1–2. Miért elégedett egy szerető apa, ha látja, hogy a fia engedelmeskedik neki, és hogyan tükrözik az érzései Jehova érzéseit?

AZ ÉDESAPA kinéz az ablakon és figyeli, amint a kisfia játszik a barátaival az udvaron. A fiúk kirúgják a labdát az utcára, és a kisfiú sóvárogva néz utána. Az egyik barátja biztatja, hogy fusson ki érte, ám ő nemet int a fejével, és azt mondja: „Nem szabad.” Erre az apa elégedetten elmosolyodik.

² Miért olyan elégedett? Azért, mert arra nevelte a fiát, hogy egyedül ne menjen ki az utcára. Amikor a fiú szót fogad – még akkor is, ha nem tudja, hogy az édesapja figyeli –, az apa látja, hogy engedelmességet tanul a fia, aki így nagyobb biztonságban van. Az apa ugyanúgy érez, mint égi Atyánk, Jehova. Isten tisztában van azzal, hogy ha szeretnénk hűségesek maradni és megérni azt a csodálatos jövőt, melyet nekünk tartogat, akkor meg kell tanulnunk bízni benne és engedelmeskedni neki (Példabeszédek 3:5, 6). Ezért elküldte hozzánk a legjobb tanítót.

3–4. Milyen értelemben mondható Jézusról, hogy „engedelmességet tanult”, és hogy „tökéletessé tétetett”? Szemléltesd!

³ Meglepő, amit a Biblia Jézusról közöl: „Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett; s miután tökéletessé tétetett, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki” (Héberek 5:8, 9). Az elsőszülött Fiú számtalan korszakon át élt az égben, és látta, hogy Sátán és társai, a lázadó angyalok engedetlenek, de ő soha nem csatlakozott hozzájuk. Az ihletett prófécia szavai rá vonatkoznak: „én . . . nem lázongtam” (Ézsaiás 50:5). Akkor hát milyen értelemben mondható erről a tökéletesen engedelmes Fiúról, hogy „engedelmességet tanult”? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen tökéletes teremtmény „tökéletessé tétetett”?

⁴ Nézzünk egy szemléltetést. Egy katonának van egy vasból készült, tökéletesen megformált és szépen díszített kardja, melyet  még sosem próbált ki csatában. Ezt elcseréli egy olyan kardra, mely erősebb fémből, keményacélból készült, és amely már jó szolgálatot tett a csatában. Bölcs döntés volt ez a csere? Ehhez hasonlóan, mielőtt Jézus a földre jött, tökéletesen engedelmes volt. Földi élete után azonban az engedelmessége teljesen más minőségben mutatkozott meg. Most már jelképesen szólva kipróbált, megkeményített volt olyan próbák révén, melyeket Jézus soha nem tapasztalhatott volna az égben.

5. Miért volt létfontosságú Jézus engedelmessége, és mit vizsgálunk meg ebben a fejezetben?

⁵ Az engedelmesség létfontosságú volt Jézus földi megbízatásában. „Az utolsó Ádám”, Jézus a földre jött, hogy megtegye, amit ősapánk elmulasztott: engedelmeskedjen Jehova Istennek, még próba alatt is (1Korintusz 15:45). Engedelmessége mégsem volt gépies. Egész elmével, szívvel és lélekkel engedelmeskedett, és mindezt örömmel tette. Atyja akaratának cselekvése fontosabb volt neki, mint az evés (János 4:34). Mi segít, hogy utánozzuk Jézus engedelmességét? Először is vizsgáljuk meg az indítékait. Ha az övéhez hasonló indítékokat fejlesztünk ki, az segít, hogy ellenálljunk a kísértésnek, és hogy cselekedjük Isten akaratát. Majd áttekintjük, hogy milyen jutalommal jár a krisztusi engedelmesség.

6–7. Többek között mi indította Jézust az engedelmességre?

⁶ Jézus engedelmessége szívből fakadt. Amint azt már láttuk a 3. fejezetben, Krisztus alázatos szívű volt. A gőgös büszkeség arra indítja az embereket, hogy megvessék az engedelmességet, míg az alázat segít, hogy készségesen engedelmeskedjünk Jehovának (2Mózes 5:1, 2; 1Péter 5:5, 6). Jézus engedelmességét az is befolyásolta, hogy mit szeretett, és mit gyűlölt.

⁷ Mindenekelőtt Jézus szerette égi Atyját, Jehovát. Erről a szeretetről még lesz szó bővebben a 13. fejezetben. Ez a szeretet indította Jézust az istenfélelemre. Olyan erős volt a szeretete és olyan mélységes a tisztelete Jehova iránt, hogy félt attól, hogy magára  vonja Atyja nemtetszését. Az istenfélelem volt az egyik oka annak, hogy Jézus imái kedvező meghallgatásra találtak (Héberek 5:7). Jézus Messiás-Királyként való uralkodásának is a Jehova iránti félelem az egyik kiemelkedő ismertetőjele (Ézsaiás 11:3).

8–9. A prófécia szerint, mit érzett Jézus az igazságossággal és a gonoszsággal kapcsolatban, és hogyan mutatta ki az érzéseit?

⁸ A Jehova iránti szeretet azt is magában foglalja, hogy gyűlöljük, amit Jehova gyűlöl. Figyeld meg például ezt a Messiás-Királyról szóló próféciát: „Szereted az igazságosságot, és gyűlölöd a gonoszságot. Ezért kent fel Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább” (Zsoltárok 45:7). Jézus ’társai’ azok a királyok, akik szintén Dávid király leszármazási vonalán jöttek el. Jézusnak mindegyiküknél több oka van a felkenetése miatti ujjongásra vagy leírhatatlan örömre. Miért? Jutalma jóval nagyszerűbb, mint az övék, királysága pedig sokkalta áldásosabb.  Az igazságosság iránti szeretete és a gonoszság iránti gyűlölete arra sarkallta, hogy mindenben engedelmeskedjen Istennek, és ezért jutalmat kapott.

⁹ Hogyan mutatta ki Jézus az igazságossággal és a gonoszsággal kapcsolatos érzéseit? Például mit váltott ki belőle az, hogy a követői engedelmeskedtek a prédikálómunkára vonatkozó utasításának, és ennek nyomán áldásban részesültek? Nagy öröm töltötte el (Lukács 10:1, 17, 21). És hogyan érzett akkor, amikor Jeruzsálem lakói újra és újra engedetlenek voltak, elutasítva az arra irányuló szeretetteljes erőfeszítéseit, hogy segítsen nekik? Sírt a város lázadó magatartása miatt (Lukács 19:41, 42). Jézusból mély érzéseket váltott ki mind a jó, mind a rossz magatartás.

10. Hogyan érezzünk az igazságos cselekedetekkel és a helytelen tettekkel kapcsolatban, és mi segít, hogy így érezzünk?

¹⁰ A Jézus érzésein való elmélkedés segít megvizsgálnunk, hogy minket mi indít arra, hogy engedelmeskedjünk Jehovának. A tökéletlenségünk ellenére képesek vagyunk őszintén szeretni a jó cselekedeteket, és szívből gyűlölni a helytelen magatartást. Imádkoznunk kell Jehovához, kérve a segítségét, hogy mi is hozzá és a Fiához hasonlóan érezzünk (Zsoltárok 51:10). Ugyanakkor kerülnünk kell minden hatást, amely gyengíti az ilyen érzéseinket. Gondosan kell megválasztanunk, hogy miként kapcsolódunk ki, és hogy kikkel vagyunk együtt (Példabeszédek 13:20; Filippi 4:8). Ha olyanok az indítékaink, mint Krisztusnak, akkor az engedelmességünk nem pusztán formalitás lesz. Azt fogjuk tenni, ami helyes, mert szeretjük azt tenni. Nem a lelepleződéstől való félelem miatt fogjuk kerülni a helytelen cselekedeteket, hanem mert gyűlöljük az ilyen magatartást.

11–12. a) Mi történt Jézussal a szolgálata kezdetén? b) Hogyan kísértette meg Jézust először Sátán, és milyen ravasz taktikához folyamodott?

¹¹ Jézus már a szolgálata kezdetén próbára lett téve azt illetően, hogy gyűlöli-e a bűnt. Miután megkeresztelkedett, negyven  nap és negyven éjjel volt a pusztában étlen. Ez után eljött Sátán, hogy megkísértse. Figyeld meg, milyen ravasz volt az Ördög (Máté 4:1–11).

¹² Sátán először is ezt mondta: „Ha Isten fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré” (Máté 4:3). Mit érzett Jézus a hosszú böjt után? A Biblia egyszerűen csak azt írja, hogy „megéhezett” (Máté 4:2). Sátán tehát kihasználta a természetes éhségérzetet; nem kétséges, hogy szándékosan várt addig, amíg Jézus legyengült fizikailag. Figyeld meg Sátán gúnyos megjegyzését is: „Ha Isten fia vagy”. Sátán tisztában volt azzal, hogy Jézus „az egész teremtés elsőszülötte” (Kolosszé 1:15). Jézus nem engedte, hogy Sátán engedetlenségre vegye rá, hiszen tudta, hogy nem egyezik Isten akaratával az, ha a hatalmát önző célokra használja. És nem is tett így. Ezzel azt mutatta, hogy alázatosan bízik abban, hogy Jehova gondoskodik élelemről és vezetésről (Máté 4:4).

13–15. a) Mivel kísértette meg Sátán másodszor és harmadszor Jézust, és hogyan reagált Jézus? b) Honnan tudjuk, hogy Jézus ébersége soha nem lankadhatott Sátánnal szemben?

¹³ Hogy másodszor is megkísértse, Sátán egy magas helyre vitte Jézust, a templom párkányára. Rafináltan kiforgatva Isten Szavát, egy látványos mutatványra próbálta rávenni Jézust. Azt akarta, hogy Jézus vesse le magát a magasból, hogy az angyaloknak kelljen őt megmenteniük. Ha a templomnál összegyűlt sokaság látta volna ezt a csodát, vajon ezek után meg merte volna kérdőjelezni bárki is, hogy Jézus a megígért Messiás? És ha e mutatvány láttán a sokaság elfogadta volna, hogy ő a Messiás, vajon Jézus nem kerülhetett volna el sok nehézséget és bajt? Talán. De Jézus tudta, hogy az Jehova akarata, hogy a Messiás alázatosan teljesítse a feladatát, és ne látványos mutatványokkal vegye rá az embereket arra, hogy higgyenek benne (Ézsaiás 42:1, 2). Jézus újra visszautasította, hogy engedetlen legyen Jehovával szemben. A hírnév nem csábította.

 ¹⁴ De mi a helyzet a hatalomvággyal? A harmadik próbálkozásakor Sátán felajánlotta Jézusnak a világ összes királyságát, amennyiben Jézus egyetlenegyszer imádatot mutat be neki. Vajon Jézus komolyan fontolóra vette Sátán ajánlatát? „Eredj el, Sátán!”– mondta. Majd hozzátette: „Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot«” (Máté 4:10). Soha semmi nem veheti rá Jézust arra, hogy más istent imádjon. Egyetlen ajánlat sem csábíthatja engedetlenségre, mely hatalmat vagy tekintélyt kínál ebben a világban.

¹⁵ Vajon Sátán feladta? Lukács evangéliuma szerint Jézus parancsára az Ördög „eltávozott tőle”, de csak „egy másik alkalmas időig” (Lukács 4:13). Valójában Sátán mindvégig talált alkalmat arra, hogy próbára tegye és megkísértse Jézust. A Biblia azt írja, hogy Jézus „minden tekintetben próbára lett téve” (Héberek 4:15). Soha nem lankadhatott az ébersége, és a miénk sem lankadhat.

16. Hogyan kísérti meg Sátán napjainkban Isten szolgáit, és hogyan állhatunk neki ellen?

¹⁶ Sátán napjainkban is kísérti Isten szolgáit. Sajnálatos módon a tökéletlenségünk gyakran könnyű prédává tesz minket. Sátán ravaszul kihasználja az önzésre, a büszkeségre és a hatalomvágyra irányuló öröklött hajlamainkat. Ezeket akár egyszerre is kihasználhatja az anyagiak vonzereje által. Létfontosságú, hogy időről időre megálljunk egy pillanatra és őszinte önvizsgálatot tartsunk. Jó, ha elmélkedünk az 1János 2:15–17 szavain. Közben pedig feltehetjük magunknak a kérdést: „Meggyengítették-e valamelyest égi Atyánk iránti szeretetünket a világra jellemző testi kívánságok, az anyagi javak utáni sóvárgás, és az arra irányuló vágy, hogy lenyűgözzünk másokat?” Ne felejtsük el, hogy ez a világ a pusztulás felé tart, akárcsak az uralkodója, Sátán. Utasítsuk hát el, hogy ravaszul bűnre csábítson! Ösztönözzön bennünket Urunk példája, hiszen „ő nem követett el bűnt” (1Péter 2:22).

17. Hogyan érzett Jézus az Atyjának való engedelmességgel kapcsolatban, és hogyan érvelhetnek néhányan?

¹⁷ Az engedelmesség jóval többet foglal magában annál, hogy valaki kerüli a bűnt; Krisztus tevékenyen végrehajtotta Atyja minden parancsát. Ezt jelentette ki: „mindig azt teszem, ami kedvére van” (János 8:29). Ez az engedelmesség nagy örömet szerzett Jézusnak. Persze egyesek úgy érvelhetnek, hogy neki sokkal könnyebb volt engedelmeskednie. Talán azt gondolják, hogy Jézus egyedül Jehovának tartozott engedelmességgel, aki tökéletes, míg mi gyakran hatalommal bíró, tökéletlen embereknek tartozunk számadással. Az igazság viszont az, hogy Jézus engedelmeskedett hatalommal bíró, tökéletlen embereknek is.

18. Hogyan mutatott példát Jézus az engedelmesség terén fiatalként?

¹⁸ Jézus mialatt felnőtt, tökéletlen szülei, József és Mária hatalma alatt állt. A legtöbb gyermekhez képest ő valószínűleg könnyebben észrevette szülei hibáit. Vajon fellázadt, túllépte az Istentől kapott szerepkörét, és megmondta nekik, hogy miként kell igazgatni egy családot? Figyeld meg, hogy a Lukács 2:51 azt írja a tizenkét éves Jézusról, hogy „továbbra is alárendelte magát nekik”. Kiváló példát mutatott az engedelmesség terén a keresztény fiataloknak, akik igyekeznek engedelmeskedni és kellő tiszteletet adni a szüleiknek (Efézus 6:1, 2).

19–20. a) Milyen rendkívüli nehézségekkel került szembe Jézus a tökéletlen embereknek való engedelmességet illetően? b) Miért engedelmeskedjenek ma az igaz keresztények azoknak, akik vállalják köztük a vezetést?

¹⁹ A tökéletlen embereknek való engedelmességet illetően, Jézus olyan nehéz helyzetekkel került szembe, amilyenekkel az igaz keresztényeknek ma egyáltalán nem kell szembenézniük. Vegyük figyelembe azt a rendkívüli időszakot, amelyben élt. Jehova hosszú időn át elismerte a zsidó vallási rendszert, a hozzá tartozó jeruzsálemi templommal és papsággal együtt, de most arra készült, hogy elveti, és felcseréli a keresztény gyülekezeti elrendezéssel (Máté 23:33–38). Mindeközben számos vallási  vezető olyan hazugságokat tanított, melyek a görög filozófiából származtak. A templomban annyira elterjedt a korrupció, hogy Jézus ’rablók barlangjának’ nevezte (Márk 11:17). Vajon Jézus elkerülte a templomot és a zsinagógákat? Nem! Jehova még mindig felhasználta ezeket. Amíg Isten nem lépett közbe, és nem változtatott az elrendezésen, Jézus engedelmesen részt vett a templomi ünnepeken és eljárt a zsinagógába (Lukács 4:16; János 5:1).

²⁰ Ha Jézus engedelmes volt az akkori körülmények között, az igaz keresztényeknek ma mennyivel inkább kell engedelmeskedniük! Elvégre teljesen más időket élünk: az igaz imádat helyreállításának régóta megjövendölt időszakát. Isten arról biztosít minket, hogy soha nem engedi meg, hogy helyreállított népét Sátán megrontsa (Ézsaiás 2:1, 2; 54:17). Természetesen bűnt és tökéletlenséget a keresztény gyülekezeten belül is tapasztalunk. De vajon mások hibáit kifogásnak használjuk arra, hogy ne engedelmeskedjünk Jehovának? Például nem járunk el a keresztény összejövetelekre vagy kritizáljuk a véneket? Soha ne tegyünk így! Inkább szívből támogatjuk azokat, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben. Engedelmesen részt veszünk a keresztény  összejöveteleken és kongresszusokon, és alkalmazzuk az ott kapott szentírási tanácsokat (Héberek 10:24, 25; 13:17).

21. Mit tett Jézus, amikor nyomást gyakoroltak rá, hogy legyen engedetlen Istennel szemben, és ezzel milyen példát állított elénk?

²¹ Jézus soha nem engedte az embereknek – még a jó szándékú barátainak sem –, hogy megakadályozzák abban, hogy engedelmeskedjen Jehovának. Péter apostol például arról próbálta meggyőzni Urát, hogy annak nem szükséges szenvednie és meghalnia. Jézus határozottan elutasította Péternek azt a jóhiszemű, ám meggondolatlan tanácsát, hogy kedvezzen magának (Máté 16:21–23). Napjainkban Jézus követői gyakran kerülnek szembe olyan jó szándékú rokonokkal, akik talán megpróbálják eltántorítani őket attól, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényeinek és alapelveinek. Jézus első századi követőihez hasonlóan kitartunk amellett az álláspontunk mellett, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29).

22. Milyen kérdésre adott választ Jézus, és hogyan?

²² Jézus a halálakor az engedelmesség legnehezebb próbája elé került. Ezen a végzetes napon „engedelmességet tanult” a legteljesebb értelemben; az Atyja akaratát cselekedte, nem a sajátját (Lukács 22:42). Eközben bebizonyította, hogy tökéletesen feddhetetlen (1Timóteusz 3:16). Választ adott erre a sokáig megválaszolatlan kérdésre: Képes a tökéletes ember engedelmeskedni Jehovának még próba alatt is? Ádám nem volt képes, és Éva sem. Majd eljött Jézus, aki az életével és a halálával választ adott erre a kérdésre. Jehova valamennyi teremtménye közül a legkiemelkedőbb adta a lehető legmeggyőzőbb választ. Még akkor is engedelmeskedett, amikor ez nagy árat követelt tőle.

23–25. a) Hogyan kapcsolódik az engedelmesség a feddhetetlenséghez? Szemléltesd! b) Mivel foglalkozik a következő fejezet?

²³ A feddhetetlenség, azaz a Jehova iránti teljes szívű odaadás az engedelmességben nyilvánul meg. Azáltal, hogy Jézus engedelmeskedett,  megőrizte a feddhetetlenségét, és az egész emberiség javát szolgálta (Róma 5:19). Jehova gazdagon megjutalmazta Jézust. Ha engedelmeskedünk Urunknak, Krisztusnak, akkor Jehova minket is megjutalmaz. ’Örök megmentést’ jelent a Krisztusnak való engedelmesség (Héberek 5:9).

²⁴ Ezenkívül a feddhetetlenség már önmagában is jutalom. A Példabeszédek 10:9 szerint „aki feddhetetlenségben jár, biztonságban jár”. Ha a feddhetetlenséget egy jó minőségű téglákból épített, nagy házhoz hasonlítjuk, akkor az engedelmesség minden egyes megnyilvánulása olyan, mint egy-egy tégla. Egyetlen tégla ugyan jelentéktelennek tűnhet, de mindegyiknek megvan a maga helye és értéke. Amikor pedig sok téglát illesztünk egymáshoz, abból valami sokkal értékesebb épül fel. Ha napról napra és évről évre egymáshoz adódnak az engedelmes tetteink, egyik a másikhoz, felépül a feddhetetlenségünk gyönyörű épülete.

²⁵ A hosszú, engedelmes életút eszünkbe juttat egy másik tulajdonságot, a kitartást. A következő fejezet azzal foglalkozik, hogy miként mutatott példát ebben Jézus.