1–2. Mi a legmegtisztelőbb meghívás, amit ember kaphat, és milyen kérdést tehetünk fel önmagunknak?

MELYIK volt a legemlékezetesebb meghívás, amit valaha kaptál? Eszedbe juthat az, amikor meghívtak, hogy vegyél részt egy különleges eseményen, például két, számodra nagyon kedves személy menyegzőjén. Vagy talán arra a napra gondolsz, amikor felkínáltak neked egy fontos állást. Biztosan izgatott voltál, mi több, megtisztelőnek érezted az ilyen meghívásokat. Az igazság azonban az, hogy egy sokkal nagyszerűbb meghívást kaptál, ahogy mindegyikünk. Hogy miként válaszolunk rá, az nagy hatással lesz az életünkre. Ez a legfontosabb döntésünk.

² Mi is ez a meghívás? Ez a mindenható Isten egyszülött Fiától, Jézus Krisztustól származik. Szavait a Bibliában, a Márk 10:21-ben olvashatjuk: „jöjj, légy a követőm!” A meghívása valójában mindannyiunknak szól, ezért kérdezzük meg magunktól: „Én hogyan válaszolok?” A válasz nyilvánvalónak tűnhet, hiszen ki utasítana vissza egy ilyen rendkívüli meghívást. Meglepő, de a legtöbb ember visszautasítja. Miért?

3–4. a) Mi az, ami irigylésre méltó lehet azzal a férfival kapcsolatban, aki odafutott Jézushoz, hogy az örök élet felől kérdezze? b) Milyen jó tulajdonságokat fedezhetett fel Jézus a gazdag, ifjú elöljáróban?

³ Vegyük például azt a férfit, aki személyesen Jézustól kapta a meghívást mintegy 2000 évvel ezelőtt. Ez a férfi nagy tiszteletnek örvendett. Legalább három olyan dolog jellemezte, amit az emberek általában kívánatosnak, mi több,  irigylésre méltónak tartanak: hatalom, fiatalság, gazdagság. A bibliai feljegyzés szerint „elöljáró” volt, „ifjú” és „nagyon gazdag” (Máté 19:20; Lukács 18:18, 23). Azonban volt valami, ami ezeknél is fontosabb vele kapcsolatban. Ez az ifjú hallott a nagy Tanítóról, Jézusról, és tetszett neki az, amit megtudott róla.

⁴ Azokban a napokban a legtöbb elöljáró nem adta meg Jézusnak az őt megillető tiszteletet (János 7:48; 12:42). De ez az elöljáró másként viselkedett. A Biblia ezt írja: „Amikor [Jézus] kifelé tartott, odafutott hozzá egy ember, térdre esett előtte, és ezt kérdezte tőle: »Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet örököljek?«” (Márk 10:17). Figyeld meg, hogy ez a férfi alig várta, hogy beszélhessen Jézussal. Mindenki szeme láttára odafutott hozzá, ahogy egy szegény, egyszerű ember tette volna. Ráadásul tiszteletteljesen letérdelt Krisztus előtt. Tehát volt benne alázat, és tudatában volt a szellemi szükségletének. Jézus nagyra becsülte az ilyen tulajdonságokat (Máté 5:3; 18:4). Nem csoda, hogy ’rátekintve, szeretetet érzett iránta’ (Márk 10:21). Hogyan válaszolt Jézus az ifjú kérdésére?

5. Hogyan válaszolt Jézus, és honnan tudjuk, hogy az „egyvalami”, ami hiányzott a gazdag ifjúból, nem a szegénységgel kapcsolatos? (Lásd a lábjegyzetet is.)

⁵ Jézus rámutatott, hogy Atyja már közölt ismeretet arról a fontos kérdésről, amely az örök élet elnyerésével kapcsolatos. Utalt az Írásokra, az ifjú pedig elmondta, hogy ő hűségesen engedelmeskedik a mózesi törvénynek. Mindamellett, mivel Jézusnak rendkívüli éleslátása volt, tudta, mi rejlik a felszín alatt (János 2:25). Súlyos szellemi hiányosságot vett észre az elöljárónál, ezért ezt mondta: „Egyvalami hiányzik belőled”. Mi volt ez? Jézus így folytatta: „menj, add el, amid van, add a szegényeknek” (Márk 10:21). Vajon Jézus arra  gondolt, hogy egy fillérje sem lehet annak, aki Istent akarja szolgálni? Egyáltalán nem. * Krisztus valami sokkal fontosabbat tárt fel.

6. Milyen meghívást kapott Jézustól a gazdag, ifjú elöljáró, és mit tárt fel a válasza a szívéről?

⁶ Jézus, hogy rávilágítson a férfi hiányosságára, egy csodálatos lehetőséget kínált neki: „jöjj, légy a követőm!” Képzeld csak el! A legfelségesebb Isten Fia személyesen hívta meg ezt a férfit, hogy legyen a követője. Jézus egy minden képzeletet felülmúló jutalmat is ígért: „kincsed lesz az égben”. Vajon a gazdag, ifjú elöljáró élt a lehetőséggel, elfogadta ezt a nagyszerű meghívást? A beszámolóban azt olvassuk róla, hogy „elszomorodott ezen a beszéden, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt” (Márk 10:21, 22). Jézus meglepő szavai felszínre hozták a férfi szívbéli hiányosságát. Túlságosan kötődött a vagyonához, és bizonyára az azzal járó hatalomhoz és tekintélyhez is. Sajnos sokkal jobban szerette ezeket a dolgokat, mint Krisztust. Az „egyvalami”, ami hiányzott nála, az a Jézus és a Jehova iránti teljes szívű, önfeláldozó szeretet volt. Mivel az ifjú híján volt az ilyen szeretetnek, visszautasította ezt a páratlan meghívást. És téged hogyan érint Jézus meghívása?

7. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus meghívása nekünk is szól?

⁷ Jézus nem csupán ezt a férfit, és nem is csak néhány embert hívott meg, hiszen ezt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni . . . állandóan kövessen engem” (Lukács 9:23).  Figyeld meg, hogy bárki Krisztus követője lehet, aki igazán az „akar” lenni. Isten vonzza az ilyen tiszta szívűeket a Fiához (János 6:44). Nem csak a gazdagok, nem csak a szegények, nem csak bizonyos rasszhoz vagy nemzethez tartozók, és nem is csak azok kapnak lehetőséget, hogy elfogadják Jézus meghívását, akik az ő korában éltek, hanem mindenki. Valójában neked is szólnak Jézus ezen szavai: „jöjj, légy a követőm!” Miért fontos, hogy akard követni Krisztust? És mi mindent foglal ez magában?

8. Milyen szükséglete van minden embernek, és miért?

⁸ El kell ismernünk azt az igazságot, hogy alapvető szükségletünk a jó vezetés. Erre mindenkinek szüksége van, még ha nem is ismeri el. Jehova prófétája, Jeremiás ihletést kapott, hogy jegyezze le ezt az örök igazságot: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23). Az emberek nem képesek irányítani önmagukat, és joguk sincs hozzá. Tény, hogy az emberi történelem javarészt nem más, mint beszámoló a sikertelen vezetésről (Prédikátor 8:9). Jézus napjaiban a vezetők elnyomták, kizsákmányolták és félrevezették a népet. Jézus pontosan jellemezte az egyszerű emberek helyzetét, amikor azt mondta róluk, hogy olyanok, „mint a pásztor nélküli juhok” (Márk 6:34). Ez a mai emberekről is elmondható. A közösségeknek és az egyéneknek egyaránt olyan vezetésre van szükségük, amelyben tudnak bízni, és amelyet tudnak tisztelni. Vajon Jézus ilyen vezetést nyújt? Igen. Vizsgáljunk meg néhány okot, hogy miért.

9. Miben különbözik Jézus minden más vezetőtől?

⁹ Először is, Jézust Jehova Isten választotta. A legtöbb vezetőt a tökéletlen embertársai választják meg, akik gyakran  félre vannak vezetve, és hajlamosak rá, hogy tévesen ítéljenek. Jézus nem ilyen vezető. Már maga a „Krisztus” cím is ezt bizonyítja, miként a „Messiás” is. Mindkettő azt jelenti, hogy ’felkent’. Igen, Jézust nem más, mint a világegyetem szuverén Ura kente fel, azaz ő helyezte szent állásába. Jehova Isten ezt jelentette ki a Fiáról: „Íme, az én szolgám, akit választottam, szeretettem, akit lelkem helyeselt! Szellememet adom majd neki” (Máté 12:18). Senki sem tudja jobban a Teremtőnknél, hogy milyen vezetőre van szükségünk. Jehova bölcsessége végtelen, ezért minden okunk megvan arra, hogy bízzunk a választásában (Példabeszédek 3:5, 6).

10. Miért Jézus a legjobb követendő példa?

¹⁰ Másodszor, Jézus tökéletes és ösztönző példát állított elénk. A legjobb vezetőnek olyan tulajdonságai vannak, melyeket alárendeltjei csodálhatnak és utánozhatnak. Példája által vezet, ösztönözve másokat, hogy jobbá váljanak. Milyen tulajdonságokat értékelnél leginkább egy vezetőben? A bátorságot? A bölcsességet? A könyörületességet? Vagy talán azt, ha valaki a nehézségek ellenére kitartó? Miközben tanulmányozod a Jézus földi életéről szóló feljegyzést, látni fogod, hogy benne megvoltak mindezek a jó tulajdonságok, sőt, még több is. Tökéletesen visszatükrözte égi Atyját, hiánytalanul megvolt benne valamennyi isteni tulajdonság. Minden szempontból tökéletes ember volt, ezért minden tettében, kijelentésében és érzésében találunk valamit, ami követésre méltó. A Biblia azt mondja, hogy ’mintát hagyott nekünk, hogy szorosan kövessük a nyomdokait’ (1Péter 2:21).

11. Hogyan bizonyította Jézus, hogy ő „a jó pásztor”?

¹¹ Harmadszor, Krisztus valóban az volt, akinek mondta magát: „Én vagyok a jó pásztor” (János 10:14). A bibliai időkben ez a szókép nem hangzott idegenül. A pásztorok keményen dolgoztak, hogy gondot viseljenek a rájuk bízott juhokra.  A „jó pásztor” fontosabbnak tartotta a nyája biztonságát és jólétét a sajátjánál. Jézus ősatyja, Dávid például fiatalkorában pásztor volt, és nem egyszer az életét kockáztatta, hogy legyőzze a juhait megtámadó vérszomjas vadállatokat (1Sámuel 17:34–36). Jézus még ennél is többet tett a követőiért. Az életét adta értük (János 10:15). Hány vezető mutat ilyen önfeláldozó szellemet?

12–13. a) Mi mutatja, hogy a pásztor ismeri a juhait, és a juhok a pásztort? b) Miért szeretnéd, hogy a jó Pásztor vezessen?

¹² Jézusról más értelemben is elmondható, hogy ő volt „a jó pásztor”. Ezt mondta: „én ismerem a juhaimat, és a juhaim is ismernek engem” (János 10:14). Gondolkodj el azon a szóképen, amelyet Jézus használt. Egy külső szemlélőnek a nyáj nem más, mint gyapjas teremtmények tömege. A pásztor azonban minden egyes juhot ismer. Tudja, hogy melyik anyajuh szorul hamarosan segítségre az ellésnél, hogy melyik bárányt kell még vinnie a karján, mert túl kicsi és gyenge ahhoz, hogy hosszú utat tegyen meg a saját lábán, és tudja, hogy melyik juh volt beteg vagy sérült a közelmúltban. A juhok is ismerik a pásztorukat. Felismerik a hangját, soha nem tévesztik össze egyetlen más pásztoréval sem. Amikor veszélyt vagy sürgetést éreznek a hangjában, azonnal reagálnak. Bármerre is vezeti őket, követik. A pásztor pedig tudja, hogy merre vezesse őket. Tudja, hogy hol vannak a biztonságos, zöldellő legelők és a friss vizű patakok. Miközben őrködik felettük, a juhok érzik, hogy nincsenek veszélyben (23. zsoltár).

¹³ Ugye te is ilyen vezetőre vágysz? A jó Pásztorról szóló páratlan feljegyzés azt mutatja, hogy ő pont így bánt a követőivel. Azt ígéri neked, hogy a vezetése alatt már most boldog és megelégedést nyújtó életed lehet, melyet egy örökkévalóságon át élvezhetsz (János 10:10, 11; Jelenések 7:16, 17). Ezért tudnunk kell, hogy mit is jelent Krisztus követése.

14–15. Ahhoz, hogy valaki Krisztus követőjévé váljon, miért nem elég pusztán kereszténynek neveznie magát, vagy csupán érzelmileg kötődnie Jézushoz?

¹⁴ Napjainkban emberek százmilliói vélik úgy, hogy elfogadták Krisztus meghívását, hiszen kereszténynek nevezik magukat. Talán a szüleik által választott egyházhoz tartoznak, vagy azt állítják, hogy érzelmileg kötődnek Jézushoz, és hogy elfogadják személyes Megmentőjüknek. Vajon ez Krisztus követőivé teszi őket? Erre gondolt-e Jézus, amikor meghívott minket, hogy legyünk a követői? Nem. Krisztus követése sokkal több ennél.

¹⁵ Gondoljunk a kereszténység világára, azokra a nemzetekre, melyeknek legtöbb tagja kijelenti magáról, hogy Krisztus követője. Vajon a kereszténység alkalmazza Jézus Krisztus tanításait? Vagy inkább gyűlöletet, elnyomást, bűnözést és igazságtalanságot látunk ezekben az országokban, akárcsak a világ többi részén? A nagyra becsült hindu vezető, Mohandász Gandhi kijelentette: „Nem tudok olyan személyről, aki többet tett volna az emberiségért, mint Jézus. És a kereszténységgel nincs is semmi gond.” Majd így folytatta: „A baj veletek van, keresztények. A felét sem alkalmazzátok annak, amit ti magatok tanítotok.”

16–17. Gyakran mi hiányzik az állítólagos keresztényekből, és mi különbözteti meg tőlük Krisztus valódi követőit?

¹⁶ Jézus azt mondta, hogy az igaz követőit elsősorban nem a szavaikról lehet felismerni, és nem is arról, hogy hogyan nevezik magukat, hanem a tetteikről. Például ezt mondta: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:21). Sokan, akik Jézust Uruknak vallják, nem teszik az Atyja akaratát. Miért nem? Emlékezz csak a gazdag, ifjú elöljáróra. Gyakran „egyvalami hiányzik”  az állítólagos keresztényekből: a teljes lelkű szeretet Jézus iránt, és az iránt, aki elküldte őt.

¹⁷ Hogyan lehetséges ez? Sok millió, önmagát kereszténynek valló ember is azt állítja, hogy szereti Krisztust, nemde? De igen, így van. Ám a Jézus és a Jehova iránti szeretet sokkal többet foglal magában a szavaknál. Jézus ezt mondta: „Ha valaki szeret engem, megtartja a szavamat” (János 14:23). Majd ismét úgy beszélt, mint egy pásztor: „Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (János 10:27). Kétségtelen, hogy a szavaink vagy az érzéseink önmagukban nem bizonyítják, hogy szeretjük Krisztust, ezt főként a tetteinkkel tudjuk kimutatni.

18–19. a) Hogyan lesz hatással ránk a Jézusról szerzett ismeret? b) Mi e könyv célja, és hogyan lesz hasznára azoknak, akik már régóta Krisztus követőinek tekintik magukat?

¹⁸ Tetteink azonban nem a semmiből fakadnak, hanem a legbensőbb énünkből, melyet formálnunk kell. Jézus kijelentette: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ha pontos ismeretet szerzünk Jézusról, és elmélkedünk a tanultakon, az hatással lesz a szívünkre. Egyre jobban megszeretjük őt, és egy mindennél erősebb vágy fejlődik ki bennünk, hogy mindennap kövessük.

¹⁹ Ebben rejlik e könyv lényege. Nem az a célja, hogy teljes összegzést adjon Jézus életéről és szolgálatáról, hanem hogy segítsen világosabban látnunk, hogyan követhetjük őt. * Azért készült, hogy segítségével belenézzünk a Biblia tükrébe, valamint hogy egyénenként megvizsgáljuk, valóban követjük-e Jézust (Jakab 1:23–25). Talán már régóta olyan juhnak tekinted magad, akit a jó Pásztor vezet. De biztosan  egyetértesz azzal, hogy mindig tudunk fejlődni. A Biblia így ösztönöz: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” (2Korintusz 13:5). Minden erőfeszítést megér, hogy meggyőződjünk arról, hogy követjük-e szerető, jó Pásztorunk, Jézus vezetését, akit maga Jehova nevezett ki erre a feladatra.

20. Mit fogunk megvizsgálni a következő fejezetben?

²⁰ Bárcsak segítene neked ez a könyv, hogy elmélyítsd a Jézus és a Jehova iránti szeretetedet! Ha ez a szeretet vezet, akkor tapasztalod majd az ebben a régi világban elérhető legnagyobb mértékű békét és megelégedést. Ezenkívül örökké élsz majd és dicséred Jehovát, amiért gondoskodott a jó Pásztorról. Természetesen a Krisztussal kapcsolatos tanulmányozást megfelelő alapokra kell helyeznünk. Ezért helyénvaló, hogy a 2. fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy Jézus milyen szerepet tölt be Jehova egyetemes szándékában.