1–3. Milyen környezetben mondja el Jézus a beszédét i. sz. 31 tavaszán, és miért ámulnak el a hallgatói?

JÉZUS KRISZTUS a Galileai-tenger északnyugati partján fekvő nyüzsgő város, Kapernaum közelében jár. I. sz. 31-et írunk, tavasz van. Jézus az egész éjszakát imádkozással töltötte egy közeli hegyen egymagában. Reggel magához hívja a tanítványait és kiválaszt közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevez. Időközben nagy tömeg jött Jézus után. Az emberek, akik közül néhányan messziről érkeztek, egy sík helyen gyülekeznek a hegyen. Alig várják, hogy hallják őt, és hogy meggyógyuljanak a betegségeikből. Jézus nem okoz nekik csalódást (Lukács 6:12–19).

² A tömegben Jézus meggyógyítja mindazokat, akik betegek. Végül, amikor már mindenki megszabadult kínzó betegsége fájdalmától, leül és tanítani kezd. * E tavaszi napon mondott szavai meglepik a hallgatóit, hiszen soha nem hallottak senkit, aki úgy tanított volna, mint ő. Nem utal szájhagyományokra, és a jól ismert zsidó rabbikat sem idézi, hogy nyomatékosítsa a tanításait. Ehelyett újra és újra a Héber Iratokból idéz. Üzenete nyílt, szavai egyszerűek, mondanivalója világos. A beszéd végeztével a sokaság elámul. Ez nem csoda, hisz a valaha élt legbölcsebb embert hallották! (Máté 7:28, 29).

³ Erről a beszédről, és sok egyéb dologról, amit Jézus mondott és tett, Isten Szavában olvashatunk. Jól tesszük, ha  megvizsgáljuk, mit mond ez az ihletett feljegyzés Jézusról, mivel őbenne van „a bölcsesség . . . minden kincse” (Kolosszé 2:3). A bölcsesség az a képesség, hogy valaki alkalmazza a gyakorlatban azt, amit megismert és megértett. Honnan kapta Jézus a bölcsességét? Hogyan nyilvánult meg a bölcsessége, és mi hogyan követhetjük a példáját?

4. Milyen kérdést tettek fel Jézus hallgatói Názáretben, és miért?

⁴ Jézus az egyik prédikáló körútja során Názáretbe látogatott – abba a városba, ahol nevelkedett – és tanítani kezdett az ottani zsinagógában. A hallgatói közül sokan elcsodálkoztak, és azon tanakodtak, hogy „honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet”. Ismerték a családját, a szüleit és a testvéreit, és tudták, hogy egyszerű a háttere (Máté 13:54–56; Márk 6:1–3). Kétségtelenül azt is tudták, hogy ez az ékesszóló ács nem járt egyetlen nagyhírű rabbinikus iskolába sem (János 7:15). Így hát logikusnak tűnt a kérdésük.

5. Mit mondott Jézus, milyen forrásból ered a bölcsessége?

⁵ A Jézus által kinyilvánított bölcsesség nem pusztán a tökéletes gondolkodásából fakadt. A szolgálata során később, amikor nyilvánosan a templomban tanított, feltárta, hogy a bölcsessége sokkal magasztosabb forrásból ered. Ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16). Igen, bölcsességének valódi forrása az Atya volt, aki elküldte (János 12:49). De vajon hogyan kapott Jézus bölcsességet Jehovától?

6–7. Milyen módokon kapott Jézus bölcsességet az Atyjától?

⁶ Jehova szent szelleme működött Jézuson, hatott a szívére és az elméjére. Ézsaiás ezt jövendölte Jézusról, a megígért Messiásról: „Megnyugszik rajta Jehova szelleme, a bölcsesség és az értelem szelleme, a tanács és a hatalmasság szelleme, az ismeretnek és Jehova félelmének szelleme” (Ézsaiás 11:2). Jehova szelleme nyugodott rajta, az irányította a gondolkodását  és vezette a döntéseiben. Vajon csodálkoznunk kellene azon, hogy Jézus szavai és tettei páratlan bölcsességet tükröztek?

⁷ Jézus egy másik figyelemre méltó módon is kapott bölcsességet az Atyjától. Amint azt a 2. fejezetben láttuk, Jézusnak alkalma nyílt arra, hogy elsajátítsa Atyja gondolkodásmódját az emberré válása előtti időszak alatt, mely számtalan korszakon át tartott. El sem tudjuk képzelni, hogy micsoda bölcsességre tett szert a Fiú az Atyja oldalán, mialatt Isten ’mestermunkásaként’ részt vett minden más – élő és élettelen – dolog megteremtésében. Jó okkal mondható hát a Fiúról az emberré válása előtti időszakot illetően, hogy ő a megszemélyesített bölcsesség (Példabeszédek 8:22–31; Kolosszé 1:15, 16). A szolgálata idején Jézus hasznosítani tudta a bölcsességet, melyet az égben, Atyja mellett szerzett (János 8:26, 28, 38). * Ennélfogva nem kell meglepődnünk azon a széles körű ismereten és mélységes értelmen, amely Jézus szavaiban, illetve a tetteit jellemző józan ítélőképességben tükröződött.

8. Hogyan tehetünk szert bölcsességre Jézus követőiként?

⁸ Jézus követőiként nekünk is Jehovára kell tekintenünk mint a bölcsesség forrására (Példabeszédek 2:6). Persze Jehova nem ad nekünk bölcsességet csoda útján. Ellenben válaszol az őszinte imáinkra, melyekben bölcsességet kérünk ahhoz, hogy sikeresen meg tudjunk küzdeni az élet nehézségeivel (Jakab 1:5). Nagy erőfeszítést követel tőlünk, hogy megszerezzük ezt a bölcsességet. Folyton keresnünk kell, ’mint a rejtett kincseket’ (Példabeszédek 2:1–6). Igen, szüntelenül mélyre kell ásnunk Isten Szavában, amelyben feltárul az ő bölcsessége, és az életünket ahhoz kell igazítanunk, amit tanulunk. Jehova Fiának a példája kimondottan  értékes számunkra, mert segít, hogy bölcsességre tegyünk szert. Vizsgáljunk meg néhány területet azzal kapcsolatban, hogy Jézus miként nyilvánított ki bölcsességet, és figyeljük meg, hogy mi hogyan utánozhatjuk őt.

9. Mi tette Jézus tanításait bölccsé?

⁹ Az emberek Jézushoz özönlöttek csak azért, hogy hallhassák (Márk 6:31–34; Lukács 5:1–3). Nem csoda, hiszen a szavai felülmúlhatatlan bölcsességet tükröztek. Tanításai azt mutatták, hogy alaposan ismeri Isten Szavát, és hogy egyedülálló módon képes a dolgok mélyére hatolni. Amit tanított, az időtálló, és mindenféle ember számára vonzó. A megjövendölt „Csodálatos Tanácsadó”, Jézus szavaiban bölcsesség nyilvánult meg (Ézsaiás 9:6). Nézzünk néhány példát erre.

10. Milyen jó tulajdonságok kifejlesztésére ösztönöz Jézus, és miért?

¹⁰ A fejezet elején említett hegyi beszéd Jézus tanításainak a legterjedelmesebb gyűjteménye, melyet nem szakít meg sem elbeszélő rész, sem mások szavai. Ebben a beszédben Jézus nem pusztán arra vonatkozóan ad tanácsot, hogy építően beszéljünk és helyénvalóan viselkedjünk. Tudta, hogy a szavakat és a tetteket gondolatok és érzések előzik meg, ezért arra ösztönöz bennünket, hogy fejlesszünk ki jó elmebeli és szívbéli tulajdonságokat,  például szelídséget, igazságosságot, irgalmasságot, békeszeretetet és mások iránti szeretetet (Máté 5:5–9, 43–48). Ha ilyen tulajdonságokat fejlesztünk ki a szívünkben, akkor építően fogunk beszélni, és helyesen fogunk viselkedni. Mindez, amellett hogy megörvendezteti Jehovát, hozzájárul a másokkal való jó kapcsolathoz is (Máté 5:16).

11. Hogyan tapint rá a lényegre Jézus, amikor tanácsot ad a bűnös magatartással kapcsolatban?

¹¹ Amikor Jézus tanácsot ad a bűnös magatartással kapcsolatban, rátapint a lényegre. Nem csupán arra int, hogy kerüljük az erőszakos tetteket, arra is figyelmeztet, hogy ne engedjük, hogy harag férkőzzön a szívünkbe (Máté 5:21, 22; 1János 3:15). Nemcsak egyszerűen megtiltja a házasságtörést, hanem figyelmeztet arra a szenvedélyre is, amely a szívből indul és az effajta hűtlenséghez vezet. Arra int, hogy ne nézzünk olyasmit, ami helytelen testi vágyakat ébreszt bennünk (Máté 5:27–30). Jézus nem csupán a tünetekkel foglalkozik, hanem az okokkal is. Olyan magatartásformákról és vágyakról beszél, melyek bűnös tettekhez vezetnek (Zsoltárok 7:14).

12. Hogyan tekintik Jézus tanácsát a követői, és miért vélekednek úgy?

¹² Micsoda bölcsesség rejlik Jézus szavaiban! Természetes, hogy „a sokaság ámult a tanítási módján” (Máté 7:28). Követői lévén, bölcs tanácsát útmutatónak tekintjük az életünkben. Törekszünk arra, hogy ápoljuk azokat a jó tulajdonságokat, amelyekről Jézus beszélt, például az irgalmasságot, a békeszeretetet és a szeretetet. Tudjuk, hogy ezzel megalapozzuk, hogy Istennek tetszően viselkedjünk. Továbbá azon fáradozunk, hogy kiirtsuk a szívünkből azokat a helytelen érzéseket és vágyakat, amelyekre Jézus figyelmeztetett, többek között a keserű haragot és az erkölcstelen vágyakozást. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha így teszünk, az segít elkerülnünk a bűnös magatartást (Jakab 1:14, 15).

13–14. Mi mutatja, hogy Jézus jó ítélőképességgel döntött az életútjáról?

¹³ Jézus bölcsessége nemcsak szavakban nyilvánult meg, hanem tettekben is. A bölcsesség számos lenyűgöző módon kifejeződött az életvitelében: a döntéseiben, abban, ahogy önmagát tekintette, és a másokkal való bánásmódjában. Vizsgáljunk meg néhány példát, amelyek azt mutatják, hogy Jézust a ’gyakorlati bölcsesség és a gondolkodóképesség’ irányította (Példabeszédek 3:21).

¹⁴ A bölcsesség józan ítélőképességet foglal magában. Jézus jó ítélőképességgel döntött az életútjáról. Képzeld csak el, hogy milyen élete lehetett volna! Milyen otthont építhetett volna, milyen vállalkozást indíthatott volna, és milyen világi karriert futhatott volna be! Jézus tudta, hogy „hiábavalóság és szélkergetés” az, ha valaki az életét ilyen törekvéseknek szenteli (Prédikátor 4:4; 5:10). Az effajta életút ostobaság, ellentétes a bölcsességgel. Jézus az egyszerű élet mellett döntött. Nem törekedett pénzszerzésre vagy anyagi javak felhalmozására (Máté 8:20). Összhangban azzal, amit tanított, egyetlen célra összpontosított: Isten akaratának cselekvésére (Máté 6:22). Az idejét és az energiáját bölcsen a Királyság-érdekek előmozdításának szentelte, ami jóval fontosabb és sokkal több jutalommal jár, mint az anyagi javak hajszolása (Máté 6:19–21). Így követésre méltó példát állított elénk.

15. Hogyan mutathatják ki Jézus követői, hogy megőrzik egyszerűnek a szemüket, és miért bölcs ez az életút?

¹⁵ Jézus mai követői látják, hogy az egyszerű szem megőrzése bölcsességre vall. Ezért nem engedik, hogy a szükségtelen adósságok és a világi törekvések megterheljék őket, hiszen ezek túl sok figyelmet és energiát emésztenek fel (1Timóteusz 6:9, 10). Sokan egyszerűsítik az életüket, így több időt szentelhetnek a keresztény szolgálatnak, talán még teljes idejű  Királyság-hírnökként is. Nincs ennél bölcsebb út, hiszen ha megfelelő helyen tartjuk az életünkben a Királyság-érdekeket, az a legnagyobb boldogságot és megelégedést eredményezi (Máté 6:33).

16–17. a) Mi mutatja, hogy Jézus szerény és ésszerű elvárásokat támasztott önmagával szemben? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy szerény és ésszerű elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben?

¹⁶ A Biblia összekapcsolja a bölcsességet a szerénységgel. A szerénység többek között azt jelenti, hogy tisztában vagyunk a korlátainkkal (Példabeszédek 11:2). Jézus szerény és ésszerű elvárásokat támasztott önmagával szemben. Tudta, hogy nem fog mindenki megtérni, aki hallja az üzenetét (Máté 10:32–39). Felismerte azt is, hogy ő maga az embereknek csupán egy részét tudja elérni a Királyság-üzenettel, így bölcsen a követőire bízta a tanítványképző munkát (Máté 28:18–20). Szerényen elismerte, hogy ők nagyobb cselekedeteket visznek véghez nála, mert több embert fognak elérni nagyobb területen, és mert hosszabb ideig végzik ezt a munkát (János 14:12). Emellett Jézus tisztában volt azzal, hogy ő is segítségre szorul. Elfogadta a támogatást azoktól az angyaloktól, akik a pusztában szolgáltak neki, és attól az angyaltól is, aki megerősítette a Gecsemáné nevű helyen. A legnehezebb pillanatban Isten Fia segítségért kiáltott (Máté 4:11; Lukács 22:43; Héberek 5:7).

¹⁷ Nekünk is szerény és ésszerű elvárásokat kell támasztanunk önmagunkkal szemben. Biztosan szeretnénk egész lélekkel részt venni és megfeszített erővel küzdeni a prédikáló- és tanítványképző munkában (Lukács 13:24; Kolosszé 3:23). Ugyanakkor emlékezzünk arra is, hogy Jehova nem hasonlít minket össze másokkal; mi se tegyük ezt (Galácia 6:4). A gyakorlati bölcsesség hozzájárul ahhoz, hogy a képességeinkhez és a körülményeinkhez mérten, ésszerű célokat tűzzünk ki. Ezenkívül a bölcsesség rávezeti azokat, akik felelősségteljes  tisztségeket töltenek be, hogy elismerjék, vannak korlátaik, és hogy időről időre szükségük van segítségre és támogatásra. A szerénység képessé teszi ezeket a személyeket, hogy hálásan elfogadják a segítséget, felismerve, hogy Jehova a hívőtársaikat is „erősítő segítséggé” teheti (Kolosszé 4:11).

18–19. a) Mi mutatja, hogy Jézus ésszerűen és kedvesen bánt a tanítványaival? b) Milyen jó okunk van arra, hogy kedvesen és ésszerűen bánjunk egymással, és hogyan tehetjük ezt meg?

¹⁸ A Jakab 3:17 szerint „a felülről való bölcsesség . . . ésszerű”. Jézus ésszerűen és kedvesen bánt a tanítványaival. A jót kereste bennük, noha jól ismerte a hibáikat (János 1:47). Tudta, hogy a letartóztatása éjszakáján elhagyják majd, mégsem vonta kétségbe a lojalitásukat (Máté 26:31–35; Lukács 22:28–30). Péter még azt is letagadta háromszor, hogy ismeri Jézust, aki ennek ellenére könyörgött érte, és kifejezte a hűségébe vetett bizalmát (Lukács 22:31–34). Földi életének utolsó éjszakáján Jézus az Atyjához intézett imájában nem a tanítványai hibáira összpontosított, hanem elismerően beszélt az addigi tetteikről, ezt mondva: „megtartották a szavadat” (János 17:6). A tökéletlenségük ellenére megbízta őket a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkával (Máté 28:19, 20). Kétségtelen, hogy Jézus beléjük vetett bizalma és hite megerősítette őket, hogy elvégezzék azt a munkát, amelyre parancsot adott nekik.

¹⁹ Jézus követőinek jó okuk van arra, hogy utánozzák a példáját ebben a tekintetben. Ha Isten tökéletes Fia türelmesen bánt a tökéletlen tanítványaival, nekünk bűnös embereknek mennyivel inkább ésszerűen kell bánnunk egymással! (Filippi 4:5). Ahelyett, hogy hittársaink hiányosságaira összpontosítanánk, helyesen tesszük, ha a jót keressük bennük. Bölcsességre vall, ha nem felejtjük el, hogy Jehova vonzza őket (János 6:44). Ez azt mutatja, hogy biztosan lát bennük valami jót. Kövessük a példáját! Az ilyen hozzáállás nemcsak  azt segíti elő, hogy ’elnézzük a hibákat’, hanem azt is, hogy keressük azokat a dolgokat, amelyekért megdicsérhetünk másokat (Példabeszédek 19:11, Katolikus fordítás). Ha kifejezzük a bizalmunkat keresztény testvéreink iránt, azzal buzdítjuk őket, hogy a lehető legjobbat nyújtsák Jehova szolgálatában, és örömet is találjanak benne (1Tesszalonika 5:11).

20. Mit tegyünk a bölcsesség kincstárával, mely az evangéliumi beszámolókban található, és miért?

²⁰ A Jézus életéről és szolgálatáról szóló evangéliumi beszámolók a bölcsesség igazi kincstárának bizonyulnak. Mit tegyünk ezzel a felbecsülhetetlen értékű ajándékkal? Jézus a hegyi beszéd végén arra buzdította a hallgatóit, hogy ne csak hallgassák bölcs szavait, hanem tegyék is mindazt, amit mond, azaz alkalmazzák a hallottakat (Máté 7:24–27). Ha a gondolatainkat, az indítékainkat és a cselekedeteinket Jézus bölcs szavaihoz és tetteihez igazítjuk, az segít, hogy már most megtaláljuk a lehető legjobb életutat, és az örökké tartó élethez vezető úton maradjunk (Máté 7:13, 14). Nem is választhatnánk ennél jobb és bölcsebb életutat!