TEGYÜK FEL, hogy egy kislány ezt mondja az anyukájának: „Persze, rögtön a tanítás után hazajövök.” De aztán nem hazamegy, hanem a barátaival játszani, később pedig azt mondja az anyukájának, hogy a tanító néni benn tartotta tanítás után. Vajon helyes dolog ilyet mondani? (. . .)

Vagy tételezzük fel, hogy egy kisfiú ezt mondja az apukájának: „Nem, nem fociztam a lakásban.” És ha mégis focizott? Van valami rossz abban, ha letagadja? (. . .)

A nagy Tanító megmondta, mi a helyes. ’A ti igen szavatok jelentsen csak igent, a nemetek nemet; mert minden más a gonosztól van’ – mondta (Máté 5:37). Mit értett ezalatt Jézus? (. . .) Azt, hogy összhangban kell cselekednünk a szavainkkal.

A Bibliában van egy történet, amelyből kiderül, hogy milyen fontos igazat mondani. Két olyan emberről szól, akik Jézus tanítványának mondták magukat. Nézzük, mi történt.

 Kevesebb mint két hónappal Jézus halála után sokan érkeznek távoli vidékekről Jeruzsálembe, a zsidók pünkösdnek nevezett fontos ünnepére. Péter apostol nagy horderejű beszédet tart, melyben elmondja, hogy Jehova feltámasztotta Jézust. Sokan, akik Jeruzsálemben tartózkodnak, először hallanak Jézusról, és többet szeretnének tudni róla. Mit tesznek hát?

Tovább maradnak, mint ahogy tervezték. De egy idő múlva némelyiküknek elfogy a pénze, és segítségre van szüksége, hogy ennivalót vehessen. A jeruzsálemi tanítványok készséggel sietnek a segítségükre. Sokan közülük eladnak a javaikból, és a pénzt odaviszik Jézus apostolainak. Ők aztán odaadják a rászorulóknak.

Anániás és a felesége, Szafira, akik a jeruzsálemi keresztény gyülekezethez tartoznak, eladnak egy földdarabot, mely a birtokukban van. Senki sem utasítja őket arra, hogy eladják; maguk döntenek így. De nem azért teszik, mert szeretik Jézus új tanítványait. Az a helyzet, hogy Anániás és Szafira jobbnak akarják feltüntetni magukat  az emberek előtt, mint amilyenek valójában. Ezért eltervezik, hogy azt mondják majd, hogy az egész összeget felajánlják mások megsegítésére. Igazából csak a pénz egy részét adják oda, de azt mondják, hogy az a teljes összeg. Mi a véleményed erről? (. . .)

Anániás elmegy az apostolokhoz, és átadja nekik a pénzt. Isten természetesen tudja, hogy nem az egészet adja oda, ezért tudatja Péter apostollal, hogy Anániás nem járt el becsületesen.

Péter ekkor ezt mondja: ’Anániás, miért hagytad, hogy Sátán rávegyen erre? A föld a tiéd volt, nem volt kötelező eladnod. És az eladása után is te rendelkezhettél a pénz fölött. Miért teszel úgy, mintha az egész összeget ideadnád, mikor csak egy részét hoztad el? Ezzel nemcsak nekünk hazudsz, hanem Istennek is.’

Ez bizony súlyos dolog. Anániás hazudik! Nem cselekszik a szavaival összhangban, csak úgy tesz, mintha összhangban cselekedne. A Bibliából megtudhatjuk, mi történik ezután: ’Péter szavainak hallatára Anániás összeesik és meghal.’ Isten halállal sújtja! A holttestét kiviszik és eltemetik.

Körülbelül három óra múlva megérkezik Szafira. Nem tudja, mi történt a férjével. Péter megkérdezi tőle: ’Annyi pénzért adtátok el a földet, amennyit nekünk adtatok?’

 Szafira így felel: ’Igen, pontosan ennyiért.’ De hát ez hazugság! A föld eladásából származó pénz egy részét megtartották maguknak. Isten ezért Szafirát is halállal sújtja (Cselekedetek 5:1–11).

Mit tanulhatunk abból, ami Anániással és Szafirával történt? (. . .) Azt, hogy Isten nem szereti a hazugokat. Elvárja, hogy mindig igazat mondjunk. De sokan úgy gondolják, hogy nincsen semmi rossz a hazugságban. Szerinted igazuk van? (. . .) Tudtad-e, hogy a földön minden betegség, fájdalom és a halál is egy hazugságnak a következménye? (. . .)

Talán emlékszel rá, hogy az Ördög hazudott az első nőnek, Évának. Azt mondta neki, hogy nem hal meg, hogyha nem engedelmeskedik Istennek, és eszik abból a gyümölcsből, amelyből Isten szerint nem szabad ennie. Éva hitt az Ördögnek, és evett a gyümölcsből. Ádámot is rábeszélte, hogy egyen belőle. Így bűnösök lettek, és minden gyermekük bűnösnek született. És mivel Ádám valamennyi gyermeke bűnös volt, mindannyian szenvedtek és meghaltak. Hogy kezdődött ez a sok baj? (. . .) Egy hazugsággal.

Nem csoda, hogy Jézus azt mondta az Ördögről, hogy „hazug ő, és a hazugság atyja”. Ő volt az első, aki hazudott. Ha bárki hazudik, azt teszi, amit először az Ördög tett. Gondoljunk erre, ha bármikor kísértést érzünk rá, hogy hazudjunk (János 8:44).

Mikor fordulhat elő, hogy kísértést érzel arra, hogy hazudj? (. . .) Nem akkor, amikor valami rosszat tettél? (. . .) Például lehet,  hogy véletlenül összetörsz valamit. Amikor kérdőre vonnak, vajon helyes lenne, ha azt mondanád, hogy a testvéred törte össze? Vagy ha úgy tennél, mintha nem tudnád, hogyan történt? (. . .)

Tegyük fel, hogy meg kell írnod a leckédet, de te még csak egy részével készültél el. Helyesen tennéd-e, ha azt mondanád, hogy az egészet megírtad, holott nem így van? (. . .) Emlékezzünk Anániásra és Szafirára. Ők nem mondták el a teljes igazságot. Isten azáltal, hogy elvette az életüket, kifejezte, mennyire helytelenül jártak el.

Tehát bármit tettünk is, csak rontunk a helyzeten azzal, ha hazudunk, és az sem helyes, ha csak félig mondunk igazat. A Biblia felszólít minket: „igazat mondjon mindegyikőtök.” És ezt is mondja: „Ne hazudjatok egymásnak.” Jehova mindig igazat mond, és ezt tőlünk is elvárja (Efézus 4:25; Kolosszé 3:9).