KÉPZELD EL, hogy valakitől kapsz egy különleges ajándékot. Mit tennél? (. . .) Egyszerűen megköszönnéd, és aztán teljesen elfeledkeznél arról, aki adta? Vagy emlékeznél rá, és arra, amit érted tett? (. . .)

Jehova Isten csodálatos ajándékot adott nekünk. A földre küldte a Fiát, hogy meghaljon értünk. Tudod, miért kellett Jézusnak meghalnia értünk? (. . .) Ezt nagyon fontos megértenünk.

A 23. fejezetben arról tanultunk, hogy Ádám bűnt követett el, amikor megszegte Isten tökéletes törvényét. Mi pedig örököltük a bűnt Ádámtól, aki bizonyos értelemben mindannyiunk apja. Akkor szerinted mire van szükségünk? (. . .) Jelképesen szólva egy új apára van szükségünk, aki tökéletes maradt földi élete során. Szerinted ki lehetne ilyen apa? (. . .) Jézus.

Jehova azért küldte Jézust a földre, hogy Ádám helyett ő legyen az apánkká. A Biblia ezt mondja: „»Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.” Ki volt az első Ádám? (. . .) Igen, az, akit Isten a föld porából alkotott. Ki a második Ádám? (. . .) Jézus. Ezt a Bibliából tudjuk, amely azt írja, hogy „az első ember [Ádám] a földből való, és porból alkották; a második ember [Jézus] az égből való” (1Korintusz 15:45, 47; 1Mózes 2:7).

Mivel Isten Jézus életét az égből áthelyezte Mária méhébe, Jézus egyáltalán nem örökölt bűnt Ádámtól, így tökéletes ember volt  (Lukács 1:30–35). Ezért mondta egy angyal is a pásztoroknak Jézus születésekor, hogy „Megmentő született ma nektek” (Lukács 2:11). De mit kellett először tennie Jézusnak, a csecsemőnek ahhoz, hogy a Megmentőnk lehessen? (. . .) Felnőtté kellett válnia, ahogy Ádám is felnőtt volt. Így válhatott ’a második Ádámmá’.

Jézus, a Megmentőnk egyben az ’Örökkévaló Atyánk’ is lesz. A Biblia nevezi őt így (Ézsaiás 9:6, 7). Bizony, a tökéletes Jézus apánkká lehet Ádám helyett, aki tökéletlenné vált, amikor bűnt követett el. Ezért úgy dönthetünk, hogy ’a második Ádám’ legyen az apánk. Maga Jézus természetesen Jehova Isten Fia.

Ahogy Jézusról tanulunk, elfogadhatjuk őt mint Megmentőnket. Emlékszel még, hogy mitől kell minket megmenteni? (. . .) Úgy van, a bűntől és a haláltól, amelyet Ádámtól örököltünk. Azt a tökéletes életet, amelyet Jézus mint felnőtt ember feláldozott értünk, váltságnak nevezzük. Jehova azért adta a váltságot, hogy elvegye a bűneinket (Máté 20:28; Róma 5:8; 6:23).

Ugye nem akarunk megfeledkezni arról, amit Isten és a Fia értünk tett? (. . .) Jézus egy különleges módszert mutatott a követőinek, amely nekünk is segíthet felidézni, amit tett. Beszéljük meg, mi volt az!

Képzeld magad egy jeruzsálemi ház emeleti szobájába! Éjszaka van.  Jézus és az apostolai asztalhoz telepedtek. Az asztalon sült bárány van, lapos kenyerek és vörösbor. Éppen egy ünnepi vacsorát fogyasztanak. Tudod-e, miért? (. . .)

Ez a vacsora arra emlékezteti őket, amit Jehova évszázadokkal korábban tett, amikor népe, Izrael rabszolga volt Egyiptomban. Jehova akkor ezt mondta: ’Minden család vágjon le egy bárányt, és a vérével jelölje meg a háza ajtófélfáit.’ Majd ezt az utasítást adta: ’Menjetek be a házatokba, és egyétek meg a bárányt.’

Az izraeliták engedelmeskedtek. Ugyanazon az éjjelen Isten angyala  végigment Egyiptom földjén. A legtöbb házban megölte az elsőszülött gyermeket. De amelyik háznak az ajtófélfáin látta a bárány vérét, az mellett elment. Azokban a házakban egyik gyermek sem halt meg. Egyiptom királya, a fáraó megrémült attól, amit Jehova angyala tett, ezért így szólt az izraelitákhoz: ’Szabadok vagytok! Mehettek! Hagyjátok el Egyiptomot!’ Ekkor ők felpakolták holmijukat a tevéikre és a szamaraikra, és elmentek.

Jehova azt akarta, hogy a népe ne felejtse el, hogyan lett megszabadítva, ezért ezt mondta: ’Évente egyszer egyetek ugyanolyan vacsorát, amilyet ma éjszaka ettetek.’ Ezt a különleges vacsorát pászkának nevezték el. Azon az éjjelen Isten angyala elment a vérrel megjelölt házak mellett (2Mózes 12:1–13, 24–27, 31).

Jézus és az apostolai erre gondolnak, amikor a pászkavacsorát fogyasztják. Jézus ezután valami nagyon fontosat tesz. Előtte azonban elküldi a hűtlen apostolt, Júdást. Fogja az egyik kenyeret, amely megmaradt, imádkozik, megtöri, és továbbadja a tanítványainak. „Vegyétek, egyétek” – mondja. Majd hozzáteszi: ’Ez a kenyér jelenti a testemet, melyet odaadok, amikor meghalok értetek.’

Jézus ezután egy pohár vörösbort vesz a kezébe. Ismét hálát ad imában, majd körbeadja, és ezt mondja: „Igyatok belőle mindnyájan.” Utána így folytatja: ’Ez a bor jelenti a véremet. Nemsokára kiontják a véremet, hogy megszabaduljatok a bűneitektől. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül’ (Máté 26:26–28; 1Korintusz 11:23–26).

Megfigyelted, hogy Jézus azt mondta, hogy a tanítványai ezt cselekedjék a róla való megemlékezésül? (. . .) Attól kezdve nem fogyasztották a pászkavacsorát, hanem helyette minden évben ezt  a különleges vacsorát fogyasztották, hogy megemlékezzenek Jézusról és a haláláról. Ezt az Úr Vacsorájának hívják. Ma gyakran Emlékünnepnek nevezzük. Hogy miért? (. . .) Azért, mert emlékeztet minket arra, amit Jézus és az Atyja, Jehova Isten értünk tett.

A kenyérről eszünkbe jut Jézus teste. Ő kész volt feláldozni a testét, hogy mi örökké élhessünk. Hát a vörösborról mit mondhatunk? (. . .) Az Jézus vérének az értékére emlékeztet minket. Ez a vér értékesebb, mint az egyiptomi pászkabárány vére volt. Tudod-e, miért? (. . .) A Biblia azt mondja, hogy Jézus vére a bűneink megbocsátását eredményezheti. És ha elveszik rólunk minden bűnünket, akkor már nem leszünk betegek, nem öregszünk és nem halunk meg. Erre kell gondolnunk, amikor részt veszünk az Emlékünnepen.

Vajon mindenkinek kell ennie a kenyérből és innia a borból az Emlékünnepen? (. . .) Jézus ezt mondta azoknak, akik esznek és isznak ezekből: ’Részt kaptok a királyságomból, és trónokon fogtok ülni az égben velem’ (Lukács 22:19, 20, 30). Ez azt jelenti, hogy ők felmennek az égbe, hogy királyok legyenek Jézussal. Ezért csak azok vehetnek a kenyérből és a borból, akiknek az a reménységük, hogy uralkodni fognak az égben Jézussal.

De azoknak is el kell menniük az Emlékünnepre, akik nem esznek a kenyérből, és nem isznak a borból. Szerinted miért? (. . .) Azért, mert Jézus értünk is odaadta az életét. Ha elmegyünk az Emlékünnepre, azzal azt jelezzük, hogy nem feledkeztünk meg erről. Észben tartjuk, milyen csodálatos ajándékot kaptunk Istentől.