BIZTOS lehetsz benne, hogy Jehova veled lesz, amint visszatérsz hozzá. Erőt ad majd, hogy meg tudj birkózni az élet aggodalmaival, segíteni fog, hogy begyógyuljanak az érzelmi sebeid, valamint hogy békére lelj, ami a tiszta lelkiismeretből fakad. Így minden bizonnyal arra fogsz indíttatást érezni, hogy újra együtt szolgáld Jehovát a többi imádójával. Rád is igaz lesz, amit Péter apostol írt néhány első századi keresztényről: „olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok; most azonban visszatértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához” (1Péter 2:25).

A lehető legjobb döntés az, ha visszatérsz Jehovához. Miért? Mert ezzel nagyon boldoggá teszed őt (Példabeszédek 27:11). Mivel Jehovának vannak érzései, nem mindegy neki, mit teszünk. De persze nem kényszerít minket arra, hogy szeressük és szolgáljuk őt (5Mózes 30:19, 20). Egy bibliatudós ezt mondta: „A szívünk ajtaján kívülről nincsen kilincs. Csak belülről lehet kinyitni.” Rajtunk múlik, hogy kinyitjuk-e ezt az ajtót. Abból látszik, hogy ezt megtettük, ha teljes szívből részt veszünk Jehova imádatában. Így nagy örömet szerzünk Istenünknek, és valami nagyon értékessel ajándékozzuk meg, azzal, hogy bármi történjen is, teljes odaadással szolgáljuk őt. Jehova méltó az imádatunkra, minket pedig semmi sem tehet boldogabbá, mint hogy őt szolgáljuk (Cselekedetek 20:35; Jelenések 4:11).

Továbbá, ha újra részt veszel a keresztény tevékenységekben, akkor egy létfontosságú szükségletedet elégíted ki (Máté 5:3). Miért mondhatjuk ezt? Szerte a világon sokan felteszik a kérdést: „Miért vagyunk itt?” Nagyon szeretnék tudni, hogy mi az élet értelme. Igazából azért szeretnének választ kapni erre, mert Jehova ezzel a vággyal teremtette meg az embert. Úgy lettünk megalkotva, hogy a szolgálata adjon valódi értelmet az életünknek. Semmi sem adhat nagyobb megelégedettséget, mint az, ha szeretetből imádjuk Jehovát (Zsoltárok 63:1–5).

Miért lehetsz biztos benne, hogy Jehova azt szeretné, hogy visszatérj hozzá? Gondolj bele: Ennek a füzetnek az elkészítését sok ima és gondos felkészülés előzte meg. Majd valaki, talán egy vén vagy valamelyik hittársad, a figyelmedbe ajánlotta a füzetet. Aztán úgy érezted, el kell olvasnod, és lépéseket tettél. Ez mind azt bizonyítja, hogy Jehova nem feledkezett meg rólad. Sőt, nagyon szeretné, hogy újra közel kerülj hozzá (János 6:44).

Vigasztaló lehet a tudat, hogy Jehova soha nem feledkezik meg az elveszett juhairól. Ez a gondolat az egyik testvérnőnkre, Donnára is nagy hatással volt. Ezt mondta: „Lassanként eltávolodtam Jehovától, de gyakran eszembe jutott a Zsoltárok 139:23, 24, amely ezt írja: »Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet! Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat! Lásd meg, van-e bennem valamilyen fájdalmas út, és vezess engem az időtlen idők útján!« Nem tartoztam a világhoz, soha nem is éreztem magam odavalónak. Tudtam, hogy Jehova szervezetében van a helyem. Rájöttem, hogy Jehova soha nem hagyott el, csak nekem kellett visszatalálnom hozzá. Olyan boldog vagyok, hogy sikerült!”

Teljes szívből imádkozunk azért, hogy te is újra érezd, milyen „Jehova öröme” (Nehémiás 8:10). Soha nem fogod megbánni, ha visszatérsz Jehovához.