Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

MÁSODIK FEJEZET

„Az út, az igazság és az élet”

„Az út, az igazság és az élet”

„Légy a követőm!”

1–2. Miért lehetetlen segítség nélkül Jehovához közelednünk, és mit tesz Jézus Krisztus, hogy segítsen nekünk?

TÉVEDTÉL MÁR EL valaha? Talán eszedbe jut olyan alkalom, amikor egy barátodhoz vagy rokonodhoz mentél látogatóba és eltévedtél. Megálltál-e az ismeretlen úton, hogy útbaigazítást kérj? Képzeld csak el, mit éreznél, ha egy kedves ember nemcsak hogy útbaigazítana, hanem ezt is mondaná: „Kövess engem, odavezetlek.” Mekkora kő esne le a szívedről!

2 Bizonyos szempontból Jézus Krisztus is valami hasonlót tesz értünk. Segítség nélkül lehetetlen Istenhez közelednünk. Az emberiség világa eltévedt az öröklött bűn és tökéletlenség miatt, vagyis ’el van idegenedve az Isten szerinti élettől’ (Efézus 4:17, 18). Segítségre van szükségünk, hogy megtaláljuk a jó irányt. Kedves Példaképünk, Jézus nem pusztán tanácsot és útbaigazítást ad, jóval többet tesz ennél. Ahogy az 1. fejezetben láttuk, Jézus mindannyiunkat meghív ezekkel a szavakkal: „jöjj, légy a követőm!” (Márk 10:21). Egy alkalommal beszélt is egy okról, amely arra késztet minket, hogy elfogadjuk a meghívását: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Vizsgáljunk meg néhány érvet, hogy miért csak a Fiún keresztül közeledhetünk az Atyához. Ezek alapján látni fogjuk, hogy miért Jézus „az út, az igazság és az élet”.

Létfontosságú szerepe Jehova szándékában

3. Miért Jézus az, aki által közeledhetünk Istenhez?

3 Az első és legfontosabb oka annak, hogy Jézus által közeledhetünk Istenhez az, hogy Jehova úgy látta jónak, hogy a Fiának adja a legjelentősebb szerepet. * Jézus kulcsfontosságú szerepet kapott Atyjától, hogy végrehajtsa annak valamennyi szándékát (2Korintusz 1:20; Kolosszé 1:18–20). Ahhoz, hogy megértsük a Fiú létfontosságú szerepét, meg kell vizsgálnunk, mi történt az Éden-kertben, ahol az első emberpár csatlakozott Sátánhoz a Jehova elleni lázadásban (1Mózes 2:16, 17; 3:1–6).

4. Milyen vitakérdést vetett fel az édeni lázadás, és milyen döntést hozott Jehova, hogy tisztázza ezt a kérdést?

4 Az édeni lázadás felvetett egy egyetemes vitakérdést: Megfelelő módon uralkodik Jehova Isten a teremtményei fölött? Annak érdekében, hogy tisztázza ezt a létfontosságú kérdést, Jehova úgy döntött, hogy az egyik tökéletes szellemfia jöjjön le a földre. E kiválasztott fiúnak nem is lehetne fontosabb küldetése, minthogy az életét adja, hogy igazolja Jehova szuverenitását, és váltságról gondoskodjon, hogy megmentse az emberiséget. Amennyiben haláláig hű marad, lehetővé válik általa, hogy minden baj megszűnjön, amelyet Sátán lázadása okozott (Héberek 2:14, 15; 1János 3:8). Azonban Jehovának több millió tökéletes szellemfia van (Dániel 7:9, 10). Melyiküket bízta hát meg e legfontosabb feladattal? Az „egyszülött Fiát” választotta, aki később Jézus Krisztus néven vált ismertté (János 3:16).

5–6. Hogyan tette nyilvánvalóvá Jehova, hogy megbízik a Fiában, és min alapult ez a bizalom?

5 Vajon meglepő Jehova választása? Egyáltalán nem! Az Atya a lehető legnagyobb bizalommal volt egyszülött Fia iránt. Évszázadokkal a Fia földrejövetele előtt megjövendölte, hogy a Fiú lojális marad mindenféle szenvedés ellenére (Ézsaiás 53:3–7, 10–12; Cselekedetek 8:32–35). Gondolj bele, milyen nagy jelentősége van ennek! A Fiúnak szabad akarata volt és önállóan dönthetett, minden más intelligens teremtményhez hasonlóan. Mindamellett Jehovának olyan nagy volt a bizalma a Fiában, hogy előre megmondta, hogy hűséges lesz. Min alapult ez a bizalom? Röviden szólva az ismereten. Jehova bensőségesen ismeri a Fiát, és tudja, hogy a Fiú mennyire szeretne a kedvében járni (János 8:29; 14:31). A Fiú szereti az Atyját, és Jehova is szereti a Fiát (János 3:35). Az Atya és a Fiú közötti szeretet az egység és a bizalom elszakíthatatlan köteléke (Kolosszé 3:14).

6 Figyelembe véve a Fiú fontos szerepét, az Atya bizalmát a Fiú iránt, és a kettőjüket összekötő szeretetet, csodálkoznunk kellene azon, hogy csakis Jézuson keresztül közeledhetünk Istenhez? Azonban van egy másik oka is annak, hogy csak a Fiú vezethet minket az Atyához.

Csak a Fiú ismeri teljesen az Atyát

7–8. Miért mondhatta Jézus helyénvalóan, hogy senki sem ismeri teljesen az Atyát, „csak a Fiú”?

7 Meg kell felelnünk bizonyos követelményeknek, hogy közeledhessünk Jehovához (Zsoltárok 15:1–5). Ki tudná jobban a Fiúnál, hogy miként lehet megfelelni Isten irányadó mértékeinek, és azt, hogy miként nyerhető el Isten helyeslése? Jézus kijelentette: „Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Máté 11:27). Nézzük, miért mondhatta Jézus helyénvalóan és minden túlzás nélkül, hogy senki sem ismeri teljesen az Atyát, „csak a Fiú”.

8 A Fiú mint „az egész teremtés elsőszülötte” különleges, meghitt kapcsolatban van Jehovával (Kolosszé 1:15). Képzeld el, milyen közeli kapcsolat alakult ki az Atya és a Fiú között, amikor még csak ők ketten léteztek a mérhetetlen korszakok alatt, a teremtés hajnalától a többi szellemteremtmény megalkotásáig (János 1:3; Kolosszé 1:16, 17). Gondolj bele, milyen értékes lehetősége volt a Fiúnak az Atya oldalán: elsajátította Atyja gondolatait, megismerte az akaratát, irányadó mértékeit és útjait. Valóban nem túlzás azt mondani, hogy Jézus mindenkinél jobban ismeri az Atyját. Ennek a közeli kapcsolatnak tudható be, hogy Jézus úgy tárta fel az Atyja személyiségét, ahogy senki más.

9–10. a) Milyen módokon tárta fel Jézus az Atyja személyiségét? b) Mit kell tennünk, hogy Jehova helyeslését élvezzük?

9 Mindaz, amit Jézus tanított, visszatükrözte, hogy mennyire jól ismeri Jehova gondolatait, érzéseit, és azt, hogy mit kíván meg imádóitól. * Jézus egy másik fontos módon is feltárta Atyja személyiségét, ezt mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Mindenben, amit mondott és tett, tökéletesen utánozta Atyját. Amikor tanított, erőteljes és megnyerő szavakat használt, a könyörület arra indította, hogy meggyógyítson másokat, az együttérzés pedig könnyekre fakasztotta. Tehát amikor Jézusról olvasunk a Bibliában, el tudjuk képzelni, hogy Jehova ugyanazt mondta és tette volna (Máté 7:28, 29; Márk 1:40–42; János 11:32–36). A Fiú szavai és tettei tökéletesen feltárják az Atya útjait és akaratát (János 5:19; 8:28; 12:49, 50). Így ahhoz, hogy élvezzük Jehova helyeslését, meg kell szívlelnünk Jézus tanításait és követnünk kell a példáját (János 14:23).

10 Jézus bensőségesen ismeri Jehovát, és tökéletesen utánozza őt, ezért nem meglepő, hogy Jehova úgy döntött, hogy a Fiún keresztül lehet közeledni hozzá. Most, hogy megértettük, miért csak Jézus által kerülhetünk közel Jehovához, vizsgáljuk meg, mit jelentenek Jézus következő szavai: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

„Én vagyok az út”

11. a) Miért csak Jézus által kerülhetünk jó kapcsolatba Istennel? b) Hogyan hangsúlyozza a János 14:6 Jézus egyedülálló helyzetét? (Lásd a lábjegyzetet.)

11 Ahogy már láttuk, csakis Jézuson keresztül közeledhetünk Istenhez. Gondoljunk csak bele alaposabban, hogy mit jelent ez ránk nézve. Jézus abban az értelemben „az út”, hogy csak általa kerülhetünk jó kapcsolatba Istennel. Miért mondhatjuk ezt? Jézus váltságáldozatul adta az életét azáltal, hogy haláláig hűséges maradt (Máté 20:28). A váltság nélkül lehetetlen volna Istenhez közelednünk. Jehova szent, ezért sohasem tűri meg a bűnt, amely falat emel az emberek és Isten között (Ézsaiás 6:3; 59:2). Jézus áldozata azonban lerombolta e falat. Ez az áldozat volt a bűnökért való szükséges engesztelés (Héberek 10:12; 1János 1:7). Ha elfogadjuk Istennek ezt az elrendezését, amelyről Krisztus által gondoskodott, és hiszünk ebben az áldozatban, akkor elnyerhetjük Jehova kegyét. Egyszerűen nincs más módja annak, hogy ’megbékéljünk Istennel’ (Róma 5:6–11). *

12. Miért mondható, hogy Jézus „az út”?

12 Jézus „az út” az imát illetően is. Csakis rajta keresztül járulhatunk Jehova elé imában tudva, hogy a szívből jövő kéréseink kedvező meghallgatásra találnak (1János 5:13, 14). Maga Jézus ezt mondta: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben . . . Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23, 24). Helyénvaló módon Jézus nevében közeledhetünk Jehovához imában, és úgy szólíthatjuk, hogy „Atyánk” (Máté 6:9). Jézus más értelemben is „az út”, mégpedig a példája révén. Ahogy arról már korábban szó esett, ő tökéletesen utánozta az Atyját. A példája tehát megmutatja, hogyan szerezzünk örömet Jehovának az életünkkel. Ahhoz, hogy közeledjünk Jehovához, Jézus nyomdokait kell követnünk (1Péter 2:21).

„Én vagyok . . . az igazság”

13–14. a) Milyen értelemben volt Jézus igazságos a beszédében? b) Mit kellett tennie Jézusnak, hogy ő legyen „az igazság”, és miért?

13 Jézus mindig az igazságot szólta Atyja prófétai szaváról (János 8:40, 45, 46). Sohasem találtatott csalárdság a szájában (1Péter 2:22). Még az ellenségei is elismerték, hogy ’az igazságnak megfelelően tanította az Isten útját’ (Márk 12:13, 14). Mindamellett amikor Jézus azt mondta, hogy „én vagyok . . . az igazság”, nem egyszerűen arra a tényre utalt, hogy a prédikálás és a tanítás által ismertté tette az igazságot. Többről volt szó, sokkal többről, mint csupán beszédről.

14 Emlékezz vissza, hogy a bibliaírók – Jehova ihletésére – már évszázadokkal a Messiás, vagyis Krisztus megjelenése előtt sok próféciát jegyeztek fel róla. Ezek a próféciák részleteket jövendöltek meg az életéről, a szolgálatáról és a haláláról. Emellett azok a prófétai előképek, melyeket a mózesi törvény tartalmaz, előremutattak a Messiásra (Héberek 10:1). Vajon Jézus mindhalálig hűséges marad, beteljesítve mindazt, amit prófétáltak róla? Csakis így bizonyosodhat be, hogy Jehova az igaz próféciák Istene. Ennek az óriási felelősségnek a terhét Jézus viselte. Az egész életével – minden szavával és tettével – beteljesítette a prófétai előképeket (2Korintusz 1:20). Tehát Jézus volt „az igazság”, vagyis Jehova prófétai szava Jézus személyében vált valósággá (János 1:17; Kolosszé 2:16, 17).

„Én vagyok . . . az élet”

15. Mit jelent hitet gyakorolni a Fiúban, és mit eredményezhet ez?

15 Jézus „az élet”, hiszen csakis általa nyerhetünk életet, méghozzá „valódi életet” (1Timóteusz 6:19). A Biblia ezt írja: „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36). Mit jelent hitet gyakorolni Isten Fiában? Azt, hogy meggyőződtünk arról, hogy nélküle nem nyerhetünk életet. Emellett azt is jelenti, hogy cselekedetek által kimutatjuk a hitünket, továbbra is tanulunk Jézustól, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy alkalmazzuk a tanításait és kövessük a példáját (Jakab 2:26). Így hát, ha hitet gyakorolunk Isten Fiában, az örök élethez vezet. A szellemmel felkent keresztények, azaz a „kicsiny nyáj” tagjai halhatatlan szellemi életet kapnak jutalmul az égben, a ’más juhok’, vagyis a „nagy sokaság” tagjai pedig tökéletes életet a Paradicsomban a földön (Lukács 12:32; 23:43; János 10:16; Jelenések 7:9–17).

16–17. a) Miért mondható, hogy Jézus azok számára is „az élet”, akik már meghaltak? b) Miben lehetünk biztosak?

16 Mit mondhatunk azokról, akik már meghaltak? Jézus számukra is „az élet”. Nem sokkal azelőtt, hogy feltámasztotta a barátját, Lázárt a halottak közül, Jézus így szólt Mártához, Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni” (János 11:25). Jehova a Fiára bízta ’a halál és a hádesz kulcsait’, vagyis hatalmat adott neki, hogy halottakat támasszon fel (Jelenések 1:17, 18). A megdicsőített Jézus ezekkel a kulcsokkal nyitja majd meg a hádesz kapuit, hogy szabadon bocsássa mindazokat, akiket az emberiség közös sírja fogva tart (János 5:28, 29).

17 „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – Jézus ezzel az egyszerű kijelentéssel összefoglalta földi életének és szolgálatának lényegét. E szavaknak nagy jelentőségük van számunkra. Emlékezz csak, Jézus így folytatta: „Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Szavai ma ugyanolyan helytállóak, mint amikor elhangzottak, ezért teljesen biztosak lehetünk abban, hogy ha Jézust követjük, sohasem fogunk eltévedni. Ő, csakis ő mutatja meg az utat „az Atyához”.

Te hogyan válaszolsz?

18. Mit jelent Jézus igaz követőjének lenni?

18 Jézus létfontosságú szerepe és az, hogy bensőségesen ismeri az Atyát, jó alapot ad arra, hogy kövessük a Fiút. Ahogy az előző fejezetben láttuk, az, hogy Jézus igaz követői vagyunk, tetteket foglal magában, nem pusztán szavakat vagy érzéseket. Krisztus követése azt jelenti, hogy az életünket a tanításához és a példájához igazítjuk (János 13:15). A tanulmányozási segédeszköz, melyet most olvasol, segíthet ebben a törekvésedben.

19–20. Hogyan segít ez a tanulmányozási segédeszköz abban a törekvésedben, hogy kövesd Krisztust?

19 A következő fejezetekben gondosan áttanulmányozzuk Jézus életét és szolgálatát. Ezeket a fejezeteket három nagyobb rész tartalmazza. Az első részben áttekintjük Jézus tulajdonságait és eljárásmódjait. A másodikban megvizsgáljuk a prédikálásban és a tanításban mutatott buzgalmát. A harmadikban pedig azt elemezzük, hogy miként nyilvánította ki a szeretetét. A 3. fejezettől kezdve minden fejezethez tartozik egy bekeretezett rész, melynek címe: „Hogyan követheted Jézust?” Az ott található írásszövegek és kérdések segítenek, hogy elmélkedjünk azon, miként utánozhatjuk Jézust a szavainkkal és a tetteinkkel.

20 Jehova Istennek köszönhetően nem kell azt éreznünk, hogy elveszettek vagyunk, és hogy elidegenedtünk tőle az öröklött bűn miatt. Nagy áldozatot hozva, szerető módon elküldte a Fiát, aki megmutatta, hogyan alakíthatunk ki jó kapcsolatot Istennel (1János 4:9, 10). Bárcsak szívből viszonoznád ezt a nagy szeretetet azáltal, hogy elfogadod Jézus meghívását és eleget teszel a felszólításának: „Légy a követőm!” (János 1:43).

^ 3. bek. A Fiú szerepe annyira fontos, hogy a Biblia számos prófétai névvel és címmel ruházza fel őt. Lásd a bekeretezett részt a 23. oldalon.

^ 9. bek. Lásd Jézus szavait például a következő írásszövegekben: Máté 10:29–31; 18:12–14, 21–35; 22:36–40.

^ 11. bek. A János 14:6-ban szereplő „én” személyes névmás az „az” határozott névelővel együtt Jézus egyedülálló helyzetét hangsúlyozza, vagyis azt, hogy ő az út, az egyetlen olyan személy, aki által az Atyához közeledhetünk.