Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

30. FEJEZET

Segítséget kapunk félelmünk leküzdéséhez

Segítséget kapunk félelmünk leküzdéséhez

SZERINTED könnyű Jehovát szolgálni? (. . .) A nagy Tanító azt mondta, hogy nem lesz könnyű. A kivégzése előtti éjszakán Jézus ezt mondta az apostolainak: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” (János 15:18).

Péter azzal kérkedett, hogy sosem hagyja el Jézust, de Jézus azt mondta, hogy Péter még azon az éjszakán háromszor letagadja, hogy ismeri őt. És Péter csakugyan letagadta! (Máté 26:31–35, 69–75). Miért történhetett ez meg? (. . .) Azért, mert Péter és a többi apostol félni kezdett.

Tudod-e, miért kezdtek félni? (. . .) Nem tettek meg valami nagyon fontosat. Ha megtudjuk, mit, az segítségünkre lesz abban, hogy szolgáljuk Jehovát, bárki bármit mond nekünk, vagy bármit tesz velünk. Előbb azonban idézzük fel, hogy mi történt az utolsó éjszakán, melyet Jézus az apostolaival töltött.

Először közösen megünneplik a pászkát. Ez egy különleges vacsora, mely évenként arra emlékezteti Isten népét, hogy kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból. Jézus ezután egy másik különleges vacsorát vezet be az apostolokkal. Egy későbbi fejezetben majd beszélünk erről, és megtudjuk, hogyan segít ez a vacsora Jézusra emlékeznünk. Miután elfogyasztják a vacsorát, és Jézus buzdítja az apostolait, kimennek a Gecsemáné-kertbe. Ez az egyik kedvenc helyük, gyakran megfordulnak itt.

Jézus félrehúzódik egymagában, hogy imádkozzon. Meghagyja Péternek, Jakabnak és Jánosnak, hogy ők is imádkozzanak. Ők azonban elalszanak. Jézus háromszor megy el egyedül imádkozni, és mindháromszor, amikor visszatér, alva találja Pétert és a többieket (Máté 26:36–47). Tudod-e, miért kellett volna ébernek maradniuk és imádkozniuk? (. . .) Beszéljük meg!

Miért kellett volna Péternek, Jakabnak és Jánosnak ébren maradnia?

Iskariót Júdás korábban az este folyamán együtt volt a pászkán Jézussal és a többi apostollal. Biztosan emlékszel rá, hogy Júdás korábban lopni kezdett. Most árulóvá válik. Tudja, hogy a Gecsemáné-kertben pontosan hol szokott összejönni Jézus az apostolaival. Katonákat vezet oda, hogy letartóztathassák Jézust. Amikor megérkeznek, Jézus megkérdezi tőlük: „Kit kerestek?”

A katonák így felelnek: „Jézust.” Jézus félelem nélkül kijelenti: „Én vagyok az.” A katonák annyira meglepődnek Jézus bátorságán, hogy visszahőkölnek, és a földre esnek. Jézus ekkor így szól: ’Ha engem kerestek, az apostolaimat hagyjátok elmenni’ (János 18:1–9).

Amikor a katonák megfogják és megkötözik Jézust, az apostolok ijedtükben elfutnak. De Péter és János kíváncsi rá, hogy mi történik, ezért távolról követik Jézust. Végül Kajafásnak, a főpapnak a házába viszik Jézust. Mivel János a főpap ismerőse, egy szolgálólány, aki a kapuőr, beengedi őt Péterrel együtt az udvarra.

A papok már összegyűltek Kajafás otthonában, hogy tárgyalást tartsanak. Jézus halálát akarják. Evégett tanúkat hívnak, akik hazugságokat mondanak róla. Az emberek öklükkel ütik Jézust, és arcul csapják. Péter ezalatt a közelben tartózkodik.

A szolgálólány, aki beengedte a kapun Pétert és Jánost, felismeri Pétert. ’Te is Jézussal voltál!’ – mondja. Péter azonban még azt is letagadja, hogy ismeri Jézust. Kis idő múlva egy másik lány is felismeri Pétert, és ezt mondja az ott állóknak: „Ez a názáreti Jézussal volt.” Péter ismét letagadja, hogy ismeri. Valamivel később többen is meglátják Pétert, és ezt mondják neki: „Bizony te is közülük való vagy.” Péter harmadszor is tagad, ezt mondva: „Nem ismerem azt az embert!” Sőt, megesküszik rá, hogy igazat mond. Akkor Jézus megfordul, és ránéz (Máté 26:57–75; Lukács 22:54–62; János 18:15–27).

Miért félt Péter annyira, hogy megtagadta Jézust?

Szerinted miért hazudott Péter? (. . .) Így van, azért, mert félt. De miért félt? Mit mulasztott el megtenni, amivel megerősíthette volna a bátorságát? Gondolkodj csak! Mit tett Jézus, hogy bátorságot merítsen? (. . .) Imádkozott Istenhez, és ő segített neki, hogy bátor legyen. És emlékezz vissza, hogy Jézus háromszor is mondta Péternek, hogy imádkozzon, maradjon ébren, és kitartóan virrasszon. De mi történt? (. . .)

Péter mindháromszor elaludt. Nem imádkozott, és nem virrasztott kitartóan. Ezért váratlanul érte, hogy Jézust letartóztatták. Később, amikor a tárgyaláson megütötték Jézust, és terveket szőttek, hogy megöljék, Péter megrémült. Pedig mit is mondott Jézus csupán néhány órával korábban, hogy mire számítsanak? (. . .) Azt mondta nekik, hogy amint a világ gyűlölte őt, úgy őket is gyűlölni fogja.

Hogyan kerülhetsz hasonló helyzetbe, mint Péter?

Most gondoljuk át, hogy mi történhet velünk, ami hasonlít a Péterrel történtekhez. Tegyük fel, hogy az osztályban mások kritizálni kezdik azokat az embereket, akik nem tisztelegnek a zászló előtt, vagy nem ünneplik a karácsonyt. Mi lenne, ha valaki odafordulna hozzád, és megkérdezné: „Igaz, hogy te nem tisztelegsz a zászló előtt?” Vagy mások ezt mondanák: „Azt hallottuk, hogy te még a karácsonyt sem ünnepled!” Félnél megmondani az igazat? (. . .) Kísértést éreznél arra, hogy hazudj, mint Péter? (. . .)

Péter később nagyon megbánta, hogy megtagadta Jézust. Amikor rájött, hogy mit is tett, kiment és sírt. Igen, újra Jézus mellé állt (Lukács 22:32). Most gondolkodjunk el! Mi segíthet nekünk, hogy ne uralkodjon el rajtunk a félelem annyira, hogy valami olyasmit mondjunk, mint Péter? (. . .) Ne feledjük, hogy Péter nem imádkozott, és nem virrasztott kitartóan. Szerinted akkor mit kell tennünk, hogy követői legyünk a nagy Tanítónak? (. . .)

Feltétlenül imádkoznunk kell Jehova segítségéért. Tudod, mit tett Isten Jézusért, amikor Jézus imádkozott? (. . .) Elküldött egy angyalt, hogy megerősítse (Lukács 22:43). Tudnak nekünk segíteni Isten angyalai? (. . .) A Biblia ezt mondja: „Jehova angyala táborozik az Őt félők körül, és megszabadítja őket” (Zsoltárok 34:7). De ahhoz, hogy segítséget kapjunk Istentől, nem elég csupán imádkoznunk érte. Tudod-e, mit kell még tennünk? (. . .) Jézus azt mondta a követőinek, hogy maradjanak ébren, és kitartóan virrasszanak. Szerinted hogyan tudjuk ezt megtenni? (. . .)

Jól oda kell figyelnünk arra, amit a keresztény összejöveteleinken hallunk, és arra, amit a Bibliában olvasunk. Ezenkívül rendszeresen imádkoznunk kell Jehovához, és kérnünk kell, hogy segítsen nekünk őt szolgálni. Ha ezt tesszük, segítséget kapunk félelmünk leküzdéséhez. Így örülni fogunk majd, amikor alkalmunk van beszélni másoknak a nagy Tanítóról és az Atyjáról.

A következő írásszövegek segíthetnek, hogy ne engedjük, hogy a másoktól való félelem visszatartson minket a jó cselekvésétől: Példabeszédek 29:25; Jeremiás 26:12–15, 20–24 és János 12:42, 43.