1–4. a) Mi mutatja, hogy Jézus ügyesen tanít egy szamáriai asszonyt, és milyen eredménnyel teszi ezt? b) Hogyan reagálnak az apostolai?

JÉZUS és az apostolai már órák óta gyalogolnak észak felé, Júdeából Galileába tartanak. A legrövidebb úton mennek, amely Szamárián át vezet, és körülbelül háromnapi járóföld. A nap már majdnem delel, amikor egy Sikár nevű kisvárosba érnek, ahol megállnak pihenni.

² Miközben az apostolai elmennek élelmet vásárolni, Jézus megpihen egy kútnál a városon kívül. Egy asszony közeledik, hogy vizet húzzon. Jézus ’fáradt az utazástól’, így figyelmen kívül hagyhatná őt (János 4:6). Nem lenne meglepő, ha becsukná a szemét, és hagyná, hogy ez a szamáriai asszony úgy menjen el, hogy ő tudomást sem vesz róla. Ahogy azt már láttuk e könyv 4. fejezetében, az asszony valószínűleg arra számít, hogy minden zsidó megveti őt. Jézus azonban szóba elegyedik vele.

³ Egy olyan szemléltetéssel kezdi, amely az asszony mindennapjaihoz kötődik, éppen ahhoz, amit most tesz. Azért jött, hogy vizet húzzon, Jézus pedig életadó vízről beszél, amely oltja az asszony szellemi szomját. Az asszony többször is olyan témát vet fel, amely könnyen vitához vezethetne. * Jézus tapintatosan elkerüli ezeket a témákat, és megfelelő mederben tartja a beszélgetést. Szellemi dolgokra összpontosít: a tiszta imádatra és Jehova Istenre. Szavai nagy hatást érnek el, hiszen az asszony beszámol a beszélgetésről a város lakóinak, és ők is szeretnék hallani Jézust (János 4:3–42).

 ⁴ Mit éreznek az apostolok Jézus figyelemre méltó tanúskodásával kapcsolatban, amikor visszaérnek? Semmi jele, hogy lelkesednének. Már az is meglepi őket, hogy Jézus egyáltalán beszél ezzel az asszonnyal, akihez ők nyilvánvalóan egy szót sem szólnak. Miután az asszony elmegy, unszolják Jézust, hogy egye meg az ételt, amit hoztak. Ő azonban ezt mondja nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” Az apostolok összezavarodnak, mivel a kijelentését először szó szerint veszik. Ezután Jézus megmagyarázza nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” (János 4:32, 34). Ezzel megtanítja nekik, hogy élete fő tevékenysége fontosabb számára az evésnél. Azt szeretné, ha ők is ugyanúgy éreznének ezzel a munkával kapcsolatban. Mi ez a munka?

5. Mi volt Jézus legfontosabb tevékenysége, és mit fogunk megvizsgálni ebben a fejezetben?

⁵ Jézus egyszer ezt mondta: „hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:43). Igen, Jézus azért küldetett el, hogy prédikálja és tanítsa az Isten Királyságáról szóló jó hírt. * A követői ma ugyanezt a munkát végzik. Ezért létfontosságú, hogy megvizsgáljuk, miért prédikált Jézus, mit prédikált, és hogyan viszonyult a megbízatásához.

6–7. Mit szeretett volna Jézus, mit érezzen „minden nyilvános tanító” a jó hír megosztásával kapcsolatban? Szemléltesd!

⁶ Vizsgáljuk meg, mit érzett Jézus az általa tanított igazságokkal kapcsolatban, majd pedig azt, hogy miként viszonyult  az emberekhez, akiket tanított. Egy élénk szemléltetéssel mutatott rá, mit érzett azzal kapcsolatban, hogy megossza másokkal azokat az igazságokat, melyeket Jehova tanított neki. Ezt mondta: „minden nyilvános tanító, aki tanításban részesült az egek királyságáról, hasonló egy emberhez, egy házigazdához, aki újat és régit hoz elő kincsestárából” (Máté 13:52). Miért hoz elő a szemléltetésben szereplő házigazda egyet s mást a kincsestárából?

⁷ A házigazda nem egyszerűen kérkedik a javaival, ahogy annak idején az ókori Ezékiás király tette, méghozzá fájdalmas következményekkel (2Királyok 20:13–20). Mi indítja a házigazdát? Nézzünk egy szemléltetést: Meglátogatod az egyik kedvenc tanárodat az otthonában. A tanárod kinyitja az íróasztala fiókját, és elővesz két levelet; az egyik már megsárgult, a másik viszont újabb. Mindkettőt az édesapjától kapta; az egyiket évtizedekkel korábban, amikor még kisfiú volt, a másikat az utóbbi időben. Ragyogó szemmel mondja el neked, hogy milyen nagy becsben tartja ezeket a leveleket, hogy mennyire megváltoztatták az életét a bennük található tanácsok, és hogy neked is a javadra válhatnak. Nyilvánvaló, hogy a tanár kincsként őrzi őket, és nagyon kedvesek a szívének (Lukács 6:45). Megosztja veled a levelek tartalmát, de nem azért, hogy kérkedjen velük, vagy hogy haszonra tegyen szert valamilyen módon, hanem azért, hogy a te javadat szolgálja, és hogy megértesse veled, mennyire értékesek.

8. Miért van jó okunk arra, hogy kincsként tekintsünk azokra az igazságokra, melyeket Isten Szavából tanulunk?

⁸ Jézus, a nagy Tanító hasonló indítékból osztotta meg másokkal Isten igazságait, melyeket felbecsülhetetlen kincseknek tartott. Szerette ezeket, és alig várta, hogy megoszthassa másokkal. Azt szerette volna, ha az összes követője, „minden nyilvános tanító” így érez. Mi így érzünk? Alapos okunk van arra, hogy szeressünk minden igazságot, melyet Isten  Szavából tanulunk. Kincsként tekintünk az igazság gyöngyszemeire, legyenek azok akár régóta becsben tartott hitnézetek, akár újabb tanításbeli finomítások. Ha őszinte lelkesedéssel beszélünk, és megőrizzük a szeretetünket az iránt, amit Jehova tanított nekünk, akkor kimutatjuk ezt a szeretetet, miként Jézus is.

9. a) Mit érzett Jézus azok iránt, akiket tanított? b) Hogyan utánozhatjuk azt, ahogyan Jézus viszonyult az emberekhez?

⁹ Jézus szerette az embereket is, akiket tanított. Ezt majd alaposabban megvizsgáljuk a 3. részben. A prófécia szerint a Messiás „megszánja az alacsony sorút és a szegényt” (Zsoltárok 72:13). Jézus valóban törődött az emberekkel. Figyelembe vette a gondolataikat és a szemléletmódjukat, amely tettekre indította őket; foglalkozott azokkal a terhekkel, amelyek nyomasztották őket, és azokkal az akadályokkal, amelyek gátolták őket az igazság megértésében (Máté 11:28; 16:13; 23:13, 15). Emlékezz például a szamáriai asszonyra. Kétségtelenül nagy hatással volt rá, hogy Jézus érdeklődött iránta. Jézus tisztában volt az asszony helyzetével, akit ez arra indított, hogy prófétának ismerje el őt, és másoknak is beszéljen róla (János 4:16–19, 39). Igaz, Jézus követői nem képesek azoknak az embereknek a szívébe látni, akiknek prédikálnak. De Jézushoz hasonlóan tudunk érdeklődést mutatni; ki tudjuk fejezni a törődésünket irántuk; tudjuk aszerint formálni a mondanivalónkat, hogy mi érdekli az egyes személyeket, illetve hogy milyen nehézségeik és szükségleteik vannak.

10–11. a) Mit prédikált Jézus? b) Miért vált szükségessé Isten Királyságának létrehozása?

¹⁰ Mit prédikált Jézus? Ha a választ abban keresnéd, hogy mit tanít sok olyan egyház, amely azt állítja magáról, hogy Jézust képviseli, talán arra a következtetésre jutnál, hogy valamiféle társadalmi evangéliumot hirdetett. Vagy talán azt  gondolnád, hogy politikai reformot támogatott, vagy hogy azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek a saját megmentése a legfontosabb. De ahogy már korábban említettük, Jézus egyértelműen ezt mondta: „hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét”. Mit jelentett ez pontosan?

¹¹ Ne felejtsük el, hogy Jézus ott volt az égben, amikor Sátán először vonta kétségbe Jehova szuverenitásának a jogosságát. Milyen fájdalmas lehetett Jézusnak azt látnia, hogy igazságos Atyját megrágalmazták, és azzal vádolták, hogy igazságtalan Uralkodó, aki visszatartja a jót a teremtményeitől. Milyen nagy bánatot okozhatott Isten Fiának az, hogy Ádám és Éva, az emberiség ősszülei elhitték Sátán rágalmát. A Fiú látta, hogy a lázadás következményeként az emberi családot megfertőzte a bűn és a halál (Róma 5:12). Ám biztosan fellelkesítette, amikor megtudta, hogy Atyja egy nap mindent helyreállít.

12–13. Milyen igazságtalanságokat szüntet meg Isten Királysága, és hogyan építette Jézus a Királyság köré a szolgálatát?

¹² Mit kellett mindenekelőtt helyreállítani? Meg kellett szentelni Jehova szent nevét; meg kellett tisztítani minden gyalázattól, melyet Sátán és mindazok hoztak rá, akik az oldalára álltak. Igazolni kellett Jehova szuverenitásának, uralkodási módjának a jogosságát. Jézus minden embernél jobban értette ezeket a fontos vitakérdéseket. A mintaimában arra tanította a követőit, hogy először az Atyja nevének megszenteléséért imádkozzanak, majd azért, hogy jöjjön el az Atyja Királysága, és hogy legyen meg Isten akarata a földön (Máté 6:9, 10). Isten Királysága, élén Krisztus Jézussal mint Uralkodóval, hamarosan eltávolítja a földről Sátán romlott rendszerét, és mindörökre megszilárdítja Jehova igazságos uralmát (Dániel 2:44).

¹³ Jézus szolgálatának középpontjában a Királyság állt. Szavaival és tetteivel tisztázta, hogy mi a Királyság, és hogy az miként valósítja meg Jehova szándékát. Jézus nem engedte,  hogy bármi is eltérítse őt attól a küldetésétől, hogy prédikálja Isten Királyságának a jó hírét. Abban az időben súlyos társadalmi problémák vártak megoldásra, és gyakori volt az igazságtalanság, ő mégis az üzenetére és a tevékenységére összpontosított. Vajon ez azt jelenti, hogy szűklátókörű volt, és közömbösen, unottan közelítette meg az embereket? Semmi esetre sem!

14–15. a) Hogyan bizonyult Jézus ’nagyobbnak Salamonnál’? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust, amikor prédikálunk?

¹⁴ Ahogy majd látjuk ebben a részben, Jézus tanítása érdekes és változatos volt. Szavai megérintették az emberek szívét. Talán bölcs Salamon király jut eszünkbe, aki gyönyörűséges szavakat keresett, az igazság pontos szavait, hogy közvetítse azokat a gondolatokat, amelyek leírására Jehova ihlette (Prédikátor 12:10). Jehova „mély szívet” adott ennek a tökéletlen embernek, képessé tette őt arra, hogy sok mindenről beszéljen, többek között madarakról, halakról, fákról, négylábú állatokról. Messzi földről is jöttek, hogy hallják Salamon beszédét (1Királyok 4:29–34). Ám Jézus ’nagyobb volt Salamonnál’ (Máté 12:42). Sokkal bölcsebb volt, és sokkal ’mélyebb szívű’. Minden embernél több ismerete volt Isten Szaváról, illetve az állatokról, a mezőgazdaságról, az időjárásról, az aktuális eseményekről, a történelemről és a társadalmi állapotokról. Amikor tanított, ebből a tudásból merített. Ugyanakkor sohasem hivalkodott az ismereteivel, hogy lenyűgözzön másokat. Üzenetét mindig egyszerűen és világosan fogalmazta meg. Nem csoda, hogy az emberek élvezettel hallgatták (Márk 12:37; Lukács 19:48).

¹⁵ A keresztények igyekeznek követni Jézus vezetését. Nincs olyan nagy bölcsességünk és tudásunk, mint neki, de mindannyiunknak van bizonyos mértékű ismerete és tapasztalata, amelyből meríthetünk, amikor megosztjuk másokkal Isten Szavának az igazságait. A szülők például hasznosíthatják  a gyermeknevelésben szerzett tapasztalatukat, hogy szemléltessék azt a szeretetet, melyet Jehova érez a gyermekei iránt. Mások élhetnek olyan példákkal vagy szemléltetésekkel, melyek a munkahelyhez, az iskolához, illetve az emberekhez és az aktuális eseményekhez kapcsolódnak. Közben vigyázunk, nehogy bármi is elvonja a figyelmet az üzenetünkről, Isten Királyságának a jó híréről (1Timóteusz 4:16).

16–17. a) Hogyan viszonyult Jézus a szolgálatához? b) Hogyan mutatta ki Jézus, hogy a szolgálata áll az élete középpontjában?

¹⁶ Jézus értékes kincsnek tartotta a szolgálatát. Örömmel segített az embereknek, hogy valósághű képet kapjanak égi Atyjáról, olyat, amelyet nem homályosítanak el zavaros emberi tanítások és hagyományok. Szívesen segített nekik abban, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki Jehovával, és hogy magukévá tegyék az örök élet reménységét. Boldogan adta át a jó hírt, mely vigaszt és örömet nyújtott. Hogyan mutatta ki ezeket az érzéseket? Vizsgáljunk meg három területet.

¹⁷ Először is, Jézus a szolgálatát állította az élete középpontjába. Arra fektette a legnagyobb hangsúlyt, hogy beszéljen a Királyságról; ez volt élete legfőbb tevékenysége. Emiatt bölcsen egyszerű életet élt, ahogy arról már volt szó az 5. fejezetben. Ahogy másoknak is tanácsolta, arra összpontosított, ami a leglényegesebb. Nem vonta el a figyelmét sok olyan dolog, amelyért fizetnie kellett volna, illetve amely karbantartásra, javításra vagy cserére szorult volna az idő múlásával. Életét az egyszerűség jellemezte, így semmi sem terelte el szükségtelenül a figyelmét a szolgálatáról (Máté 6:22; 8:20).

18. Többek között mi mutatja, hogy Jézus fáradságot nem kímélve végezte a szolgálatát?

¹⁸ Másodszor, Jézus fáradságot nem kímélve végezte a szolgálatát. Rengeteg energiát fektetett ebbe a tevékenységbe, szó szerint több száz kilométert gyalogolt Palesztina egész területén,  és kereste azokat, akikkel megoszthatja a jó hírt. Beszélt az emberekkel az otthonukban, a tereken, a piacokon és kint a szabadban. Még olyankor is beszélgetett velük, amikor pihenésre, ennivalóra és vízre lett volna szüksége, vagy egy kis nyugalomra a legközelebbi barátai társaságában. Sőt, amikor haldoklott, akkor is megosztotta másokkal az Isten Királyságáról szóló jó hírt (Lukács 23:39–43).

19–20. Hogyan szemléltette Jézus a prédikálómunka sürgősségét?

¹⁹ Harmadszor, Jézus a sürgősség érzetével végezte a szolgálatát. Gondoljunk arra a beszélgetésre, amelyet a szamáriai asszonnyal folytatott a kútnál Sikár közelében. A jelek szerint az apostolai nem érezték szükségét annak, hogy haladéktalanul megosszák a jó hírt másokkal ebben a helyzetben. Jézus ezt mondta: „Nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme! Mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra” (János 4:35).

²⁰ Jézus az aktuális évszakot vette alapul e szemléltetéséhez. Ekkor nyilván kiszlév hónapban (november/december) jártak. Az árpaaratás csak négy hónap múlva volt esedékes a pászka ideje, niszán 14-e körül. A földművesek tehát ez idő tájt nem érezték sürgősnek az aratást, hisz még odébb volt. De mit mondhatunk az emberekkel kapcsolatos aratásról? Sokan készen álltak arra, hogy figyeljenek, tanuljanak, Krisztus követőivé váljanak, és hogy szert tegyenek arra a csodálatos reménységre, melyet Jehova tárt eléjük. Olyan volt, mintha Jézus kitekintett volna a jelképes szántóföldekre, és látta volna, hogy azok már fehérek. Érett gabonakalászok lengedeztek a szélben, láthatóan megértek az aratásra. *  Elérkezett az idő, a munka sürgős volt! Ezért Jézus így válaszolt, amikor az egyik város lakói marasztalni próbálták: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:43).

21. Hogyan utánozhatjuk Jézust?

²¹ Most megvizsgáltunk három területet, melyek mindegyikén utánozhatjuk Jézust. A keresztény szolgálatot az életünk középpontjába tudjuk állítani. Bár lehetnek családi és világi kötelezettségeink, mégis kimutathatjuk, hogy a szolgálatunk minden másnál előbbre való, azáltal hogy buzgón és rendszeresen végezzük azt, miként Jézus tette (Máté 6:33; 1Timóteusz 5:8). Fáradságot nem kímélve részt veszünk a szolgálatban, nagylelkűen adva az időnkből, az energiánkból és az anyagi javainkból (Lukács 13:24). Soha ne felejtsük el, hogy a munkánk sürgős (2Timóteusz 4:2). Minden lehetőséget ki kell használnunk a prédikálásra!

22. Mit vizsgálunk meg a következő fejezetben?

²² Jézus gondoskodott arról, hogy a halála után is folytatódjon ez a munka, ezzel is kimutatta, hogy mennyire fontosnak tartja. Megbízta a követőit, hogy folytassák a prédikálást és a tanítást. Ez a megbízatás lesz a következő fejezet témája.