1–3. a) Mennyire gyötrődik Jézus a Gecsemáné-kertben, és mi ennek az oka? b) Mit mondhatunk Jézus példájáról, melyet a kitartásban mutatott, és milyen kérdések merülnek fel?

JÉZUSRA rendkívüli nyomás nehezedik; még soha nem élt át ilyen elmebeli és érzelmi gyötrelmet. Ezek földi életének utolsó órái. Az apostolaival együtt egy ismert helyre, a Gecsemáné-kertbe megy, ahol gyakran találkoztak. Ezen az éjszakán azonban szüksége van egy kis egyedüllétre. Hátrahagyva az apostolait, beljebb megy a kertben, letérdel és imádkozni kezd. Annyira buzgón imádkozik, és annyira gyötrődik, hogy a verejtéke olyanná válik, „mint a földre hulló vércseppek” (Lukács 22:39–44).

² Miért oly zaklatott Jézus? Noha tudja, hogy hamarosan leírhatatlan fizikai szenvedést kell átélnie, mégsem ez az oka a gyötrelmének. Sokkal fontosabb dolgok aggasztják. Mélységesen aggódik Atyja nevének a megszenteléséért, és tudja, hogy az emberi család jövője azon múlik, hogy ő hűséges marad-e. Jézus tisztában van vele, hogy létfontosságú kitartania. Ha kudarcot vall, nagy szégyent hoz Jehova nevére. De nem vall kudarcot. Később a nap folyamán, röviddel az utolsó lélegzetvétele előtt, a férfi, aki a kitartás legnagyszerűbb példáját mutatta be a földön, diadalmasan így kiált: „Elvégeztetett!” (János 19:30).

³ A Biblia arra buzdít minket, hogy ’tekintsünk figyelmesen Jézusra, aki kitartással tűrt’ (Héberek 12:3). Így néhány fontos kérdés merül fel: Többek között milyen próbákat állt ki Jézus? Mi segített neki, hogy kitartson? Hogyan követhetjük  a példáját? Még mielőtt válaszolunk ezekre a kérdésekre, vizsgáljuk meg, mi a kitartás.

4–5. a) Mit jelent a „kitartás”? b) Hogyan szemléltethetnénk azt, hogy a kitartás több annál, mint hogy valaki egyszerűen átél egy elkerülhetetlen nehézséget?

⁴ Néha a „különféle próbák bánatot okoznak” mindannyiunknak (1Péter 1:6). Vajon önmagában az a tény, hogy próbán megyünk keresztül, azt jelenti, hogy ki is tartunk benne? Nem. A „kitartás” szóval fordított görög főnév arra a képességre utal, hogy „valaki állja a sarat, azaz szilárd marad a nehézségek ellenére”. Egy tudós így magyarázza azt a fajta kitartást, amelyre a bibliaírók utalnak: „Az a szellem, amely nem egyszerűen beletörődéssel, hanem izzó reménységgel tud elviselni dolgokat . . . Az a tulajdonság, amely hozzásegíti az embert, hogy a széllel szemben is talpon maradjon. Az az erény, amely a legkeményebb megpróbáltatást is dicsőséggé változtathatja, mert a gyötrelmen túl ott látja a célt.”

⁵ A kitartás tehát nem azt jelenti, hogy valaki egyszerűen átél egy elkerülhetetlen nehézséget. Bibliai értelemben a kitartás magában foglalja a rendíthetetlenséget, a helyes gondolkodásmód és a bizakodó szemléletmód megőrzését a próbák ellenére. Vegyünk egy szemléltetést: Két férfi börtönben ül hasonló körülmények között, de igen eltérő okokból. Egyikük egy közönséges bűnöző, aki mogorván és beletörődve tölti a büntetését. A másik, egy igaz keresztény, akit a hűséges életútja miatt börtönöztek be. Ő állja a sarat, és megőrzi derűlátó szemléletét, mert a helyzetét lehetőségnek tekinti arra, hogy kinyilvánítsa a hitét. A bűnözőről aligha mondható, hogy a kitartás mintaképe, ellenben a lojális keresztény példát mutat e kiváló tulajdonság kinyilvánításában (Jakab 1:2–4).

6. Hogyan fejleszthetjük ki a kitartást?

 ⁶ A kitartás elengedhetetlen, ha szeretnénk megmentést nyerni (Máté 24:13). De mivel nem születünk ezzel a létfontosságú tulajdonsággal, ki kell fejlesztenünk. Hogyan? A Róma 5:3 szerint „a nyomorúság kitartást eredményez”. Igen, ha valóban szeretnénk kifejleszteni a kitartást, akkor nem futamodhatunk meg a hitpróbák elől. Ellenkezőleg, meg kell velük birkóznunk. A mindennapi kisebb-nagyobb próbák legyőzése kitartást eredményez. Minden egyes próba, melyet kiállunk, megerősít bennünket a következő próbára. Természetesen a saját erőnkből nem tudjuk kifejleszteni a kitartást. Rá vagyunk „utalva az Isten adta erőre” (1Péter 4:11). Jehova a Fia példája által a lehető legjobb segítségről gondoskodott, hogy rendíthetetlenek tudjunk maradni. Vizsgáljuk hát meg közelebbről Jézus tökéletes életútját, melyre a kitartás volt jellemző.

7–8. Mit kellett kiállnia Jézusnak a földi élete végén?

⁷ Földi élete végén Jézus az egyik kegyetlenséget a másik után szenvedte el. Gondolj bele, mekkora csalódás érhette és milyen megaláztatást viselt el az utolsó éjszakán amellett, hogy leírhatatlan elmebeli gyötrelmet élt át. Egyik közeli társa elárulta; legjobb barátai elhagyták; törvénytelen perbe fogták, amely során az ország legfelsőbb vallási bíróságának a tagjai kigúnyolták, leköpték és öklükkel ütötték. Ő mégis nyugodt méltósággal és kitartással tűrte mindezt (Máté 26:46–49, 56, 59–68).

⁸ Jézus rettenetes fizikai szenvedést állt ki élete utolsó óráiban. Megkorbácsolták, oly erős ütéseket mértek rá, melyek egy leírás szerint „mély, hasított sebeket ejtettek, és jelentős vérveszteséget okoztak”. Oszlopra feszítve végezték ki, ami „a legnagyobb fájdalommal és szenvedéssel járó, lassú halált”  jelentette. Gondold csak végig, milyen kínokat élt át, mialatt hatalmas szögeket vertek a kezébe és a lábába, hogy az oszlophoz szegezzék (János 19:1, 16–18). Képzeld el, milyen leírhatatlan fájdalmat érezhetett, amikor az oszlopot felállították; teste egész súlyával a szögeken függött, a korbáccsal felszaggatott hátát pedig végighorzsolta az oszlop. Mindezt a szörnyű fizikai szenvedést úgy állta ki, hogy közben azt a terhet is hordozta, amelyről a fejezet elején már volt szó.

9. Mit foglal magában az, hogy felvesszük a ’kínoszlopunkat’ és követjük Jézust?

⁹ Vajon nekünk mit kell kiállnunk Krisztus követőiként? Jézus ezt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni . . . , vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). A ’kínoszlop’ kifejezés itt jelképes értelemben a szenvedést, a szégyent vagy akár a halált is jelenti. Krisztus követése nem könnyű életút. Keresztény irányadó mértékeink mássá tesznek minket. Ez a világ gyűlöl bennünket, mivel nem vagyunk a része (János 15:18–20; 1Péter 4:4). Mindazonáltal készek vagyunk felvenni a saját kínoszlopunkat. Igen, készen állunk arra, hogy inkább szenvedjünk, vagy akár meg is haljunk, semmint hogy felhagyjunk Példaképünk követésével (2Timóteusz 3:12).

10–12. a) Miért tették próbára Jézus kitartását a körülötte lévők tökéletlenségei? b) Többek között milyen próbateljes helyzeteket kellett kiállnia Jézusnak?

¹⁰ Jézus a szolgálata során szembenézett más próbákkal is, olyanokkal, amelyek a körülötte lévők tökéletlenségeiből adódtak. Ne felejtsük el, hogy ő volt a „mestermunkás”, akit Jehova felhasznált, hogy megteremtse a földet és minden rajta élőt (Példabeszédek 8:22–31). Jézus tehát tudta, hogy mi Jehova szándéka az emberekkel: tükrözzék vissza Isten tulajdonságait és élvezzék az életet tökéletes egészségben (1Mózes 1:26–28). A földönlétekor más szemszögből látta a bűn tragikus következményeit, hiszen ember volt,  átélte az emberi érzéseket. Nagyon fájdalmas lehetett megtapasztalnia, hogy az emberek olyannyira eltávolodtak Ádám és Éva eredeti tökéletességétől. Így a kitartás próbájával került szembe. Vajon elcsügged és feladja, reménytelennek ítélve a bűnös embereket? Lássuk, mit tett!

¹¹ A zsidók közönyössége olyan gyötrelmet okozott Jézusnak, hogy mások szeme láttára sírt. Vajon hagyta, hogy a közönyük lelohassza a lelkesedését, vagy emiatt nem prédikált tovább? Ellenkezőleg, „naponta tanított a templomban” (Lukács 19:41–44, 47). ’Mély bánatot érzett’ a farizeusok szívének érzéketlensége miatt, akik árgus szemmel figyelték, hogy meggyógyít-e sabbaton egy bizonyos embert. Vajon engedte, hogy ezek az önelégült ellenségei megfélemlítsék? Természetesen nem! Határozott maradt és meggyógyította a férfit, méghozzá a zsinagóga közepén (Márk 3:1–5).

 ¹² Jézust valami más is próbára tette: a legközelebbi tanítványainak a gyengeségei. Ahogy azt a 3. fejezetben láttuk, örökös nagyravágyás jellemezte őket (Máté 20:20–24; Lukács 9:46). Jézus többször is tanácsot adott nekik az alázat szükségességével kapcsolatban, ők azonban csak lassan reagáltak (Máté 18:1–6; 20:25–28). A Jézussal együtt töltött utolsó éjszakán „heves vita” támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb (Lukács 22:24). Vajon Jézus lemondott róluk, azt gondolva, hogy reménytelenek? Nem. Mindig türelmes volt, végig derűlátó és bizakodó maradt, továbbra is a jót látta bennük. Tudta, hogy szívükben ott van a Jehova iránti szeretet, és hogy őszintén vágynak arra, hogy Isten akaratát tegyék (Lukács 22:25–27).

13. Milyen próbákkal kerülhetünk szembe, amelyek hasonlóak azokhoz, amilyeneket Jézus állt ki?

¹³ Előfordulhat, hogy mi is hasonló próbákkal kerülünk szembe, mint amilyeneket Jézus állt ki. Például találkozhatunk olyan emberekkel, akik közömbösek, sőt, ellenségesek a Királyság-üzenettel szemben. Vajon engedjük, hogy az ilyen kedvezőtlen hozzáállás elcsüggesszen minket, vagy buzgón folytatjuk a prédikálást? (Titusz 2:14). Próbára tehetnek keresztény testvéreink tökéletlenségei is. Egy meggondolatlan szóval vagy egy elhamarkodott tettel megbánthatnak bennünket (Példabeszédek 12:18). Vajon lemondunk a keresztény hittársainkról a gyengeségeik miatt, vagy továbbra is elviseljük a hibáikat, és a jót keressük bennük? (Kolosszé 3:13).

14. Mi az a két dolog, ami segített Jézusnak, hogy határozott maradjon?

¹⁴ Mi segített Jézusnak abban, hogy határozott maradjon és megőrizze a feddhetetlenségét a megaláztatás, a csalódás és a szenvedés ellenére? Két fontos dolog. Először is, Jehovára, a ’kitartást nyújtó Istenre’ tekintett (Róma 15:5).  Másodszor, előre tekintett, vagyis arra összpontosított, hogy a kitartása mit fog eredményezni. Vizsgáljuk meg ezeket külön-külön.

15–16. a) Mi mutatja, hogy Jézus nem a saját erejére támaszkodott, hogy kitartson? b) Milyen bizalommal volt Jézus az Atyja iránt, és miért?

¹⁵ Jézus nem a saját erejére támaszkodott, hogy kitartson, jóllehet ő Isten tökéletes Fia. Ehelyett égi Atyjához fordult, és hozzá imádkozott segítségért. Pál apostol ezt írta: „Krisztus könyörgésekkel és kérésekkel, erős kiáltásokkal és könnyekkel járult Ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból” (Héberek 5:7). Figyeld meg, hogy Jézus nemcsak kérésekkel „járult” Isten elé, hanem könyörgésekkel is. A „könyörgés” kifejezés szívből jövő és őszinte kérlelésre utal, arra, hogy valaki segítségért esedezik. A szó többes számú alakja azt mutatja, hogy Jézus többször is könyörgött Jehovához. Valóban újra meg újra buzgón imádkozott a Gecsemáné-kertben (Máté 26:36–44).

¹⁶ Jézus teljesen bízott abban, hogy Jehova válaszol a könyörgéseire, mivel tudta, hogy Atyja az „Ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2). Az elsőszülött Fiú már az emberré válása előtt látta, hogy az Atyja miként válaszol a lojális imádók fohászaira. Például a Fiú az egekben szemtanúja volt, hogy Jehova elküldött egy angyalt válaszul Dániel próféta szívből jövő imájára. Ráadásul ezt azelőtt tette, mielőtt Dániel befejezte az imádkozást (Dániel 9:20, 21). Ennek fényében ugye elképzelhetetlen lett volna, hogy az Atya nem válaszol, amikor az egyszülött Fia ’erős kiáltások és könnyek’ közepette kiönti a szívét? Jehova igenis válaszolt Fia esedezéseire, és elküldött egy angyalt a megerősítésére, hogy elviselje a próbát (Lukács 22:43).

17. Miért kell Istenre tekintenünk ahhoz, hogy kitartsunk, és ezt hogyan tehetjük meg?

¹⁷ Ahhoz, hogy kitartsunk, nekünk szintén Istenre kell tekintenünk, „aki erőt ad” (Filippi 4:13). Ha Isten tökéletes Fia  szükségét érezte annak, hogy Jehovához könyörögjön segítségért, nekünk mennyivel inkább így kell éreznünk! Jézushoz hasonlóan talán nekünk is újra meg újra könyörögnünk kell Jehovához (Máté 7:7). Bár angyali látogatásra nem számítunk, de abban biztosak lehetünk, hogy szerető Istenünk válaszolni fog minden olyan lojális keresztény esdeklésére, aki „rendületlen marad a könyörgésekben és az imákban éjjel-nappal” (1Timóteusz 5:5). Függetlenül attól, hogy milyen próbákkal nézünk szembe – betegséggel, egy szeretett személy halálával vagy üldözéssel –, Jehova válaszol azokra a buzgó imáinkra, melyekben bölcsességet, bátorságot és kitartáshoz szükséges erőt kérünk (2Korintusz 4:7–11; Jakab 1:5).

18. A szenvedésen túllátva, hogyan tekintett Jézus arra, ami elé volt helyezve?

¹⁸ A másik dolog, ami segített Jézusnak, hogy kitartson, az volt, hogy a szenvedésen túllátva arra tekintett, ami elé volt helyezve. A Biblia azt írja, hogy Jézus „az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással” (Héberek 12:2). Példája megmutatja, hogy a remény, az öröm és a kitartás miként fonódik össze: a remény örömhöz vezet, az öröm pedig kitartáshoz (Róma 15:13; Kolosszé 1:11). Jézusnak csodálatos lehetőségei voltak a jövőre nézve. Tudta, hogy a hűségével hozzájárul Atyja  szuverenitásának az igazolásához, és hogy visszavásárolja a bűn és a halál fogságában lévő emberi családot. Kilátása volt arra is, hogy Királyként fog uralkodni és Főpapként fog szolgálni, további áldásokat hozva az engedelmes emberekre (Máté 20:28; Héberek 7:23–26). Mérhetetlen örömet talált azáltal, hogy az elé helyezett reménységre tekintett, ez az öröm pedig segítette, hogy kitartson.

19. Mit tegyünk, hogy a remény, az öröm és a kitartás együttesen a javunkat szolgálja, amikor hitpróbákkal nézünk szembe?

¹⁹ Jézushoz hasonlóan nekünk is engednünk kell, hogy a remény, az öröm és a kitartás együttesen a javunkat szolgálja. Pál apostol kijelentette: „Örvendezzetek a reménységben. Tartsatok ki a nyomorúságban” (Róma 12:12). Küzdesz most valamilyen komoly hitpróbával? Akkor mindenképpen tekints előre. Ne felejtsd el, hogy a kitartásod dicséretet hoz Jehova nevére. Mindig tartsd szem előtt értékes Királyság-reménységedet. Képzeld magad Isten közelgő új világába, amint élvezed a Paradicsom áldásait. Ha várakozással tekintesz előre a Jehova által megígért csodálatos dolgok beteljesedésére – többek között a szuverenitásának igazolására, a betegség és a halál megszüntetésére, valamint arra, hogy a gonoszság el lesz távolítva a földről –, az örömmel tölti el a szíved. Ez az öröm pedig segíthet kitartanod, függetlenül attól, hogy milyen próbák érnek. Ha a Királyság-reménység megvalósulására gondolunk, akkor ’pillanatnyinak és könnyűnek’ tűnik a jelenlegi rendszer minden szenvedése (2Korintusz 4:17).

20–21. Mit vár el tőlünk Jehova a kitartással kapcsolatban, és mit határozzunk el?

²⁰ Jézus tisztában volt azzal, hogy nem lesz könnyű őt követni, mert ez olyan életút, amely kitartást kíván (János 15:20). Kész volt kitaposni az utat, tudva, hogy a példája erősíteni  fog másokat (János 16:33). Igen, Jézus tökéletes példát mutatott a kitartás terén, mi azonban messze vagyunk a tökéletességtől. Mit vár el tőlünk Jehova? Péter így ír erről: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” (1Péter 2:21). Jézus másolandó „mintát” hagyott azáltal, ahogyan megbirkózott a próbákkal. * Kitartó életútjának cselekedetei lábnyomokhoz hasonlíthatók. Tökéletesen nem tudjuk követni a „nyomdokait”, de „szorosan” igen.

²¹ Határozzuk hát el, hogy a legjobb képességeink szerint fogjuk követni Jézus példáját. Soha ne felejtsük el, hogy minél szorosabban követjük Jézus nyomdokait, annál felkészültebbek leszünk, hogy kitartsunk „mindvégig”, vagy e régi rendszer végéig, vagy az életünk végéig. Nem tudjuk, hogy melyik jön el hamarabb, azt viszont tudjuk, hogy a kitartásunkért Jehova jutalmát élvezzük majd egy örökkévalóságon át (Máté 24:13).