1–2. Mit tárt fel János apostol az utolsó estéről, amelyet az apostolok Jézussal töltöttek?

AZ IDŐS férfi tintába mártja a tollát, felidézi sok-sok emlékét. A férfi nem más, mint János, Jézus Krisztus apostola. Körülbelül 100 éves, és ő az egyetlen apostol, aki még életben van. János visszagondol a csaknem hét évtizeddel ezelőtti igen emlékezetes estére. Az volt az utolsó, melyet János és a többi apostol együtt töltött Jézussal annak halála előtt. Isten szent szelleme által János képes visszaemlékezni és részletesen lejegyezni az eseményeket.

² Aznap éjjel Jézus nyíltan megmondta, hogy hamarosan megölik. Egyedül János tárja fel az okot, hogy miért mondta Jézus, hogy aláveti magát a gyötrelmes halálnak: „hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolatot adott rá nekem. Keljetek fel, menjünk el innen” (János 14:31).

3. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy szereti az Atyját?

³ „Szeretem az Atyát . . .” Semmi sem volt ennél fontosabb Jézusnak, mégsem ismételgette állandóan ezt a kijelentést. Valójában a János 14:31 az egyetlen hely a Bibliában, ahol arról olvasunk, hogy Jézus ilyen közvetlen módon fejezi ki az Atyja iránti szeretetét. Noha nem ismételgette ezt a kijelentést, mégis e szavak szerint élt. A Jehova iránti szeretetét nap mint nap kimutatta. Bátorságával, engedelmességével és kitartásával bizonyította az Isten iránti szeretetét. Ez a szeretet ösztönözte egész szolgálata alatt.

4–5. Milyen fajta szeretetre hívja fel a figyelmet a Biblia, és mit mondhatunk arról a szeretetről, melyet Jézus érez Jehova iránt?

⁴ Napjainkban néhányan talán gyengeségnek tartják a szeretetet. Szerelmes versekre és dalokra gondolhatnak, sőt, akár  arra a mámoros érzésre is, ami időnként a szerelemhez társul. A Biblia is beszél a romantikus szeretetről, de méltóságteljesebb módon, mint ahogy az ma megszokott (Példabeszédek 5:15–21). Isten Szava azonban jóval több figyelmet fordít a szeretet egy másik fajtájára. Ez a szeretet nem puszta szenvedély, nem egy múló érzés, és nem is rideg vagy elméleti. Összefügg a szívvel és az elmével is. A legbensőbb énünkből fakad; magasztos alapelvek irányítják, amelyekkel összhangban van; és építő tettek jellemzik. Az biztos, hogy nem mámoros érzésről van szó. Isten Szava kijelenti: „A szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintusz 13:8).

⁵ A valaha élt összes ember közül Jézus szerette legjobban Jehovát. Senki sem múlta felül Jézust abban, ahogyan beteljesítette azokat a szavakat, melyeket a legnagyobb isteni parancsolatként idézett: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” (Márk 12:30). Hogyan fejlesztett ki ilyen szeretetet Isten iránt? Hogyan őrizte meg a földönlétekor? És hogyan utánozhatjuk őt?

6–7. Honnan tudjuk, hogy a Példabeszédek 8:22–31 Isten Fiáról közöl leírást, és nem csupán a bölcsességről?

⁶ Dolgoztál már valaha közösen a barátoddal egy feladaton? Megfigyelted, hogy ennek eredményeként elmélyült a barátságotok? Egy ilyen kellemes élmény segíthet megértenünk azt a szeretetet, amely Jehova és az egyszülött Fia között alakult ki. Már többször utaltunk a Példabeszédek 8:30-ra, most azonban vizsgáljuk meg alaposabban a szövegkörnyezetében. A 22–31-ig terjedő versekben egy ihletett leírást találunk a megszemélyesített bölcsességről. Honnan tudjuk, hogy ezek a szavak Isten Fiára vonatkoznak?

⁷ A 22. versben ezt mondja a bölcsesség: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként  réges-régen.” A bölcsességen kívül itt valami másról is szó van, ugyanis a bölcsesség soha nem lett ’létrehozva’. Nem volt kezdete, mert Jehova mindig is létezett, és mindig is bölcs volt (Zsoltárok 90:2). Ám Isten Fia „az egész teremtés elsőszülötte”. Jehova őt létrehozta, azaz megteremtette. Jézus az egész teremtésmű kezdete (Kolosszé 1:15). A Fiú már a föld és az egek megalkotása előtt létezett, ahogy erről a Példabeszédek könyve ír. És mint a Szó, Isten Szószólója, Jehova bölcsességének tökéletes megtestesítője volt (János 1:1).

8. Mivel foglalkozott a Fiú az emberré válása előtt, és mire gondolhatunk, amikor lenyűgöz minket a teremtésmű?

⁸ Mivel foglalkozott a Fiú a földrejövetele előtti, végeláthatatlanul hosszú idő alatt? A 30. vers szerint „mestermunkás” volt Isten mellett. Mit jelent ez? A Kolosszé 1:16 ezt a magyarázatot adja: „általa teremtetett minden más az egekben és a földön . . . Minden más őáltala és őérte teremtetett.” Tehát a Teremtő, Jehova, a Fiát használta fel, a Mestermunkást, hogy minden mást létrehozzon: az égi birodalomban lévő szellemteremtményeket; az óriási világegyetemet; a földet, rajta a csodálatot keltő, változatos növény- és állatvilágot; valamint a teremtés koronáját, az embert. Bizonyos értelemben az Atya és a Fiú közti együttműködés egy építész és egy kivitelező közös munkájához hasonlítható. A kivitelező megvalósítja az építész által megálmodott terveket. Valahányszor lenyűgöz minket a teremtésmű egy-egy részlete, valójában az elismerésünket fejezzük ki a nagy Építész iránt (Zsoltárok 19:1). De eszünkbe juthat a Teremtő és a ’mestermunkása’ közti hosszú és boldog együttműködés is.

9–10. a) Mi tette erőssé a Jehova és a Fia közti köteléket? b) Mi teheti erőssé a közted és az égi Atyád közti köteléket?

⁹ Amikor két tökéletlen ember együtt dolgozik, olykor nehezen jönnek ki egymással. Nem így Jehova és a Fia! A Fiú mérhetetlenül hosszú korszakokon át együtt dolgozott az Atyával, és ’örvendezett előtte minden időben’ (Példabeszédek  8:30). Igen, örömét lelte Atyja társaságában, és ez az érzés kölcsönös volt. Természetesen a Fiú egyre jobban hasonlított az Atyjához, miközben elsajátította Isten tulajdonságait. Nem meglepő hát, hogy az Atya és a Fiú közti kötelék igen erőssé vált. Joggal mondható, hogy a szeretetnek ez a legrégebbi és legerősebb köteléke az egész világegyetemben.

¹⁰ Vajon ez mit jelent ránk nézve? Úgy érezheted, hogy te soha nem tudnál ilyen kapcsolatot kialakítani Jehovával. Való igaz, egyikünknek sincs a Fiúéhoz hasonló dicsőséges állása. Viszont van egy rendkívüli lehetőségünk. Emlékezz rá, hogy Jézus azáltal került közelebb Atyjához, hogy együtt dolgozott vele. Jehova szeretetteljesen felkínálja a lehetőséget, hogy legyünk a „munkatársai” (1Korintusz 3:9). Miközben Jézus példáját követjük a szolgálatunkban, sohase felejtsük el, hogy Isten munkatársai vagyunk. Így egyre erősebbé válik a szeretet köteléke, mely Jehovához fűz bennünket. Lehetne ennél nagyobb kiváltságunk?

11–13. a) Miért válik hasznunkra, ha úgy gondolunk a szeretetre, mint egy élő dologra, és hogyan őrizte meg az ifjú Jézus a Jehova iránti erős szeretetét? b) Mi mutatja, hogy Isten Fia lelkesen tanult Jehovától a földrejövetele előtt, majd később emberként is?

¹¹ Több szempontból is a hasznunkra válik, ha úgy gondolunk a szívünkben lévő szeretetre, mint egy élő dologra. Egy gyönyörű szobanövényhez hasonlóan a szeretetet is táplálni és gondozni kell ahhoz, hogy szépen fejlődjön. Ha elhanyagolják, nem táplálják, akkor elsatnyul és elpusztul. Jézus nem vette magától értetődőnek a Jehova iránt érzett szeretetét. A földönlétekor mindvégig megőrizte a szeretetét élőnek és erősnek. Lássuk, hogyan!

¹² Gondolj ismét arra az eseményre, amikor az ifjú Jézus nyíltan beszélt a jeruzsálemi templomnál. Idézd fel, hogy mit  kérdezett aggódó szüleitől: „Miért kellett keresnetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49). Fiatal fiúként Jézus nyilván még nem emlékezett az emberré válása előtti időszakra. Ennek ellenére erős volt az Atyja, Jehova iránti szeretete. Tudta, hogy ez a fajta szeretet az imádatban jut kifejeződésre. Ezért egyetlen más hely sem volt olyan vonzó a földön Jézusnak, mint az Atyja háza, ahol a tiszta imádatot gyakorolták. Vágyott rá, hogy ott lehessen, és nem akart onnan elmenni. Emellett nem csupán tétlen megfigyelő volt. Alig várta, hogy tanulhasson Jehováról, és elmondhassa, amit tud. Ezek az érzések már 12 éves kora előtt megvoltak benne, és azután is.

¹³ A Fiú már az emberré válása előtt lelkesen tanult Atyjától. Az Ézsaiás 50:4–6-ban lejegyzett prófécia feltárja, hogy a Fiú különleges oktatást kapott Jehovától a messiási szerepére vonatkozóan. Jóllehet ez az oktatás magában foglalta azt is, hogy meg kellett tudnia, milyen megpróbáltatások várnak rá Jehova Felkentjeként, a Fiú mégis lelkesen tanult. Később a földönlétekor a felnőtté válása során is buzgón eljárt Atyja házába, és részt vett abban az imádatban és oktatásban, amelynek Jehova szándéka szerint ott kellett megvalósulnia. A Biblia beszámol arról, hogy Jézus hűségesen eljárt a templomba és a zsinagógába (Lukács 4:16; 19:47). Ha szeretnénk, hogy élő és erős maradjon a Jehova iránti szeretetünk, akkor szorgalmasan részt kell vennünk a keresztény összejöveteleken, ahol Jehovát imádjuk és elmélyítjük a vele kapcsolatos ismeretünket és értékelésünket.

14–15. a) Miért vágyott egyedüllétre Jézus? b) Hogyan tükröznek meghittséget és tiszteletet Jézus imái, melyeket Atyjához intézett?

 ¹⁴ Jézus azáltal is megőrizte a Jehova iránti erős szeretetét, hogy rendszeresen imádkozott. Noha barátságos és társaságkedvelő ember volt, figyelemre méltó, hogy az egyedüllétet is értékelte. A Lukács 5:16 például ezt mondja róla: „továbbra is visszavonultan a pusztában maradt, és imádkozott.” Hasonló gondolat található a Máté 14:23-ban: „Végül, miután elküldte a sokaságot, felment egymaga a hegyre imádkozni. Bár már későre járt, ő egyedül volt ott.” Jézus mindkét esetben magányra vágyott, ahogy máskor is. Nem azért, mert magának való volt, vagy mert idegenkedett mások társaságától, hanem mert szeretett volna egyedül lenni Jehovával, hogy nyíltan beszélhessen Atyjával imában.

¹⁵ Jézus olykor az „Abba, Atyám” kifejezést használta az imájában (Márk 14:36). Akkoriban az „Abba” az édesapa bizalmas megszólítása volt, melyet családi körben használtak. Gyakran ez a gyermek első szavai között volt. Mindenesetre tiszteletteljes kifejezésnek tartották. Ez a szó tükrözte, hogy a Fiú milyen meghitten beszél szeretett Atyjával, és azt is, hogy milyen mélységes tiszteletet érez Jehova atyai hatalma iránt. Láthatjuk, hogy Jézus imáiban összefonódik a meghittség és a tisztelet. János apostol például lejegyezte azt a hosszú és szívből jövő imát, melyet Jézus az utolsó éjszakáján mondott; ezt a János evangélium 17. fejezetében olvashatjuk. Igazán ösztönző, ha megvizsgáljuk ezt az imát, és létfontosságú, hogy utánozzuk; persze nem úgy, hogy elismételjük Jézus szavait, hanem úgy, hogy keressük a lehetőséget, hogy szívből szóljunk égi Atyánkhoz, amilyen gyakran csak tudunk. Ha így teszünk, élő és erős marad az iránta érzett szeretetünk.

16–17. a) Hogyan öntötte szavakba Jézus az Atyja iránti szeretetét? b) Hogyan mutatott rá Jézus az Atyja nagylelkűségére?

¹⁶ Ahogy már korábban megjegyeztük, Jézus nem ismételgette azt a kifejezést, hogy „szeretem az Atyát”. Mégis sokszor szavakba öntötte az Atyja iránti szeretetét. Hogyan? Ezt mondta: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura” (Máté 11:25). A 2. rész tanulmányozásakor láttuk,  hogy Jézus szeretett dicsőséget adni Atyjának azáltal, hogy megismertette őt az emberekkel. Például Jehovát egy olyan apához hasonlította, aki olyannyira kész volt megbocsátani önfejű fiának, hogy várta a megbánást tanúsító ifjú visszatérését, és amikor messziről meglátta, odafutott hozzá és megölelte (Lukács 15:20). Ugye milyen megható ez a beszámoló, melyben Jézus érzékelteti Jehova szeretetét és megbocsátását?

¹⁷ Jézus gyakorta dicsérte Atyját a nagylelkűségéért. A tökéletlen szülők példájával rávilágított, hogy mennyire biztosak lehetünk abban, hogy Atyánk megadja nekünk a szent szellemet a szükséges mértékben (Lukács 11:13). Ismertté tette azt a reménységet is, melyet az Atya oly nagylelkűen felkínál. Emellett Jézus vágyakozva beszélt a saját reménységéről, miszerint vissza fog térni Atyja oldalára az égbe (János 14:28; 17:5). Megismertette követőivel azt a reménységet, melyet Jehova tárt Krisztus ’kicsiny nyája’ elé, vagyis hogy az égben fognak lakozni és együtt fognak uralkodni a Messiás-Királlyal (Lukács 12:32; János 14:2). Ezenkívül megvigasztalt a paradicsomi élet reménységével egy haldokló gonosztevőt (Lukács 23:43). Az, hogy mindezeket elmondta Atyja rendkívüli nagylelkűségéről, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy megőrizze a Jehova iránti erős szeretetét. Krisztus követői közül sokan úgy gondolják, hogy az segít leginkább megőrizniük a Jehova iránti szeretetüket és a belé vetett hitüket, ha beszélnek Istenről, és arról a reménységről, melyet az őt szeretők elé tár.

18. Mi a legfontosabb módja annak, ahogyan követnünk kell Jézust, és miért az?

¹⁸ A legfontosabb módja annak, ahogy Jézust követnünk kell, nem más, mint az, hogy szeretnünk kell Jehovát egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel (Lukács 10:27).  A Jehova iránti szeretetünk nem csupán abban mérhető, hogy mennyire erőteljesek az érzéseink, hanem abban is, hogy milyen mértékben nyilvánul meg a tetteinkben. Jézus nem elégedett meg pusztán azzal, hogy szeretetet érez Atyja iránt, vagy hogy egyszerűen azt mondja, „szeretem az Atyát”. Ezt jelentette ki: „hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolatot adott rá nekem” (János 14:31). Sátán azt a vádat hozta fel, hogy egyetlen ember sem szolgálja Jehovát önzetlen szeretetből (Jób 2:4, 5). Jézus annak érdekében, hogy a lehető legjobb választ adja Sátán gonosz rágalmára, bátran a tettek mezejére lépett, és megmutatta a világnak, mennyire szereti Atyját. Az engedelmességben egészen odáig elment, hogy lemondott az életéről. Követni fogod Jézust? Te is megmutatod a világnak, hogy igazán szereted Jehova Istent?

19–20. a) Milyen fontos okok miatt szeretnénk rendszeresen részt venni a keresztény összejöveteleken? b) Hogyan gondolkodjunk a személyes tanulmányozásról, az elmélkedésről és az imáról?

¹⁹ Szellemileg nagy szükségünk van arra, hogy kimutassuk ezt a szeretetet. Ennélfogva Jehova olyan imádati elrendezést hozott létre, amely fenntartja és erősíti az Atyánk iránti szeretetünket. Amikor keresztény összejöveteleken veszel részt, ne felejtsd el, azért vagy ott, hogy imádatot mutass be Istenednek. Ebbe az imádatba beletartozik, hogy csatlakozol a szívből jövő imához, dicsőítő énekeket énekelsz, figyelmesen hallgatsz, és közreműködsz, ha van rá lehetőség. Az összejövetelek arra is alkalmat adnak, hogy bátorítsd keresztény társaidat (Héberek 10:24, 25). Ha rendszeresen részt veszel Jehova imádatában a keresztény összejöveteleken, még erősebbé válik az iránta érzett szereteted.

²⁰ Szinte ugyanez mondható el a személyes tanulmányozásról, az elmélkedésről és az imáról. Gondolj úgy ezekre, mint lehetőségekre, hogy egyedül legyél Jehovával. Miközben Isten írott Szavát tanulmányozod és elmélkedsz rajta,  Jehova közli veled a gondolatait. Amikor imádkozol, kitárod előtte a szíved. Emlékezz rá, hogy az ima több annál, hogy csak kérünk Istentől. Lehetőséget ad arra is, hogy köszönetet mondj Jehovának a tőle kapott áldásokért, és hogy dicsérd őt csodálatos tetteiért (Zsoltárok 146:1). Ezenkívül úgy tudod leginkább kimutatni Jehova iránt a háládat és a szeretetedet, ha nyilvánosan dicséred őt örömmel és lelkesen.

21. Mennyire fontos a Jehova iránti szeretet, és mit vizsgálunk meg a későbbi fejezetekben?

²¹ Örökkévaló boldogságod kulcsa az Isten iránti szeretet. Ádámnak és Évának mindössze arra lett volna szüksége a boldoguláshoz, hogy meglegyen bennük ez a szeretet, de ők nem fejlesztették ki. Az Isten iránti szeretet a legfontosabb ahhoz, hogy leküzdj bármilyen hitpróbát, ellenállj bármilyen kísértésnek, és kitarts bármilyen megpróbáltatásban. Jézus követésének ez a lényege. Természetesen az Isten iránti szeretet kapcsolódik a felebaráti szeretethez (1János 4:20). A későbbi fejezetekben megvizsgáljuk, hogyan mutatott Jézus szeretetet az emberek iránt. A következő fejezetben pedig arról lesz szó, hogy miért tartották megközelíthetőnek Jézust oly sokan.