1. Hogyan szolgáltak őrállóként Jehova prófétái, és mi történt?

EGY őr áll Jeruzsálem falán, és kezével eltakarja a szeme elől a lemenő nap sugarait. A horizontot fürkészi. Hirtelen felemeli a kürtjét, nagy levegőt vesz, és egy figyelmeztető jelzést ad – itt vannak a babilóniai seregek! Ám a városban lakó közönyös embereknek ekkor már nincs idejük arra, hogy az őrálló kürtjének a felhívására reagáljanak. Jehova őrállói, vagyis prófétái, évtizedeken át figyelmeztették őket arra, hogy el fog jönni ez a nap, de az emberek a fülük botját sem mozdították. Most a babilóniai seregek körbeveszik a várost. Több hónapnyi ostrom után a katonák áttörnek Jeruzsálem falain, lerombolják a templomot, a hitetlen és bálványimádó lakosait pedig vagy megölik, vagy foglyul ejtik.

2–3. a) Mivel kell szembenézniük az embereknek a földön? b) Milyen kérdésekre fogunk választ kapni?

² Napjainkban Jehova ítélet-végrehajtói menetelnek, hogy megütközzenek a föld hitetlen lakosaival (Jel 17:12–14). Ez a csata lesz az emberi történelem legnagyobb nyomorúságának a csúcspontja (Máté 24:21). Sokaknak viszont még nem késő megfogadni Jehova őrállóinak a figyelmeztetését.

 ³ Miért jelölt ki Jehova őrállókat? Milyen üzenetet ad át egy őrálló? Kik látták el ezt a feladatot, és mi a mi szerepünk? Vizsgáljuk meg a válaszokat ezekre a kérdésekre.

4. Miért jelölt ki Jehova őrállókat? (Lásd a képet a fejezet elején.)

⁴ (Olvassátok fel: Ezékiel 33:7.) A bibliai időkben az őrök gyakran a város falain álltak, hogy vigyázzanak a városlakókra. Ez látható bizonyítéka volt annak, hogy a város uralkodója szívén viselte az alattvalói sorsát. Noha egy őr által megfújt kürt hangja felriasztotta az alvó embereket, ugyanez a fülsiketítő hang meg is menthette azokat, akik figyeltek rá. Ehhez hasonlóan Jehova nem azért jelölt ki őrállókat, hogy baljós ítéletüzenetekkel félelemben tartsa az izraelitákat, hanem azért, mert törődött a népével, és meg akarta menteni az életüket.

5–6. Többek között mi bizonyítja, hogy Jehova igazságos?

⁵ Amikor Jehova őrállónak nevezte ki Ezékielt, egyúttal olyan tulajdonságokat is feltárt magáról, melyek bizalmat ébresztenek. Nézzünk meg csupán kettőt ezek közül.

⁶ Igazságosság. Jehova igazságossága nyilvánvalóan látszik abból, hogy elfogulatlanul bánik személy szerint mindannyiunkkal. Nézzünk egy példát: habár Ezékiel üzenetét nagy tömegek hallották és hagyták figyelmen kívül, Jehova nem könyvelte el az összes izraelitát lázadónak. Ehelyett azt szerette volna látni, hogyan reagálnak külön-külön. Újból és újból így beszél azokról, akikhez szól: „egy igazságos személy” és „egy gonosz”. Jehova tehát abból kiindulva hoz ítéletet, hogy az egyes személyek hogyan reagálnak az üzenetre (Ez 33:8, 18–20).

7. Mi alapján ítéli meg Jehova az embereket?

⁷ Jehova igazságossága abból is látható, hogy mi alapján ítéli meg az embereket. Nem a múltbeli tetteikért vonja felelősségre az egyes személyeket, hanem azért, ahogy most reagálnak a figyelmeztetésre. Jehova ezt mondta Ezékielnek: „ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz«, de az felhagy bűnös viselkedésével, és azt teszi, ami jogos és igazságos. . . akkor biztosan élni fog.” Majd Jehova ezt a figyelemre méltó kijelentést tette: „Egyetlen bűnét sem rovom fel neki” (Ez 33:14–16). Másrészt pedig, aki korábban engedelmes volt, de most lázadó életet él, nem számíthat arra, hogy a korábbi igazságos tettei mentségül szolgálnak a jelenlegi életvitelére. Jehova ezt mondta az ilyen személyről: ha „a maga igazságosságában bízik, és gonoszul cselekszik, akkor egyetlen igazságos cselekedetére sem emlékezem, hanem meg fog halni, mert gonoszul cselekedett” (Ez 33:13).

8. Mit tanítanak nekünk Jehova igazságosságáról a próféták által közölt figyelmeztetések?

⁸ Jehova igazságérzetét még az is bizonyítja, hogy idejében ad figyelmeztetést. Ezékiel úgy hat évvel azelőtt kezdte el a munkáját, hogy a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet. Viszont  nem ő volt az első, aki arra figyelmeztette Isten népét, hogy felelősségre fogják vonni őket. Több mint egy évszázaddal Jeruzsálem pusztulása előtt Jehova a következő prófétákat jelölte ki őrállónak: Hóseást, Ézsaiást, Mikeást, Odedet és Jeremiást. Azzal bízta meg Jeremiást, hogy erre figyelmeztesse az izraelitákat: „Őrállókat jelöltem ki, akik ezt mondták: »Figyeljetek a kürtszóra!«” (Jer 6:17). Sem Jehovát, sem ezeket az őrállókat nem lehetett felelősségre vonni azoknak a haláláért, akik akkor haltak meg, amikor a babilóniaiak végrehajtották Jehova ítéletét.

9. Hogyan fejezte ki Jehova az odaadó szeretetét?

⁹ Szeretet. Jehova úgy fejezte ki az odaadó szeretetét, hogy az őrállói által nemcsak az igazságosakat, hanem a gonoszokat is figyelmeztette – pont azokat, akik összetörték a szívét, és bemocskolták a hírnevét. Gondoljunk csak bele: az izraelitákat úgy ismerték, mint akik Jehova népe, ám ők újból és újból hátat fordítottak neki, és hamis isteneket követtek! Jehova, annak érzékeltetésére, hogy mennyire megbántották őt, a nemzetet egy házasságtörő feleséghez hasonlította (Ez 16:32). Viszont nem mondott le egykönnyen róluk. Azon volt, hogy kibéküljön velük, nem pedig, hogy bosszút álljon rajtuk. Nem akart rögtön lesújtani az ítélet kardjával, hanem csak végső esetben. Miért? Ezt mondta Ezékielnek: „Nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem inkább abban, ha változtat a viselkedésén, és életben marad” (Ez 33:11). Ezek a szavak jól  tükrözik, hogy mit érzett Jehova a múltban, és mit érez ma (Mal 3:6).

10–11. Mit tanulhatunk abból, ahogy Jehova a népével bánt?

¹⁰ Mit tanulhatunk abból, hogy Jehova igazságosan és szeretettel bánt az izraelitákkal? Egyrészt azt, hogy azokat az embereket, akiknek prédikálunk, ne egy arctalan tömeg részének tekintsük, hanem különálló személyeknek. Nagy hiba lenne, ha úgy ítélnénk meg, hogy egy személy méltatlan az üzenetünkre a múltbeli tettei miatt vagy amiatt, hogy melyik etnikai, törzsi csoporthoz tartozik, milyen az anyagi helyzete, vagy melyik nyelvet beszéli. Jehova egy olyan dolgot tanított Péter apostolnak, amely még ma is érvényes: „Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetből elfogadja azokat, akik mélységesen tisztelik őt, és igazságosan cselekszenek” (Csel 10:34, 35).

¹¹ Másrészt azt tanulhatjuk, hogy mindig ügyelnünk kell magunkra. A korábbi igazságos tetteink nem szolgálnak mentségül a jelenlegi rossz tetteinkre. Ne felejtsük el, hogy bennünk ugyanúgy megvannak a bűnös hajlamok, mint azokban, akiknek prédikálunk! Az a tanács, amelyet Pál a korintuszi gyülekezetnek adott, ránk is vonatkozik: „aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen. Csak olyan kísértés ér benneteket, ami másokat is” (1Kor 10:12, 13). Sosem szeretnénk arra az emberre hasonlítani, aki „a maga igazságosságában bízik”, azt gondolva, hogy mindaddig, amíg jót teszünk, büntetlenül  tehetünk rosszat is (Ez 33:13). Függetlenül attól, hogy mióta szolgáljuk Jehovát, létfontosságú, hogy mindig alázatosak és engedelmesek legyünk.

12. Mit ne felejtsünk el, ha súlyos bűnt követtünk el a múltban?

¹² Mi a helyzet azonban, ha súlyos bűnt követtünk el a múltban, de most lelkiismeret-furdalásunk van? Ezékiel üzenetéből megtudjuk, hogy Jehova azokat fogja megbüntetni, akik nem bánják meg a gonosz tetteiket. És azzal is tisztában vagyunk, hogy Jehova alapvetően a szeretet Istene, nem pedig a bosszúé (1Ján 4:8). Ha bizonyítjuk a tetteinkkel, hogy megbántuk a bűnünket, akkor nem kell úgy éreznünk, hogy nem vagyunk méltók Isten irgalmára (Jak 5:14, 15). Jehova kész volt megbocsátani a „házasságtörő” izraelitáknak, és nekünk is kész megbocsátani (Zsolt 86:5).

13–14. a) Milyen üzenetet kellett az őrállóknak kihirdetniük? b) Milyen üzenetet adott át Ézsaiás?

¹³ (Olvassátok fel: Ezékiel 33:2, 3.) Milyen üzenetet kellett Jehova őrállóinak kihirdetniük? A munkájuk alapvetően abból állt, hogy figyelmeztetéseket adtak át. Viszont jó hírt is közöltek az emberekkel. Nézzünk néhány példát.

¹⁴ Ézsaiás, aki körülbelül i. e. 778 és 732 között szolgált, arra hívta fel a figyelmet, hogy a babilóniaiak beveszik majd Jeruzsálemet, és a lakosait száműzetésbe viszik (Ézs 39:5–7). De a következők megírására is ihletést kapott: „Figyelj! Őrállóid felemelték hangjukat. Egy emberként kiáltanak örömükben, mert tisztán látják majd, amint Jehova helyreállítja Siont” (Ézs 52:8). Ézsaiás a lehető legjobb hírt közölte: az igaz imádat helyre lesz állítva!

15. Mi volt Jeremiás üzenete?

¹⁵ Jeremiásra, aki i. e. 647 és 580 között volt próféta, gyakran helytelenül azt mondják, hogy „vészmadár”. Kétségtelenül gondosan ellátta azt a feladatát, hogy a gonosz izraelitákat figyelmeztesse azokra a csapásokra, melyeket Jehova el fog hozni rájuk. * Azonban jó hírt is közölt. Megjövendölte, hogy Isten népe vissza fog térni a hazájába, és a tiszta imádat helyreáll (Jer 29:10–14; 33:10, 11).

16. Hogyan vált Ezékiel üzenete a Babilonban élő száműzöttek javára?

¹⁶ Ezékiel i. e. 613-ban lett kinevezve őrállónak, és legalább 591-ig az őrhelyén maradt. Ahogy ennek a kiadványnak az 5. és 6. fejezete írt róla, Ezékiel rendületlenül figyelmeztette Izrael népét a rá váró pusztulásra, és így a próféta nem volt felelős azért, ha valaki meghalt. Ám nem csak figyelmeztette a Babilonban élő száműzötteket, hogy Jehova megbünteti majd a hitehagyottakat Jeruzsálemben. Abban is segített nekik, hogy továbbra is erős maradjon a kapcsolatuk Jehovával, és ezáltal felkészültek legyenek a jövőbeni munkára. A 70 éves száműzetés végén pedig Jehova „elültet” egy maradékot Izrael  megújult földjén (Ez 36:7–11). Ez a maradék alapvetően azoknak a gyermekeiből és unokáiból állt, akik odafigyeltek Ezékielre. Ennek a kiadványnak a 3. részében található többi fejezet rámutat arra, hogy Ezékielnek sok jó hírt kellett megosztania, amelyek megerősítették, hogy a tiszta imádat helyre lesz állítva Jeruzsálemben.

17. Mikor jelölt ki Jehova őrállókat?

¹⁷ Vajon csak azok a próféták szolgáltak Jehova őrállóiként, akik Jeruzsálem i. e. 607-ben történt pusztulása környékén beszéltek a népéhez? Nem. Jehova minden fontos alkalommal, amikor akaratának egy részlete megvalósult, őrállókat jelölt ki, hogy figyelmeztessék a gonoszokat, és jó hírt hirdessenek.

18. Mi volt Keresztelő János feladata?

¹⁸ Az i. sz. első században Keresztelő János is őrálló volt. Arra figyelmeztette Izrael népének tagjait, hogy hamarosan elvetik majd őket (Máté 3:1, 2, 9–11). Viszont ennél többet is tett. Jézus azt mondta, hogy János volt a megjövendölt követ, aki előkészítette az utat a Messiásnak (Mal 3:1; Máté 11:7–10). Ez a munka jó hír hirdetését is magában foglalta, mégpedig azt, hogy megérkezett „az Isten báránya”, Jézus, és „elveszi a világ bűnét” (Ján 1:29, 30).

19–20. Hogyan szolgáltak Jézus és a tanítványai őrállókként?

¹⁹ Jézus volt a legkiemelkedőbb őrálló. Ezékielhez hasonlóan Jehova őt is Izrael népéhez küldte el (Ez 3:17; Máté 15:24). Jézus arra figyelmeztette Izrael nemzetét, hogy hamarosan elvetik őket, és Jeruzsálem el fog pusztulni (Máté 23:37, 38; 24:1, 2; Luk 21:20–24). De a legfontosabb munkája a jó hír hirdetése volt (Luk 4:17–21).

²⁰ Amikor a földön volt, ezt mondta a tanítványainak: „Kitartóan virrasszatok” (Máté 24:42). Ők engedelmeskedtek a parancsának, és őrállókként szolgáltak. Arra figyelmeztették az embereket, hogy Jehova elvetette Izrael népét és a földi Jeruzsálemet (Róma 9:6–8; Gal 4:25, 26). Az előttük élt őrállókhoz hasonlóan jó hírt is kellett hirdetniük. Az üzenetük azt a páratlan hírt is magában foglalta, hogy mostantól a nem zsidók is tagjai lehetnek Isten szellemmel felkent Izraelének, és abban a kiváltságban lehet részük, hogy segíthetnek Krisztusnak helyreállítani a tiszta imádatot a földön (Csel 15:14; Gal 6:15, 16; Jel 5:9, 10).

21. Miben mutatott példát Pál?

²¹ Az első századi őrállók közül Pál apostol ragyogó példát mutatott. Komolyan vette a megbízatását. Ezékielhez hasonlóan tudta, hogy ha nem teljesítené a feladatát, felelős lenne mások haláláért (Csel 20:26, 27). A többi őrálló példáját követve, Pál nemcsak figyelmeztette az embereket, hanem jó hírt is hirdetett (Csel 15:35; Róma 1:1–4). Nem véletlen, hogy a szent  szellem ösztönzésére az Ézsaiás által feljegyzett próféciát idézte: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz”. Aztán ezeket a szavakat arra a munkára alkalmazta, melyet Krisztus követői végeznek, vagyis hogy Isten királyságáról prédikálnak (Ézs 52:7, 8; Róma 10:13–15).

22. Mi történt az apostolok halála után?

²² Az apostolok halála után a megjövendölt hitehagyás elárasztotta a keresztény gyülekezetet (Csel 20:29, 30; 2Tessz 2:3–8). A növekedés hosszú időszaka alatt a gyomhoz hasonló hamis keresztények jóval többen voltak, mint Krisztus búzához hasonló, hűséges követői, továbbá az Isten királyságáról szóló világos üzenetet elhomályosították a hamis tanítások (Máté 13:36–43). Ám amikor eljött az ideje, hogy Jehova beavatkozzon az emberi ügyekbe, újból kifejezésre juttatta a szeretetét és az igazságosságát. Hogyan tette ezt? Őrállókat jelölt ki, hogy egyértelmű figyelmeztetést adjanak, és jó hírt hirdessenek. Kik voltak ezek?

23. Mi volt C. T. Russell és a társai feladata?

²³ Az 1914 előtti években Charles Taze Russell és a társai szolgáltak a követként, aki „[előkészítette] az utat” a messiási  királyság létrejötte előtt (Mal 3:1). * Ez a csoport őrálló is volt egyben: a Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke című folyóirat segítségével figyelmeztette az embereket Isten ítéletére, és terjesztette az Isten királyságáról szóló jó hírt.

24. a) Hogyan látja el a feladatát őrállóként a hű rabszolga? b) Mit tanultál a korábbi őrállóktól? (Lásd a „Követésre méltó őrállók” című kiegészítő részt.)

²⁴ Miután létrejött a királyság, Jézus kijelölt egy férfiakból álló kis csoportot a hű rabszolgának (Máté 24:45–47). Azóta a hű rabszolga szolgál őrállóként, akiről napjainkban tudjuk, hogy a vezetőtestület alkotja. Ez az őrálló nemcsak „Istenünk bosszújának a napját” hirdeti, hanem „Jehova jóindulatának az évét” is (Ézs 61:2; lásd még: 2Korintusz 6:1, 2).

25–26. a) Melyik munkában kell Krisztus minden követőjének részt vennie, és mit foglal ez magában? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő fejezetben?

²⁵ Míg a hű rabszolga élen jár mint őrálló, Jézus az összes követőjét erre kéri: „kitartóan virrasszatok” (Márk 13:33–37). Úgy tehetünk ennek eleget, ha éberek maradunk, és hűségesen támogatjuk a modern kori őrállót. Ezt azáltal bizonyítjuk, hogy ellátjuk a megbízatásunkat, és prédikálunk (2Tim 4:2). Mi ösztönöz minket erre? Részben az, hogy szeretnénk életeket menteni (1Tim 4:16). Hamarosan emberek tömegei fognak meghalni, amiért nem hallgattak a modern kori őrálló figyelmeztetésére (Ez 3:19). Leginkább viszont azért veszünk részt a prédikálómunkában, mert a legjobb hírt szeretnénk megosztani az emberekkel: a tiszta imádat helyreáll! Most, „Jehova jóindulatának” az évében még sok ember előtt nyitva áll az ajtó, hogy csatlakozzon hozzánk igazságos és szerető Istenünk, Jehova imádatában. Közel van az idő, amikor mindazok, akik túlélik ennek a gonosz rendszernek a végét a földön, hasznot merítenek a Fia, Krisztus Jézus könyörületes uralkodásából. Hogyan is tudnánk megállni, hogy ne támogassuk a modern kori őrállót ennek a jó hírnek a hirdetésében! (Máté 24:14).

²⁶ De Jehova már ennek a gonosz rendszernek a vége előtt csodálatos módon egyesítette a népét. A következő fejezetben megvizsgáljuk azt a próféciát, mely két bottal szemlélteti ezt.