti, jóakaratú vonzalmáról. Például mi tudna többet mondani erről a tulajdonságról, mint amit már fejtegettünk: Jehovának az a tette, mely a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása volt? A következő fejezetekben számos példát látunk majd arra, hogy  Jehova szeretete milyen tettekben mutatkozik meg. Ezenkívül jobban megismerhetjük azokat a szavakat, amelyeket a Bibliában eredetileg használtak a „szeretet” kifejezésére. Az ógörög nyelvben négy szó létezett a „szeretet” jelölésére. * Ezek közül a Keresztény Görög Iratokban az a·gaʹpé szót használják leggyakrabban. Egy bibliai szótár szerint ez „az elképzelhető legerőteljesebb szó a szeretetre”. Miért mondhatjuk ezt?

¹² Az a·gaʹpé az alapelvektől vezérelt szeretetre utal, amely több, mint pusztán érzelmi válasz egy másik személy megnyilvánulásaira. Átfogóbb annál, meggondoltabb, és a lényegét tekintve tudatos. A legfontosabb pedig, hogy az a·gaʹpé teljesen önzetlen. Nézzük meg például még egyszer a János 3:16-ot! Mi az „a világ”, amelyet Isten annyira szeretett, hogy érte az ő egyetlen-nemzett Fiát adta? A megváltható emberiség világáról van szó. Ebbe rengeteg olyan ember is beletartozik, aki bűnös életet él. Vajon Jehova mindegyikőjüket személyes barátjaként szereti, ahogyan a hűséges Ábrahámot szerette? (Jakab 2:23). Nem, de szerető módon jóságot tanúsít mindenki iránt, pedig ez nagy áldozatot követel tőle. Azt szeretné, ha mindenki megbánásra jutna, és megváltozna (2Péter 3:9). Sokan így is tesznek. Jehova őket boldogan a barátságába fogadja.

13—14. Mi jelzi, hogy az a·gaʹpé gyakran erős vonzalmat is magában foglal?

¹³ Némelyeknek azonban téves elképzeléseik vannak az a·gaʹpéról. Úgy gondolják, hogy ez a szeretet hideg és elméleti. Pedig a valóságban az a·gaʹpé gyakran erős, személyes vonzalmat is  magában foglal. Amikor például János azt írta, hogy „az Atya szereti a Fiút”, az a·gaʹpé egyik formáját használta. Ebben a szeretetben ne lenne erős vonzalom? Figyeld meg, hogy Jézus azt mondta, hogy „az Atya vonzalommal van a Fiú iránt”, és itt a phi·leʹó szó egyik formáját alkalmazta (János 3:35; 5:20). Jehova szeretetében gyakran a gyengéd vonzalom is helyet kap. De soha nem pusztán az érzelem irányítja a szeretetét. Azt minden esetben bölcs és igazságos alapelvek vezérlik.

¹⁴ Amint láttuk, Jehova összes tulajdonsága kiváló, tökéletes és megnyerő. A legmegnyerőbb közülük mégis a szeretet. Semmi sem vonz minket ilyen erővel Jehovához. Milyen jó, hogy a szeretet egyben az uralkodó tulajdonsága is! Honnan tudjuk ezt?

15. Mit jelent ki a Biblia Jehova szeretetéről, és miért egyedülálló ez a megállapítás? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁵ A Biblia olyasmit jelent ki a szeretetről, amit Jehova más fő tulajdonságaival kapcsolatban sohasem mond. A Szentírásban nem olvasunk arról, hogy Isten hatalom, Isten igazságosság vagy Isten bölcsesség. A birtokában van ezeknek a tulajdonságoknak, ő a végső forrásuk, és mindhárom tulajdonságot páratlan módon mutatja ki. A negyedik tulajdonságról azonban valami mélyebb értelmű megállapítást olvashatunk: „Isten szeretet” (1János 4:8). * Mit jelent ez?

16—18. a) Miért mondja a Biblia, hogy „Isten szeretet”? b) Az összes földi teremtmény közül miért az ember a megfelelő jelképe Jehova szeretetének?

¹⁶ Az „Isten szeretet” kijelentés nem egyszerűen egyenlőség, mintha azt mondanánk, hogy „Isten egyenlő a szeretettel”.  Nem fordíthatnánk meg az állítást, és nem mondhatnánk azt, hogy „a szeretet Isten”. Jehova sokkal több egy elvont tulajdonságnál. Ő egy személy, akinek sokféle érzése és jellemvonása van a szereteten kívül. A szeretet azonban mélyen átjárja Jehovát. Egy forrásmű ezért ezt mondja erről a versről: „Isten lényege vagy természete a szeretet.” Általánosságban így képzelhetjük el ezt: Jehova hatalma képessé teszi őt a cselekvésre. Az igazságossága és a bölcsessége irányítják, hogy miként járjon el. De a szeretete indítja őt cselekvésre. És a szeretete mindig befolyásolja azt, ahogyan a többi tulajdonságát érvényesíti.

¹⁷ Azt szoktuk mondani, hogy Jehova a szeretet megtestesülése. Ebből következik, hogy ha az alapelveken nyugvó szeretetről akarunk tanulni, akkor Jehováról kell tanulnunk. Természetesen emberekben is megfigyelhetjük ezt a gyönyörű tulajdonságot. De hogyan jutottak a birtokába? A teremtéskor Jehova a következőket mondta, nyilván a Fiának: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Mózes 1:26). A föld összes teremtménye közül csak a férfiaknak és a nőknek adatott meg, hogy szerethetnek, és ezzel utánozhatják égi Atyjukat. Emlékezzünk rá, hogy Jehova különböző állatokkal jelképezte fő tulajdonságait. Uralkodó tulajdonságának, a szeretetnek a jelképéül viszont legmagasabb rendű földi teremtményét, az embert választotta (Ezékiel 1:10).

¹⁸ Amikor önzetlenül, alapelvektől vezérelve szeretünk, Jehova uralkodó tulajdonságát tükrözzük vissza. Pontosan úgy van ez, ahogyan János apostol írta: „Ami minket illet, mi azért szeretünk, mert először ő szeretett minket” (1János 4:19). Miért mondhatjuk, hogy először Jehova szeretett minket?

19. Miért mondhatjuk, hogy a szeretet nélkülözhetetlen volt Jehova teremtési munkájánál?

¹⁹ A szeretet nem új dolog. Elvégre mi indította Jehovát arra, hogy teremteni kezdjen? Nem az, hogy magányos volt, és társaságra volt szüksége. Jehova teljes önmagában, és nincs hiánya  semmiben, amit valaki más adhatna meg neki. Ámde a szeretete, amely tettekben mutatkozik meg, arra ösztönözte, hogy megossza az élet örömeit olyan értelmes teremtményekkel, akik képesek értékelni egy ilyen ajándékot. „Isten teremtésének kezdete” az ő egyetlen-nemzett Fia volt (Jelenések 3:14). Ezután Jehova ezzel a mestermunkással együtt hozott létre minden mást, az angyalokkal kezdve (Jób 38:4, 7; Kolosszé 1:16). Ezek a hatalmas szellemek szabadsággal, intelligenciával és érzésekkel áldattak meg, úgyhogy lehetőségük volt szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani egymással és mindenekelőtt Jehova Istennel (2Korintus 3:17). Tehát azért szerettek, mert először őket szerették.

20—21. Milyen bizonyítékokat láthatott Ádám és Éva arra, hogy Jehova szereti őket, és hogyan viselkedtek ennek ellenére?

²⁰ Ugyanez volt a helyzet az emberekkel is. Ádám és Éva kezdettől fogva szeretettel volt körülvéve. Ahová csak néztek paradicsomi otthonukban, az Édenben, mindenütt Atyjuk szeretetének bizonyítékait láthatták. A Biblia ezt írja: „ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala” (1Mózes 2:8). Sétáltál már egy igazán szép kertben vagy parkban? Mi tetszett benne a legjobban? A levelek között átszűrődő fény, mely megvilágított egy félreeső zugot? A virágágyások színpompája? Egy csörgedező patak, az énekesmadarak és a zümmögő rovarok muzsikája a háttérben? Vagy a fák, gyümölcsök és virágok illata? Egy biztos: nincs ma olyan park, amelyet egy napon lehetne említeni az Éden-kerttel. Hogyhogy?

²¹ Az Éden-kertet maga Jehova alkotta! Leírhatatlanul szép lehetett. Volt ott mindenféle fa, amely szépségével vagy ízletes gyümölcsével gyönyörködtetett. A tágas kert bőven el volt látva vízzel, és lenyűgözően sokféle állat népesítette be. Ádámnak és Évának mindene megvolt, amire a boldog és teljes élethez szükség van, beleértve a kielégítő munkát és a tökéletes társaságot is. Jehova kezdeményezett, és szerette őket, s minden okuk megvolt rá, hogy viszontszeressék Jehovát. Mégsem  ezt tették. Nem engedelmeskedtek szeretettől indíttatva égi Atyjuknak, hanem önző módon fellázadtak ellene (1Mózes 2. fejezet).

22. Hogyan bizonyította Jehova, hogy lojális a szeretete azzal, amit az édeni lázadás hatására tett?

²² Mennyire fájhatott ez Jehovának! De vajon a lázadás megkeserítette szerető szívét? Nem! „Szerető-kedvessége [vagyis »lojális szeretete«, lábjegyzet] időtlen időkig tart” (Zsoltárok 136:1, NW). Ezért azonnal elhatározta, hogy szeretetteljesen lépéseket tesz Ádám és Éva helyes gondolkodásmódú utódainak a megváltásáért. Már beszéltünk róla, hogy ez magában foglalta szeretett Fiának a váltságáldozatát is, melyért az Atya oly nagy árat fizetett (1János 4:10).

23. Mi az egyik oka annak, hogy Jehova „a boldog Isten”, és milyen létfontosságú kérdést taglal a következő fejezet?

²³ Igen, Jehova kezdettől fogva mindig megtette az első lépést, szeretetet mutatva az emberek iránt. Számtalan módon bizonyította, hogy „először ő szeretett minket”. A szeretet összhangot és örömet eredményez, ezért nem csoda, hogy Jehovát „a boldog Istennek” mondják (1Timóteus 1:11). De felvetődik egy lényeges kérdés. Csakugyan egyénenként is szeret minket Jehova? A következő fejezet ezt a kérdést taglalja.