1–2. a) Miért tértek vissza üres kézzel azok a hivatalszolgák, akiket kiküldtek, hogy fogják el Jézust? b) Miért volt Jézus kiváló tanító?

A FARIZEUSOK dühösek. Jézus a templomban van és az Atyjáról tanítja az embereket. Hallgatói között nincs egyetértés, sokan hisznek Jézusban, mások viszont azt akarják, hogy tartóztassák le. A vallási vezetők képtelenek visszatartani a haragjukat, ezért hivatalszolgákat küldenek ki, hogy fogják el Jézust. * Ám a szolgák üres kézzel térnek vissza. A papi elöljárók és a farizeusok magyarázatot követelnek: „Miért nem hoztátok ide?” A hivatalszolgák így felelnek: „Soha senki nem beszélt még úgy, mint ez az ember.” Annyira lenyűgözte őket Jézus tanítása, hogy nem tudták rávenni magukat arra, hogy letartóztassák (János 7:45, 46).

² Jézus tanítása nem csupán ezeket a hivatalszolgákat nyűgözte le. Az emberek nagy számban gyűltek össze, csak hogy hallhassák, amint tanít (Márk 3:7, 9; 4:1; Lukács 5:1–3). Miért volt Jézus ilyen kiváló tanító? Ahogy már láttuk a 8. fejezetben, szerette azokat az igazságokat, amelyeket megosztott másokkal, és az embereket is, akiket tanított. Ezenkívül mesterien alkalmazta a különböző tanítási módszereket. Vizsgáljunk meg hármat hatékony módszerei közül, és gondoljuk át, hogyan utánozhatjuk ezeket.

3–4. a) Miért használt Jézus egyszerű nyelvezetet, amikor tanított? b) Miért jó példa a hegyi beszéd arra, hogy Jézus egyszerűen tanított?

³ El tudod képzelni, milyen hatalmas szókincse lehetett Jézusnak?  Ennek ellenére, amikor tanított, soha nem beszélt olyasmiről, amit nehezen értettek volna meg a hallgatói, akik közül sokan „iskolázatlan és egyszerű emberek” voltak (Cselekedetek 4:13). Figyelembe vette a korlátaikat, sohasem terhelte meg őket túl sok ismerettel (János 16:12). Szavai egyszerűek voltak, de nagyon mély igazságokat közvetítettek.

⁴ Vegyük például a Máté 5:3–7:27-ben lejegyzett hegyi beszédet. Jézus ebben a beszédben gondolatébresztő tanácsot adott, mellyel a lényegre tapintott. Nincsenek benne bonyolult gondolatok és kifejezések. Szinte egyetlen olyan szót sem tartalmaz, amelyet egy kisgyerek ne értene meg azonnal. Nem csoda, hogy amikor Jézus befejezte a beszédét, a sokaság – melyben bizonyára sok földműves, pásztor és halász is volt – „ámult a tanítási módján” (Máté 7:28).

5. Mondj néhány példát Jézus kijelentései közül, melyek egyszerűek, mégis gazdag jelentéstartalommal bírnak.

⁵ Jézus, amikor tanított, gyakran élt egyszerű, rövid kifejezésekkel és gazdag jelentéstartalmú kijelentésekkel. Ezáltal egy olyan korban véste be kitörölhetetlenül az üzenetét hallgatói elméjébe és szívébe, mely jóval megelőzte a könyvnyomtatást. Vegyünk néhány példát: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek”; „az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen”; „a szellem . . . buzgó, de a test gyenge”; „fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené”; „nagyobb boldogság adni, mint kapni” * (Máté 7:1; 9:12; 26:41; Márk 12:17; Cselekedetek 20:35). Ezek a mondások máig is emlékezetesek, még közel 2000 évvel azután is, hogy elhangzottak.

6–7. a) Miért fontos, hogy közérthető nyelvezetet használjunk, ha szeretnénk egyszerűen tanítani? b) Mit tehetünk, hogy ne terheljük meg túl sok ismerettel a bibliatanulmányozót?

 ⁶ Hogyan taníthatunk egyszerűen? Az egyik fontos követelmény az, hogy közérthető nyelvezetet használjunk, melyet a legtöbb ember azonnal megért. Isten Szavának az alapigazságai nem bonyolultak. Jehova az őszinte és alázatos szívűeknek tárja fel a szándékait (1Korintusz 1:26–28). Jól megválasztott, egyszerű szavakkal hatékonyan tudjuk átadni Isten Szavának igazságait.

⁷ Ha szeretnénk egyszerűen tanítani, vigyáznunk kell, nehogy túl sok ismerettel terheljük meg a bibliatanulmányozót. Ezért, amikor bibliatanulmányozást vezetünk, nem szükséges minden egyes részletet megmagyaráznunk; az sem célravezető, ha átrohanunk az anyagon, mintha az lenne a legfontosabb, hogy áttanulmányozzunk bizonyos számú oldalt. Ehelyett bölcsen tesszük, ha a tanulmányozó szükségletei és képességei alapján határozzuk meg a tanulmányozás ütemét. A célunk az, hogy a tanulmányozó Krisztus követőjévé és Jehova imádójává váljon. Ezért annyi időt kell a tanulmányozóra fordítanunk, amennyire szüksége van ahhoz, hogy  ésszerű mértékben megértse, amit tanul. Csak így lehetséges, hogy a Biblia igazsága megérintse a szívét, és arra indítsa, hogy alkalmazza a tanultakat (Róma 12:2).

8–9. a) Miért tett fel Jézus kérdéseket? b) Hogyan vezette Jézus a kérdéseivel helyes következtetésre Pétert a templomi adó megfizetésével kapcsolatban?

⁸ Jézus kitűnően alkalmazta a kérdéseket. Még olyankor is kérdezett, amikor kevesebb időt vett volna igénybe, ha egyszerűen csak közli a mondanivalóját. Akkor hát miért tett fel kérdéseket? Időnként azért szegezett kérdéseket az ellenségeinek, hogy felszínre hozza az indítékaikat, és így elhallgattassa őket (Máté 21:23–27; 22:41–46). Sokszor viszont azért kérdezett, hogy a tanítványait gondolataik elmondására ösztönözze, valamint hogy serkentse és eddze a gondolkodóképességüket. Ezért ilyen kérdéseket tett fel: „Mit gondoltok?” és „Hiszed-e ezt?” (Máté 18:12; János 11:26). A kérdéseivel elérte a tanítványai szívét. Nézzünk egy példát.

⁹ Egy alkalommal az adószedők megkérdezték Pétert, hogy Jézus fizet-e templomi adót. * Péter tüstént így felelt: „igen.” Később Jézus ekképpen érvelt neki: „Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy fejadót? A fiaiktól vagy az idegenektől?” Amikor Péter azt válaszolta, hogy „az idegenektől”, Jézus ezt mondta: „Akkor hát a fiak szabadok az adótól” (Máté 17:24–27). Péternek biztosan egyértelmű volt, miért kérdezte ezeket Jézus, hiszen köztudott volt, hogy a királyi család tagjai adómentességet élveznek. Ennélfogva Jézus – aki annak az égi Királynak az egyszülött Fia, akit  a templomnál imádtak – nem volt köteles adót fizetni. Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt a megoldást választotta, hogy egyszerűen megmondja Péternek a helyes választ, hanem kérdésekkel tapintatosan rávezette a helyes következtetésre, és talán azt is megértette vele, hogy a jövőben legyen megfontoltabb, mielőtt válaszol.

10. Hogyan alkalmazhatjuk hatékonyan a kérdéseket, amikor házról házra prédikálunk?

¹⁰ Hogyan alkalmazhatjuk hatékonyan a kérdéseket a szolgálatban? Amikor házról házra prédikálunk, kérdéseket tehetünk fel, hogy felkeltsük az érdeklődést, és így talán lehetőség nyílik arra, hogy megosszuk a jó hírt. Például, ha egy idősebb személy jön az ajtóhoz, tiszteletteljesen megkérdezhetjük tőle: „Hogyan változott meg a világ az ön élete során?” Miután lehetőséget adunk a válaszadásra, így folytathatjuk: „Mit gondol, mire lenne szükség ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot?” (Máté 6:9, 10). Ha egy kisgyermekes anyuka nyitja ki az ajtót, ezt kérdezhetnénk: „Gondolkodott már azon, hogy milyen lesz a világ, mire felnőnek a gyermekei?” (Zsoltárok 37:10, 11). Ha jó megfigyelők vagyunk, talán már a ház felé közeledve a házigazda érdeklődési köréhez tudjuk igazítani a kérdésünket.

11. Hogyan alkalmazhatjuk hatékonyan a kérdéseket, amikor bibliatanulmányozást vezetünk?

¹¹ Hogyan alkalmazhatjuk hatékonyan a kérdéseket, amikor bibliatanulmányozást vezetünk? Jól megválasztott kérdésekkel felszínre hozhatjuk a tanulmányozó szívében lévő érzéseket (Példabeszédek 20:5). Tegyük fel, hogy a Mit tanít  valójában a Biblia? * című könyvben azt a fejezetet tanulmányozzuk, amelynek címe „Istennek tetsző élet”. Ez a fejezet azt tárgyalja, hogy Isten hogyan tekinti például a szexuális erkölcstelenséget, a részegséget és a hazugságot. A tanulmányozó válaszai azt tükrözhetik, hogy érti, amit a Biblia tanít, de vajon egyetért a tanultakkal? Megkérdezhetnénk tőle: „Ésszerűnek tűnik önnek Isten nézőpontja ezekkel kapcsolatban?” vagy „Ön hogyan tudja alkalmazni ezt az ismeretet az életében?” De tartsuk észben, hogy tapintatra van szükség, szem előtt kell tartanunk a tanulmányozó méltóságát. Soha nem szeretnénk feltenni olyan kérdéseket, amelyekkel zavarba hozzuk őt (Példabeszédek 12:18).

12–14. a) Hogyan használta Jézus azt a képességét, hogy logikusan tudott érvelni? b) Mi volt az a meggyőző érv, amellyel Jézus előállt, amikor a hatalmát Sátánnak tulajdonították a farizeusok?

¹² Jézusnak tökéletes a gondolkodóképessége, ezért mesterien érvelt. Időről időre elsöprő logikával cáfolta meg ellenségei hamis vádjait. És sokszor meggyőző érveléssel tanított meg fontos leckéket a követőinek. Nézzünk néhány példát.

¹³ Miután Jézus meggyógyított egy démontól megszállt férfit, aki vak volt és nem tudott beszélni, a farizeusok ezzel vádolták: „Ez nem űzi ki a démonokat másként, csak Belzebub [Sátán] által, a démonok uralkodója által.” Elismerték, hogy a démonok kiűzéséhez emberfölötti hatalom szükséges. Azonban Jézus hatalmát Sátánnak tulajdonították. Ez a vád nemcsak hamis volt, hanem logikátlan is. Jézus a válaszával rámutatott, hogy hibásan gondolkodnak: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és egyetlen város vagy ház sem áll meg, amely meghasonlott önmagával. Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt, meghasonlott önmagával;  hogyan áll meg hát a királysága?” (Máté 12:22–26). Jézus lényegében ezt mondta: „Ha Sátán ügynöke lennék, és tönkretenném, amit Sátán létrehozott, akkor Sátán a saját érdekei ellen dolgozna, és csakhamar elbukna.” Hogyan is cáfolhatták volna meg ezt a meggyőző érvelést?

¹⁴ Jézus még nem fejezte be az érvelését. Tudta, hogy a farizeusok tanítványai között is vannak olyanok, akik már űztek ki démonokat, ezért ezt az egyszerű, de hatásos kérdést tette fel: „ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok [vagy tanítványaitok] ki által űzik ki azokat?” (Máté 12:27). Jézus tulajdonképpen így érvelt: „Ha én Sátán hatalmával űzöm ki a démonokat, akkor a ti tanítványaitoknak is ugyanazt a hatalmat kell használniuk.” Mit mondhattak volna erre a farizeusok? Soha nem ismerték volna el, hogy a tanítványaik Sátán hatalma által viszik véghez a tetteiket. Jézus tehát a hibás érvelésükkel kényszerítette őket olyan következtetésre, mely nagyon kellemetlen volt számukra. Milyen izgalmas akár csak olvasni is arról, hogyan érvelt Jézus! De képzeld el a sokaságot, mely közvetlenül hallotta őt; Jézus jelenléte és hanghordozása biztosan nyomatékot adott a szavainak.

15–17. Említs meg egy példát, hogy Jézus miként alkalmazta a „mennyivel inkább” szófordulatot az érvelésében, hogy szívmelengető igazságokat tanítson Atyjáról.

¹⁵ Jézus akkor is logikusan és meggyőzően érvelt, amikor lelkesítő és szívmelengető igazságokat tanított Atyjáról. Gyakran alkalmazta a „mennyivel inkább” szófordulatot, hogy segítse a hallgatóit, hogy egy ismert igazságból kiindulva egy még mélyebb meggyőződésre jussanak. * Ez a fajta érvelés a különbségen alapul, ezért mély benyomást kelthet. Vizsgáljunk meg két példát.

 ¹⁶ Amikor a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni, Jézus rámutatott, hogy a tökéletlen szülők készek „jó ajándékokat adni” a gyermekeiknek. Majd levonta a következtetést: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:1–13). Jézus mondanivalója a különbségen alapul. Ha a bűnös szülők gondoskodnak gyermekeik szükségleteiről, akkor égi Atyánk, aki minden útjában tökéletes és igazságos, mennyivel inkább ad szent szellemet lojális imádóinak, akik alázatosan hozzá fordulnak imában.

¹⁷ Jézus hasonlóan érvelt, amikor bölcs tanácsot adott az aggodalmaskodás leküzdésével kapcsolatban. Ezt mondta: „a hollók se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! Figyeljétek meg jól, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradnak, nem is fonnak . . . Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a sütőkemencébe vetik, így öltözteti az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!” (Lukács 12:24, 27, 28). Ha Jehova törődik a madarakkal és a virágokkal, mennyivel inkább gondoskodik azokról az emberekről, akik szeretik és imádják őt. Kétségtelen, hogy Jézus ezzel az érveléssel elérte a hallgatói szívét.

18–19. Hogyan érvelhetünk, amikor valaki azt mondja, hogy azért nem hisz Istenben, mert nem látja őt?

¹⁸ A szolgálatunk során logikus érveléssel szeretnénk megcáfolni a hamis hitnézeteket. Emellett szeretnénk meggyőzően érvelni, amikor lelkesítő igazságokat tanítunk Jehováról (Cselekedetek 19:8; 28:23, 24). Vajon ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk bonyolult logikával érvelni? Egyáltalán nem. Jézus példájából azt tanuljuk, hogy az egyszerűen felépített, logikus érvelés a leghatékonyabb.

¹⁹ Például hogyan válaszolhatunk, amikor valaki azt mondja, hogy azért nem hisz Istenben, mert nem látja őt? Az ok-okozat természeti törvényével érvelhetünk. Látva az okozatot, elfogadjuk, hogy lennie kell oknak is. Ezt mondhatjuk: „Ha egy félreeső helyen egy jól megépített, élelemmel teli házra (okozat) bukkanna, ugye azonnal elfogadná, hogy ez valakinek (ok) köszönhető? Ugyanígy, amikor látjuk a természetben a tervezésre utaló egyértelmű jeleket és a föld »kamrájában« levő sok-sok élelmet (okozat), nem ésszerű-e arra következtetni, hogy mindez Valakinek (Ok) köszönhető? A Biblia így érvel: »minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az«” (Héberek 3:4). Persze bármilyen logikusan érvelünk is, nem fogunk mindenkit meggyőzni (2Tesszalonika 3:2).

20–21. a) Hogyan használhatjuk érveléskor a „mennyivel inkább” szófordulatot, hogy kiemeljük Jehova tulajdonságait és eljárásmódjait? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő fejezetben?

²⁰ Akár a szántóföldi szolgálatban tanítunk, akár a gyülekezetben,  mi is használhatjuk érveléskor a „mennyivel inkább” szófordulatot, hogy kiemeljük Jehova tulajdonságait és eljárásmódjait. Például így világíthatunk rá, hogy a pokoltűzben való örök kínzás tantétele valójában szégyent hoz Jehovára: „Melyik szerető apa tartaná tűzbe a gyermeke kezét büntetésképpen? Akkor mennyivel inkább visszataszító szerető égi Atyánk számára a pokoltűznek még a gondolata is!” (Jeremiás 7:31). Egy lehangolt hívőtársunkat így biztosíthatjuk Jehova szeretetéről: „Ha Jehova még egy aprócska verebet is értékesnek tart, mennyivel inkább törődik minden földi imádójával, és mennyivel inkább szereti őket. Te is közéjük tartozol!” (Máté 10:29–31). Ilyen érveléssel el tudjuk érni mások szívét.

²¹ Most mindössze hármat vizsgáltunk meg Jézus tanítási módszerei közül, de már így is könnyen megérthetjük, hogy a hivatalszolgák, akik képtelenek voltak letartóztatni őt, nem túloztak, amikor ezt mondták: „Soha senki nem beszélt még úgy, mint ez az ember.” A következő fejezetben megvizsgáljuk azt a tanítási módszert, amelyről Jézus talán a legismertebb: a szemléltetések alkalmazását.